Tegnap, egy hatalmas csokor orgonát láttam.
Fájdalmas érzés kerített hatalmába, ezért kellett elővennem József Attila kései siratóját.
A virágról anyám jutott eszembe, aki akkor halt meg, amikor még gyermek voltam.
Legutolsó, neki szánt fotómon egy csokor tavaszi virágot tartok egy szív alakú képen, anyák napi köszöntésképpen.
Egész életem során végigkísért egy fájdalmas, dühös érzés.
Próbáltam magam versbe önteni, de az én szavaim, csak méltatlan gügyögések maradtak.
Viszont a költő verséből átérezhető, a számomra is vissza- visszatérő érzés.
Többnyire mélyen belül van, ám elég egy elsuhanó kép és felszínre tör.
Anyák Napjára nekem csak ez maradt.
Elővenni egy szomorúan gyönyörű verset és szeretettel köszönteni a körülöttem élő lányokat, anyákat, nagymamákat.
Drága Anya, most Rád gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése