Szent György Napjáról jut eszembe

Nemrégiben az én kertemben jártam, megbizonyosodhattam róla, hogy munkám nem volt hiábavaló.
Tanárként az iskolában idegenforgalmi ismereteket is oktattam, megtanultam hát, hogy ez a nap, a falusi, dolgos emberek számára, az év jeles napja volt.
A következőket lehet még tudni róla:


Szent György napi népszokások

Április hónapot a néphagyomány Szent György havának nevezi, április 24.-e, pedig sárkányölő Szent György ünnepe. A néphagyomány e naptól számítja az igazi tavasz kezdetét.

A rómaiak e napon ünnepelték Paliliát, amely pásztorünnep volt. Ezen a napon a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. A pásztorok áldozatot mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban.

E hagyomány továbbélése látható a hazai állattartás szokásaiban is. Az állatok Szent György napi első kihajtásához számos hiedelem és szokás fűződött. Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. Füstöléssel igyekeztek távol tartani a rontást. Almágyon pl. a gazda a karácsonyi morzsával füstölte állatait.
A nyírfa vagy rózsafaággal történő kihajtás rontáselhárító magyarázatot kapott. A jószág tűzön áthajtásának, füstölésének elsősorban rontáselhárító célja volt. Az Ipoly mentén a karácsonyi aprószentek-vesszővel hajtották ki az állatokat először a csordára.
A marha kapuba fektetett láncon áthajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, ill. a gazdaasszony kötényén, kifordított szoknyáján stb. való áthajtás. Vépen (Vas m.) az állatokat kihajtás előtt az istállóban bodzafával vagy zöld gallyal megverték. A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték e napon a házat és lakóit, de főleg az istállót. Ilyenek: az istálló körülszórása, körülfüstölése, zöld ágak tűzése az ajtóra, kapura; seprű, só, gatyamadzag az ajtóba; fokhagyma a marha szarvába stb.