2009. április 22., szerda

A tiszadobi lovakról


Magyarázattal tartozom, mi közöm van a lovakhoz, a tiszadobi nevelőotthonnak milyen kapcsolata van a lovakkal.
Tiszadobon, még szolgálati lakásban laktam, de pici udvarunkat benépesítettem állataimmal.
Voltak különleges baromfik, például vadkacsa, vietnami csüngő hasú malac, galambok, kecskék és a kutyáim.
Az Intézet gazdasági udvarán is számtalan háziállat otthonra lelt.
Talán a legkedvesebbek a pónilovak voltak.
Gyermekek, felnőttek egyaránt nagy szeretettel gondozták.
Egyetlen állatot sem gazdasági haszna miatt tartották, sokkal nagyobb hasznot hozott emberségünk alakulásában.
Saját lelki harmóniám megteremtésében is óriási szerepük volt.
Azután, nemrégiben egy világutazó ausztrál fiú, Tom hagyta gyönyörű lovait az intézetre.
Aranka a lovak szerelmesévé vált.
Nem úri hóbort a számára, a gyermekek nevelésében hasznosítja nagy eredményességgel a pacikat.
Különösen eredményes a magatartási problémákkal küzdő gyermekek esetében.
Leánya, Nóra lelkes segítőjévé vált, aki leendő pszichológusként, gyógyszer, ráolvasás helyett lát óriási lehetőséget az állatasszisztált terápiában.
Mivel időm rengeteg, elfoglaltságom kevés, gondolkodom, hogy hosszabb időre bekapcsolódom a munkájukba.

Nincsenek megjegyzések: