2009. június 9., kedd

Kalandozásaim


Életem gyökeres változását mi sem mutatja jobban, mint hogy az utóbbi időben alig mozdultam ki itthonról.
A sors úgy hozta, hogy az elmúlt hétvégén Kecskemétre kellett utaznom, temetésre.
Ágnes unokatestvérének férje, Anti hagyott itt minket váratlanul.
Autóm már nincs, jogosítványomat is elvették egészségi állapotom miatt.
Most meg kellett tapasztalnom, hogy autó nélkül is van élet.
Vonattal, busszal utaztunk.
Mégis célhoz értünk.
Kecskemétről barátok vittek Kalocsára.
Mivel életemben először jártam ebben a gyönyörű ezer éves városban, igyekeztem alaposan felderíteni.
Fáradságot nem ismerve róttuk a várost, Ágnes lelkesen kalauzolt gyermekkora színhelyén.
Vendéglátóink: Marika és Feri nagyon aranyosak, figyelmesek voltak.
Mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat.
Mint az itatós papír, úgy gyűjtöttük magunkba az élményeket, képeket.
Rengeteget fotóztam.
Ezek feldolgozása eltart egy darabig.

Nincsenek megjegyzések: