Péli Tamás

1948. augusztus hetedikén születtem Budapesten, a nyolcadik kerületben, amely az úgynevezett pesti cigány kerület. Ide jártam általános iskolába, a Bezerédi utcába. Itt éltem meg 1956-ot mint nyolc-kilenc éves kisfiú. Ami a legfantasztikusabb és legfontosabb emlékem , az mégsem a nagy politikai mozgások, nem az, hogy a Népszínház utcában tudtam meg, Sztálin elvtárs meghalt, hanem az, hogy volt egy csodálatos közösség, amely körülvett, akikhez én mindenáron tartoztam és tartozni szeretnék.
Lehettem olyan három -négy éves - amikor is m ég platinaszőke hajam volt -, nagymamámnak ültem az ölében, aki egy száztizenkét kilós csodálatos indiai istenasszony volt. Gyönyörű fekete haja, szép nagy barna arca olyan volt, mint egy bronztányér. Megkérdeztem tőle: én olyan vagyok-e, mint ti? Mert pocsolyákban, itt-ott láttam , kicsit más vagyok, mint a többi unokája. Azt mondta: Hát kisfiam, ugyanolyan vagy, pont ugyanolyan.
Ekkor dőlt el minden az életemben. Ennek nagyon örülök, hogy így döntött akkor a nagymama, és nem látott másnak, mint a többi unokáját. Szeretem ezt a népet, amit most meg is nevezek: történetesen a cigányságot.
1962-ben lettem gimnazista. Akkor elhatároztam , azért fogok tanulni, ha Isten is megsegít, festő, festőművész legyek, hogy egy másik "lőállásból" tudjak segíteni népemen, a világgal, a társadalommal szemben, amely régen sem , most sem szeret minket - sajnos.
Mint mondottam, hatvankettőben bekerültem a Képzőművészeti Gimnáziumba, az egész Mátyás tér örömére. Nagyon nagy dolog volt ez egy cigány gyereknek, hogy eljutott idáig. Hát jól-rosszul tanultam az orosz nyelvet, de érdekes mód jól tanultam a fizikát, a művészettörténetet.
Felmerült bennem, hogy miért nincsenek cigány költők. Az nem, hogy mért nincsenek festők, mert én már akkor tudtam, hogy az leszek. Azért akartam ennyire, mert a fotók újságba kerülnek, és azt eltépi vagy vécépapírnak használja az ember. De ha egy festmény műtárgy, azt úgy megbecsülik.
Nagy megpróbáltatások következtek, mert nem voltam annak a tudásnak a birtokában, amit elvárt volna tőlem a művészeti gimnázium . Végre egy bukott év után sikerült leérettségiznem .
1968-ban kijutottam Hollandiába, ott megismerkedtem egy olyan világgal, ahol nem a származás a fontos, hanem az ember által létrehozott érték. A magyar Képzőművészeti Főiskolára nem vettek fel, ki tudja, miért. Ennek ellenére felvételt nyertem a Holland Képzőművészeti Főiskolára a kicsempészett képeim alapján. Ekkor egy rettenetes háború következett, édesanyám , Fejes Nyári Hilda és az akkori Művelődésügyi Minisztérium között kiutazásom végett. Ezt a csatát édesanyám megnyerte. 1968 tavaszán ott álltam a Keleti pályaudvar peronján, kis batyummal. Talán Bécsig is vizes volt a zakóm , amin ott sírt a család és az összes barátom . Megérkeztem Hollandia fővárosába. Hát nem volt könnyű leszállnom a vonatról. Körülnéztem, március negyedike volt. A nap által a felhők alulról voltak megvilágítva, ahogy ezt a hollandok mindig meg is föstötték. Akkor megnyugodtam , hát mégsem kerültem a világ végére. Summa summárum : a református egyház fizette a tanulmányaimat egy évig. Utána jó tanulmányaim miatt az akadémia is fölajánlott egy plusz ösztöndíjat.
Mindig volt bennem egy gondolat, amit a nagymama mondott: Kisfiam , egy cigány embernek mindig százszor többet kell tenni, mint egy másiknak. Na most, Hollandiában egy magyar-cigánynak vagy cigány-magyarnak ezerszer többet kell tenni. 1974-re újra itthon voltam . Úgy éreztem , hogy két állam polgárságra nincs szükségem, hisz azt az egyet itt kell megélnem és megvédenem . Ez év őszén elmentem a lila iskolába Újpalotára, mint képesítés nélküli rajztanár. Azért nem mint tanár, mert marxista vizsgáim nem voltak. Jószerivel akkor már két éve ott tanított Choli Daróczi Jóska barátom . Az iskolában rengeteg támadás ért minket. Az előítéletek olyanok, mint a páncélos lovagok, nehéz őket kiütni a nyeregből. Ezért eljöttünk, Choli ötéves, én három éves munkásságomat hagytam ott.
Rájöttem, nálunk nem úgy működnek a dolgok, ahogy én azt azelőtt hittem, mint Hollandiában. De most is hálát adok Istennek, hogy visszajöttem . Tudniillik a rossz testvér is testvér. Én így vagyok a magyarokkal. A hollandok pedig kedves szomszédok voltak mindig, és hát egy rossz testvér csak több, mint egy jó szomszéd. Hát én a magyarokkal nagyon sok jó, és nagyon sok rossz időt töltöttem együtt.
Nos, számomra nélkülözhetetlenek Péli Tamás festményei.

Képtelenül

Nem politizálok.
De birka módjára csendben sem maradok, mert attól tartok, magam is belekerülök a birkapörköltbe.
Képtelenség lenne nem melléállni egy ügynek.
Mert számtalan cigány barátom, gyermekem van, akiket jó szívvel, legjobb tudásom szerint neveltem.
Lelkiismeret furdalás nélkül leírhatom, hogy cigány, mert az érzés mást kell, hogy gyötörjön.
Tiszadobon kedves volt számomra a képen látható hely, a kopjafa Péli Tamásnak állít emléket.
Monumentális pannója a kastély legnagyobb termében látható.
Példa értékű az Ő munkássága, gondolkodása.
Álljon itt néhány gondolata:
Úgy olvassátok az alábbiakat, mint Péli Tamás utolsó szavait. Nem sokkal a halála előtt mondta el őket műtermében Molnár István Gábornak a róla forgatott dokumentum-portréfilmben.

Gaztettek

A tiszalöki aljas gyilkosság újra arra késztet, hogy megemeljem a hangom.
Mert jóérzésű ember nem maradhat csendben, amikor valakinek azért kell meghalnia, mert más a bőrszíne, mint a többségé.
Szégyenletes, hogy az adóforintjainkból fizetett rendőrség újra tehetetlenkedik.
Teszi ezt annak tudatában, hogy forr a levegő és ha elszabadulnak az indulatok, szörnyű pusztítás, ártatlan emberek pusztulása lesz a VÉG!
Elővettem egy régi versem, ma is aktuális:
Úgy irtanám a gazt!

Úgy irtanám a gazt,
Mely kertem lassan ellepi,
De mindhiába kapálom azt,
Virágaimtól a levegőt, fényt orvul elveszi.

Hiába folytatom elkeseredett harcomat,
Egyre csak szaporodik.
Már ráncok hálózzák be arcomat,
A gaztengertől szívem facsarodik.

Én földi paradicsomról álmodom,
Álmomban gazok nem léteznek!
Illatos violák, zamatos almák a fákon
S kacagó gerlék még vidám dalokra emlékeznek.

Álmomból minduntalan riadtan ébredek,
Mert a valóság ettől úgy elrugaszkodott.
Növényeim egyre többet szenvednek
A gaztól, mely kertemben eluralkodott.

Úgy irtanám a gazt!
Mely a természethez hozzátartozik?
Együtt kell-e megélnünk mindazt
Az emberi gazságot, melyre őszülő zsidó, cigány emlékezik?

Karlendítő Dianák, egyenruhás alakok,
Karszalagos kopasz fiatalok tűnnek elő a semmiből!
Minden jóérzésű embert riogattok,
Nyugtot nem hagyva Holocaust emlékeitől?

Úgy irtanám a GAZT!
Még írmagja is tűnjön el!
Ujjam nem húzza meg a ravaszt,
Kezemben toll van, nem fegyver.

Mi újság a Zakuszka Tanyán?

Aranka elmesélte, hogy a héten gyerekekkel járt a ló menhelyen.
Rendbe tettek egy nagy területet, Várkonyi Andi, a telep vezetője boldog volt.
Andi ezt írja a honlapján:
A tiszadobi gyerekek tegnapi alakításán felbuzdulva újabb munkásnap gondolatát fontolgatom, ezúttal a lelkes honlapolvasók számára; jövő hétvégére (május 2-3*) tervezek egy (vagy inkább kettő) össznépi bozótirtós szeánszot. Amit ígérhetek: lovak, kutyák, jó levegő, szép táj, nehéz fizikai munka és még nehezebb fizikai munka, izzadtság, kosz, izomláz és hátfájás - egyszóval tanyafittness. Lehet tolongani. :)
Ha valaki kedvet kap meglátogatni egy ló menhelyet, a www.zakuszkatanya.hu webhelyen olvashat róla.
Időnként én is felkeresem.
Megtudtam, hogy a tiszadobi gyerekek látogatásáról a TV2 Napló című műsora forgatott

Egy elsuhanó árny

Tegnap, egy hatalmas csokor orgonát láttam.
Fájdalmas érzés kerített hatalmába, ezért kellett elővennem József Attila kései siratóját.
A virágról anyám jutott eszembe, aki akkor halt meg, amikor még gyermek voltam.
Legutolsó, neki szánt fotómon egy csokor tavaszi virágot tartok egy szív alakú képen, anyák napi köszöntésképpen.
Egész életem során végigkísért egy fájdalmas, dühös érzés.
Próbáltam magam versbe önteni, de az én szavaim, csak méltatlan gügyögések maradtak.
Viszont a költő verséből átérezhető, a számomra is vissza- visszatérő érzés.
Többnyire mélyen belül van, ám elég egy elsuhanó kép és felszínre tör.
Anyák Napjára nekem csak ez maradt.
Elővenni egy szomorúan gyönyörű verset és szeretettel köszönteni a körülöttem élő lányokat, anyákat, nagymamákat.
Drága Anya, most Rád gondoltam.

József Attila: Kései sirató

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.
Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

Nyári tervek

Május közeledtével, arra gondolok, hogy az évnek ez az időszaka a legaktívabb, legtermékenyebb a számomra.
Születésnapomból visszaszámolva arra jöttem rá, hogy fogantatásom valószínűleg erre az időszakra esett.
Visszagondolva, májusban voltam szerelmes, ekkor kezdtem mindig nagy dolgokba.
Testem, lelkem csúcsra járatva működött.
Most is éppen közeli terveimet szövögetem.
Nem úgy gondolkodom, mint egy hospice- ház lakója, aki már nem mer tartóstejet venni, tartósfrizurát készíttetni.
Szóval, tegnap Arankát megkértem, segítsen nekem nyári munkát keresni, mert erősödni szeretnék.
Elkezdtem az orvosnál kivizsgáltatni magam, mert még terveim vannak.

Karinthy Gábor: Ragadozó

Úgy élek itt e kis szobában,
mint némelyik vad szikla-lyukban:
orrát se látni, meg se mukkan
hallgatagon ül egymagában,
dörgöli néha szõrét lágyan
s villamosan a szikla-falba;
készül az ugrós viadalra
s feni fogát a víg homályban.

Szent Márkról

Szent Márk napjához közeledve, ma az evangelistákra gondolok.
A felnőtt hitoktatáson Lukács Evangéliumát tanulmányozzuk.
Márk, Máté evangelista után az elektronikus könyvtárban kutakodom.
Csodálatos dolog a PC, az internet.
Azt szoktam mondani, hogy szinte csak kávét főzni nem tudok rajta.
Nos, az evangelisták tették lehetővé az emberiség számára, hogy megőrződjenek Jézus tanításai, cselekedetei, akövetkezőket lehet tudni Róluk:
A hagyomány Márkot mint az alexandriai egyház alapítóját és vértanúját tiszteli. Ő volt a város első püspöke, és valószínűleg Traianus császár idejében (98--117) szenvedett vértanúságot. Velencei kereskedők 828-ban megszerezték ereklyéit, és az arabok pusztítása elől Velencébe vitték. Ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje. Ünnepét a keleti egyház kezdettől fogva, Róma a 11. századtól, április 25-én üli meg.


. 60 körül Szent Péter mellett Rómában (1Pét 5,13), 61-ben Pállal van. Ezt onnan tudjuk, hogy Pál a Kolosszeieknek és a Filemonnak írt levelében mint mellette lévő munkatársról emlékezik meg róla. Ezek után Rómából keletre ment, mert Pál második fogságában, röviddel a halála előtt, arra kéri Timóteust, hogy siessen hozzá, és hozza magával Márkot is, mert ,,jó szolgálatot tenne nekem''. Ha Timóteus és Márk időben megérkezett, Márk jelen lehetett Pál vértanúságánál.
A legszorosabb kapcsolat Péterhez fűzte, annyira, hogy a hagyomány úgy beszél Márkról, mint ,,Péter tolmácsáról''. Ezzel függ össze evangéliuma is. A rómaiak ugyanis, látván, hogy Péter megöregedett, kérték Márkot, foglalja írásba az evangéliumot, amelyet Péter hirdetett nekik. Márk ezt meg is tette (50--60 között), és Szent Péter prédikációiból összeállította az evangéliumot.
Ha Szent Márk evangéliumát olvassuk, nem nehéz meghallani Péter szavát, aki a résztvevő szemtanú elevenségével mondja el a Keresztelő Szent János keresztségétől a mennybemenetelig történt dolgokat. Ezért találhatunk apró részleteket Márknál -- és csak nála! -- amelyek csak szemtanútól származhatnak. Pl. hogy Kafarnaumban az egész város ott tolongott az ajtó előtt (Mk 1,33), vagy hogy Jézus a hajó végében egy párnán aludt (4,38).
Ha ezt az evangéliumot a másik hárommal összehasonlítjuk, Máté logikusabb rendszert alkotott, Lukács pontosabb időrendet követ, János pedig mintha ki akarná egészíteni az előtte készült három művet. Máté ugyanis 40 körül, Márk 50--60 között, Lukács 62 körül, János pedig a század végén, 90--100 között írt.

Gát István: Maradj velem

Maradj velem, ha utcák vadonában,
nyüzsgő tömegben társtalan bolyongok
és összefog mindenki ellenem,
bűn buktatóin ne botoljék lábam,
védőn, mint vándort ráboruló lombok,
takarj be s fordítsd befelé szemem.
Maradj velem s kísértetes magányom
rémségeit rámzúdulni ne engedd,
nincs hajladozóbb nádszál kívülem
s ha lelkem tépelődve sok talányon
testem törékeny cserépben szenved:
szép szavaira nyisd meg a fülem.
Maradj velem, ha uttalan utakra
terel a képzelet vad vágtatása,
ha nyugtalan szív tétován vezet
s kalandok fényei után kutatva
nyugalma sirját esztelenül ássa:
tedd homlokomra hűsítő kezed.
Maradj velem, ha elragadna lázam,
fékezz, ha vérem és vágyam csihol még,
sötétre szürkit már az alkonyat,
mind mélyebbre kell magam alázzam
s ha rossz ritmusra hamisan dalolnék:
te szólj helyettem s vedd el hangomat.
Maradj velem, ha éj sötétűl kinn-benn
és benne elmerűl és semmivé lesz
dal, ifjúság, barátság, szerelem,
ha mindent elhagyok és elhagy minden:
örök szépségre s ifjúságra élessz
s maradj örökre Te, csak Te velem.

Terülj- asztalkám

Reményik Sándor

Itt, - ez a hely.
Az erdőben, a kertünkhöz közel.
Itt tetted az első csodát velem.
Hárman voltunk jelen,
Te, én, s a kisfiad.
Április volt, s már késő délután,
Az idő, vissza nem nézve, szaladt.
Megéheztünk nagyon.
Egy tölgyfa-csonkon: tündérasztalon,
Megterítettél pillanat alatt.
Csak néztem
A háromfelé osztott egy-narancsra
- Széthajló héja tányérrá símult -
S a második fogásra:
Három pici csokoládédarabra.
Csak néztem, ahogy néztek valaha
Kenyérre, halra,
Csodára.
Ötezeren az Embernek Fiára.
Néztem, -
Sosem volt ilyen lakomában részem.
Te büszke nem voltál, sem álszerény,
Csak tettél-vettél fürgén, könnyedén,
- Nagy szertartások súlyos zamata
Buggyant ki mégis ujjaid hegyén.
Ettünk.
Megelégedtünk.
S tündér-tréfádnak, terülj-asztalkádnak
Hullt morzsájából majszolok ma is.
Tündértréfádba észrevétlenül
Vegyül az áhítat s a döbbenet:
Adatott Neked hatalom
A Lélektől az anyagon, -
Hogy jóllakjam, mint az ötezerek.

A tiszadobi lovakról

Magyarázattal tartozom, mi közöm van a lovakhoz, a tiszadobi nevelőotthonnak milyen kapcsolata van a lovakkal.
Tiszadobon, még szolgálati lakásban laktam, de pici udvarunkat benépesítettem állataimmal.
Voltak különleges baromfik, például vadkacsa, vietnami csüngő hasú malac, galambok, kecskék és a kutyáim.
Az Intézet gazdasági udvarán is számtalan háziállat otthonra lelt.
Talán a legkedvesebbek a pónilovak voltak.
Gyermekek, felnőttek egyaránt nagy szeretettel gondozták.
Egyetlen állatot sem gazdasági haszna miatt tartották, sokkal nagyobb hasznot hozott emberségünk alakulásában.
Saját lelki harmóniám megteremtésében is óriási szerepük volt.
Azután, nemrégiben egy világutazó ausztrál fiú, Tom hagyta gyönyörű lovait az intézetre.
Aranka a lovak szerelmesévé vált.
Nem úri hóbort a számára, a gyermekek nevelésében hasznosítja nagy eredményességgel a pacikat.
Különösen eredményes a magatartási problémákkal küzdő gyermekek esetében.
Leánya, Nóra lelkes segítőjévé vált, aki leendő pszichológusként, gyógyszer, ráolvasás helyett lát óriási lehetőséget az állatasszisztált terápiában.
Mivel időm rengeteg, elfoglaltságom kevés, gondolkodom, hogy hosszabb időre bekapcsolódom a munkájukba.

A magyar nyelvről jut eszembe

Negyedszázada, április hónapban emlékezünk meg, a Magyar Nyelv Hete idején arról az eszközről, amivel a magyar ember egymással érintkezik.
Magam is írogatok, használom a nyelvet, hogy mennyire jól, mások ítélik meg.
Ismét egy régi történet jut eszembe, amikor igazán örülni tudtam a nyelvnek.
Amikor betegségem után a kórházban lábadoztam, torkomon alig hallható, sípoló hang jött ki.
Családommal, orvosaimmal papírlap segítségével, vagy mutogatással kommunikáltam.
Azután, testi erőm gyarapodásával hangom is megerősödött.
Eljött az az idő, amikor már én segítettem tolmácsolni Mihály Bácsinak, akinek a beszédközpontja sérült a betegségben.
Emlékszem, milyen hálás volt.
Vigyázok hát a nyelvre, a beszédre, a helyes írásra, mert az emberekkel ez a kapocs köt össze.
Rossz érzésem van, ha valaki egészséges, de nem tud beszélni, vagy csak szemét hagyja el ajkait.
Tapasztalataim szerint a magyar értékeket leginkább határon túl élő honfitársaink tartják becsben.
Ezért választottam a mai napra, egy Reményik Sándor Verset:
Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!
Reményik Sándor

Szent György

Szent György Kappadokiából származott, a római hadsereg magas rangú katonatisztje volt.
A legenda szerint legyőzte a sárkányt, amely a líbiai Silena város közelében lévő tóban élt, és naponta egy ember esett áldozatául. György megmentette a sárkánynak áldozatul kiszemelt királylányt. A hőstett hatására a környékbeliek megkeresztelkedtek. Györgyöt keresztény hite miatt börtönbe vetették, ahol megjelent előtte Krisztus és megjósolta hét évig tartó szenvedéseit. Szent Györgyöt 303 táján, a Diocletianus-féle üldözések idején fejezték le, s halt vértanúhalált. Így vált a lovagok, lovas katonák, fegyverkovácsok, szíjjártók, vándorlegények,és a cserkészek patrónusává.

Szent György Napjáról jut eszembe

Nemrégiben az én kertemben jártam, megbizonyosodhattam róla, hogy munkám nem volt hiábavaló.
Tanárként az iskolában idegenforgalmi ismereteket is oktattam, megtanultam hát, hogy ez a nap, a falusi, dolgos emberek számára, az év jeles napja volt.
A következőket lehet még tudni róla:


Szent György napi népszokások

Április hónapot a néphagyomány Szent György havának nevezi, április 24.-e, pedig sárkányölő Szent György ünnepe. A néphagyomány e naptól számítja az igazi tavasz kezdetét.

A rómaiak e napon ünnepelték Paliliát, amely pásztorünnep volt. Ezen a napon a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. A pásztorok áldozatot mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban.

E hagyomány továbbélése látható a hazai állattartás szokásaiban is. Az állatok Szent György napi első kihajtásához számos hiedelem és szokás fűződött. Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. Füstöléssel igyekeztek távol tartani a rontást. Almágyon pl. a gazda a karácsonyi morzsával füstölte állatait.
A nyírfa vagy rózsafaággal történő kihajtás rontáselhárító magyarázatot kapott. A jószág tűzön áthajtásának, füstölésének elsősorban rontáselhárító célja volt. Az Ipoly mentén a karácsonyi aprószentek-vesszővel hajtották ki az állatokat először a csordára.
A marha kapuba fektetett láncon áthajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, ill. a gazdaasszony kötényén, kifordított szoknyáján stb. való áthajtás. Vépen (Vas m.) az állatokat kihajtás előtt az istállóban bodzafával vagy zöld gallyal megverték. A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték e napon a házat és lakóit, de főleg az istállót. Ilyenek: az istálló körülszórása, körülfüstölése, zöld ágak tűzése az ajtóra, kapura; seprű, só, gatyamadzag az ajtóba; fokhagyma a marha szarvába stb.

Zavarja- e az erdő nyugalmát a madárcsicsergés?

A Tócói Harangszó legutóbbi számában azt kérdezi:
„ Önt zavarja- e a kisgyermekek jelenléte, hangoskodása szentmisék alatt?
Mivel első- ambivalens- benyomásom a Szent Család Templommal kapcsolatban ehhez kötődik, azonnal tollat ragadtam, hogy megírjam gondolataimat.
Első alkalommal vettem részt szentmisén a templomban.
Újdonság volt a számomra, mennyi gyermek van jelen.
Melegség, remény töltött el.
Arra gondoltam, mégsem olyan romlott a világ.
Ahol kisgyermekként megtapasztalja az ember a Jézus által ránkhagyott békességet, szeretetet, ott nem lehet nagy baj.
Azután, hazafelé sétálva, idősebb pár után baktattam.
Én, a prédikáció szavait értelmeztem, Ők arról beszéltek felháborodva, hogy egyes szülők megnevelhetnék gyermekeiket, mert a hangzavarban alig lehetett érteni a lelkész szavait.
Békés ember vagyok, nem szóltam közbe, csak gondoltam, hogy van, aki a legnagyobb csendben sem hallotta volna Isten igéit.
Mert Isten házában, az Ő napján a gyermekek jelenléte egy boldogabb, nyugodt élet biztosítéka..
Ha lelki békét keresünk, gyakran teszünk egy kellemes erdei sétát.
Engem legalábbis megnyugtat.
Az erdőben a madárcsicsergés a csendhez, nyugalomhoz hozzátartozik.
Zavaró, csak a fűrészgépek zaja lenne.
Magam is úgy vélem, beszéljünk róla!
Örüljünk a gyermekeknek, akik egyre nagyobb számban jönnek el közénk, találkozni Urunkkal, Istenünkkel!

Töprengés

Az előző gondolatokról jutott eszembe ez a régi versem, melyet elkeseredésemben írtam, amikor kilátástalannak tűnt jövőm.
Most is el kell gondolkodnom.

Panasz

Üzenet egy bizottságnak.

Nemsoká túlélő táborba megyek,
Táplálékom kukac lesz és legyek.
Köszönöm szíves jó tanácsait,
Megfogadom, ha Isten is megsegít.

Talán portás leszek, vagy liftes fiú.
Csak ne lennék ennyire hiú!
Huszonnyolc évi szolgálat után
Most itt állok bambán és bután.

A túlélő táborban jól fizetnek?
Vagy korom miatt rajtam jót nevetnek.
Mit keres maga itt közöttünk?
„Itt semmit sem fog, de azért jót röhögtünk!”

Az Önök munkája nagy felelősséggel jár – tudom.
Emberség ebbe bele nem férhet – gondolom.
Álljak be koldulni, mint oly sok ember?
Maradok tisztelettel!

Túladagolások

Ettől hangos ma Magyarország.
Az első esetben Overdose- ra gondolok, a magyar csodalóra, akinek káprázatos győzelme megdobogtatta az én szívem is.
Nevének jelentése:
Túladagolás.
Ugyanez a szó jut eszembe Bajnai kormányának intézkedéscsomagjáról.
Remélem, nem jövünk sokkos állapotba tőle.
Egyenlőre csak kezd kényelmetlenné válni, mint a kisgyermek pelusa, az egyre jobban bűzlő, csípős csomag.

Nyomok után kutatva

A múltammal való találkozás ösztönzött e vers felidézésére.
Ki vagyok én valójában?
Mit tettem rosszul életemben?
Mit tettem jól?
Újra és újra visszatérő kérdések.
Most sem fogok válaszolni rájuk.
A választ az IDŐ és barátaim megadják.

Fekete paradicsom

Már annyiszor legyűrt a kétségbeesés,
Amikor földöntúli álmokat követett fájdalmas ébredés.
Amikor magam választotta magányomban pánikba estem,
Üveges tekintettel menekültem, megoldást kerestem.

Azt hittem, harcolni kegyetlen dolog.
Attól féltem, harcommal másoknak sebeket okozok.
Azt hittem, a harcban majd azok is elesnek
Akik – ha nem látnak – akkor is keresnek.

Életemben többször vesztettem csatát,
Amikor hitem megingott, testem halál mocskos bűze járta át.
Eddig még mindig talpra álltam, volt aki segítsen,
Ha magamról lemondtam, volt ki lelkesítsen.

Magam köré földi paradicsomot kezdtem építeni.
Végső nekirugaszkodással, mindent egy lapra tenni!
Tudtam, nem lesz könnyű kudarcaimat feledni,
Nem tudtam, nem is kell, csak másként élni.

Attól, hogy más anyagból gyúrtak, mint egykor Ádámot,
Nem kell megijedni! Fogadd el, mint meghökkentő ajándékot!
Ha kicsomagolod, nem zoknit vagy parfümöt találsz benne,
Ne vegye el kedved! Aki adta, jószívvel tette.

Ha a paradicsom, melyet nevelek fekete lenne,
Nem piros, mint a szomszéd kertjében,
Ne nézzetek rám megvetőn: „Megháborodott elme!”
Megszokások ellen harcolok, számotokra érthetetlen dalt énekelve.

Gyerünk harcolni! – biztatom magam,
Mert életemet túlélni reményem csak ez van.
Ha a harcban pofont kapok, elesek, fel fogok kelni.
Megrázom magam és újabb harci dalt fogok énekelni.

Nevelőotthon

Kihasználtam a lehetőséget, eleget tettem Aranka meghívásának, ellátogattam az új nevelőotthonba.
Húgom büszkén, örömmel mutatta a parkosítás eredményeként egyre szépülő teret.
Láttam benne azt a rengeteg munkát, szeretetet, ami mindkettőnkre jellemző.
Hogyan is mondta József Attila?
„ Dolgozni …”

A régi otthon

Felkerestem régi otthonomat, azt a helyet, ahol olyan boldog, vagy időnként boldogtalan voltam.
Bárhogyan is volt, úgy neveztem: „ az én édenkertem”.
Még mindig ott láttam minden négyzetcentiméterén, minden növényében , állatában a lelkem lenyomatát.
Sírni lett volna kedvem.
De már nincs helye, ideje.
Örülök a tavasznak, az életnek.

Tiszadobi séták

Az ünnepet követő héten nem siettem vissza Debrecenbe, nem tudom, mikor lesz lehetőségem újra látnom régi otthonom.
Csodálatos tavasz volt, a természet hívogatott, én engedtem a csábításnak.
Elsőként az ártéri erdő, a sziget felé vezetett utam.
Újra megcsodálhattam a természetvédelmi terület gazdagságát, értékeit.
A szigetről, a falusi strandon át, a falun keresztül sétáltam.
A falu képe keveset változott.
Számomra így is kedves.

Lóháton

Életemben először adatott meg, hogy ló hátára üljek.
Nem lettem egy „ Vágtázó halottkém, „ de nagy élmény volt.
Talán máskor is megpróbálom.

Hazatérés

Kellemes, de fárasztó nap után, jó érzéssel hajtottuk álomra fejünket Tiszadobon.
Jézus újra közöttünk van, feltámadásával együtt, szinte az egész eddigi életünk lepergett a szemünk előtt.

A régi ház

Mivel gyermekkori otthonunk közelében voltunk, elhatároztuk, megmutatjuk a gyerekeknek, hol nőttünk fel.
Siralmas állapotban találtuk az egykori bérházat, mégis kellemes élmények törtek elő a mélyből.

Napkeleti Bölcsek nyomában

Következő uticélunk Tarra vezetett, ahol a Kőrösi Csoma Emlékpparkban a keleti kultúrával, vallással ismerkedtünk.
Sem a tárgyi kultúra, sem a keleti gondolkodás nem idegen a számomra.
Valóban úgy tekintek rá, mint a Napkeleti Bölcsek ajándékára.
Ajándék volt az a nap.

Hegyi túra

Utunk hepe- hupás, kövekkel borított hegyi utakon vezetett.
Alaposan próbára tette a sofőröket, Petit, Dávidot, Ibolyát.
Gond nélkül átjutottunk.
Elhagytunk egy kipufogódobot, néhány tíz- kilométert, több kiló tüdőnkbe rakódott port, egy kellemes élményt.

Ló Menhelyen

Mátra- Cser- Puszta volt az első állomás.
Aranka , korábban ismeretséget kötött, a területen működő alapítvány vezetőjével- vendéglátónkkal.
Elsősorban sérült, elhagyott lovakról gondoskodtak a telepen, de befogadtak kutyákat, macskákat, egyéb állatokat is.
Tiszteletreméltó igyekezet.
Sokan megfordulnak a telepen.
Önként vállalt munkával, adományokkal segítik a nemes próbálkozást.
Persze, az állatokkal való ismerkedésre, a lovassport gyakorlására is van lehetőség.

Húsvéti kirándulás

Hétfőn reggel, a hagyományoknak megfelelően, én locsolóverssel, illatos kölnivízzel köszöntöttem a hölgyeket, Petyus előkapta vizipuskáját, Laci sógorom az ásványvizes flakont, volt ám nagy sivalkodás.
Szóval mindenki jól érezte magát.
Aranka piknikkosárba csomagolta a húsvéti sonkát, főtt tojást, húsvéti kalácsot és kocsikkal indultunk neki Észak- Magyarországnak.
Miskolcon és a Bükkön át a Mátrába vezetett az utunk.

Tiszavasváriban

Húsvét vasárnapján Tamaráéknál ünnepelt a nagy család, ebben az összetételben először.
Az ünnepre tekintettel birkapörkölt készült.
Itt volt Gábor öcsém, Ritával, a párjával, itt volt Mutti is, a nevelőanyánk, de itt voltak Csabi családtagjai is.
Kellemes nap volt, méltó az ünnephez.

Találkozás Papival

Papi kutyámat, kedvencemet új gazdáin keresztül elektronikus levélben köszöntöttem, jeleztem látogatásom.
Szeretettel fogadott Zsuzsa, Gyuri és persze Papi is.
A két fiatalra úgy tekintek, mintha közös nevelt gyermekünk lenne Papika.
Újra boldog voltam, a következő viszontlátásig nyugodt vagyok.

Találkozás Tomival

A találkozások egy része véletlenszerű volt.
Például Öcsivel, Babikával, egykori kollégáimmal, Levente Atyával, akinek annyit köszönhetek.
Melegség öntött el, jól estek szavaik.
A találkozások többi részét magam kezdeményeztem, mert Valaki nagyon hiányzott.
Így kerestem fel Tomi kutyámat is, aki szintén lakhelyet váltott, otthonában most kerestem meg legelőször.
Örültünk egymásnak.
Láttam, jó helyen él, jó emberek között, akik szeretik.
Új gazdája, Adrienn boldogan mesélte, hogy az utcából, a gyermekek, felnőttek kedvence lett, sokan csak azért sétálnak el a ház előtt, hogy láthassák.
Megnyugodva váltunk el.

Húsvéti találkozások

Az idei Húsvét Ünnepe a találkozásokról szólt a számomra.
Tiszadobon, Arankáéknál ünnepeltem a nagy családdal.
Húgom, tyúkanyó módjára maga köré gyűjtötte családját, örültünk egymásnak, a szép ünnepnek.
A rég nem látott családtagokon túl, találkozhattam múltammal is, ami felkavart ugyan, de szükségem volt ezekre a hatásokra is, hogy el tudjak szakadni a múlttól, jobban kötődhessem a mához.
Számtalan fotót készítettem, ezeket a következő időszakban fogom feldolgozni.

Az én vigíliámra

Lassan elcsendesedem, elgondolkodom saját életemen.
Elővettem egy régi versemet, amit egyik szomorú periódusomban írtam:

Távolodom

Már távolodom. Láttok még?
Fekete lepelbe borult az ég.
Fekete lángnyelvek mardossák testem.
Magányos üstökösként utamat kerestem.

Valaha Hozzátok közeledtem,
De amit láttam, nem szerettem.
Utamon tovaszáguldok, szebb világot remélve,
Bennetek kárt nem tettem, magam is így maradtam élve.

Elsuhanó sötét gondolat maradtam.
Tőletek el semmit nem vettem, csak adtam:
Magamból néhány szikrázó szilánkot,
Táplálni ezernyi érzékeny virágot.

Távolodom. Láttok még?
Nézzetek rám! Testem fekete lánggal ég.
Látni csak azoknak engedem magam,
Kiknek szíve velem azonos hullámhosszon dobban.

A távolságtól régóta nem félek,
Magányos, fekete üstökösként élek.
Világítani sosem akartam másoknak,
Vagy okozója lenni sötét látomásoknak.

Jöttem, láttam, odébbálltam.
Magamra vonni mások figyelmét? Nem kiabáltam.
Csendben folytatom a megkezdett égi pályát,
Egyedül ugyan, de nem feledve régi párját.

Fekete lánggal égek, mely sebeket rajtatok nem ejthet.
Pályámról nem térítenek le földi törvények.
Saját törvényeim szerint élek:
Szeretek, Érzek, Gondolkodom, tehát ÉLEK!

Nagycsütörtök

A nagyhét jeles napja, a következőket tudtam meg.

Nagycsütörtök az Oltáriszentség és az egyházi rend (papság) alapításának ünnepe. Délelőtt olajszentelési misét tartanak a székesegyházakban. A püspök együtt misézik az egyházmegye papjaival, megszenteli a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a bérmáláshoz használatos krizmát. A papság ilyenkor megújítja szenteléskor tett ígéreteit. Este minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség alapítására.

A zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték a húsvéti lakomán. Jézus az utolsó vacsorán megújította a régi áldozatot: ő maga lett a húsvéti bárány. Krisztus vére áldozati vér, amely minden embert megszabadít a bűntől, a halál rabságából.

Jézus az utolsó vacsorán elővételezte kereszthalálát: a kenyérrel kezébe vette önmagát és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak. Meghalt, megtöretett, mint a kenyér, hogy szétoszthassa önmagát. Testével és vérével új életre segíti az éhezőket.

Az esti szentmise elején, a glóriát követően elnémul az orgona, elhallgatnak a templomok harangjai; azt tartják, ilyenkor Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust. A szentmise sajátos szertartása a lábmosás. A főcelebráns úgy mossa meg tizenkét hívő lábát, ahogyan Jézus tette egykor az apostolokkal az utolsó vacsorán, amikor szeretetének végső jelét adta: az önmagát teljesen kiüresítő úr megmossa a szolgák lábát.

Az utolsó vacsora után Jézust elfogták. Ettől kezdve az Egyház nem mutat be szentmisét egészen a húsvéti vigíliáig (nagyszombat estig). Az elfogatásnak és Jézus ruháitól való megfosztásának a szimbóluma a nagycsütörtök esti oltárfosztás, amikor a szentmise végén eltávolítják az oltár minden díszét és a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. Ezzel kezdetét veszi a Jézus szenvedésére való emlékezés.

Nagyhét

Virágvasárnappal megkezdődött a nagyhét.
Életemben is jelentős események történtek.
Boldog voltam, hogy a héten megtaláltam az utat régi kollégáimhoz, a hadsereghez, ahol életem jelentős részét töltöttem.
Új barátokat is találtam, teljes az öröm.

4

3

2

Átváltozások

Elővettem a tavasszal készített fotóimat.
Micsoda változáson mentünk át!
Én és a természet.
Hála Istennek!
Ez az évszak éltet engem.
Gyönyörűségével, örök változásával.

Szabó Lőrinc Örök változás

Ne szégyelld! Nap kél, nap száll. Arcodat
építi-bontja perc és gondolat,
ég felhőit a szél. A tavalyi
hóra gondolsz? Eltünt? Az igazi
bökkenő itt is más: a hova lett
nem azt mondja, hogy nincs! Dísztelenebb
a beszéded, de csupa mozdulat,
mint a Kezdeté: főnév-ragokat
rügyez s jelzőbe borúl az ige:
isten van a nyelvtanban: amibe
kapcsolni tudsz, amire van szavad,
mindaz lehetsz, mindaz vagy! Mialatt
csodáltál, csoda lettél. Te, vagy én?
Megközelíthetetlen, mint a fény,
ama Vaké, a titok: rostjaink
szétszárnyalnak, lazuló rácsain
szökik a lélek, nem is egy, de száz.
Mi vagy? Ne szégyelld: örök változás!

Cseresznyevirágzás

kibomlott a lelkem,
mint egy cseresznyevirág
nézem meglepetten:
ilyen csodálatos a világ?
mosolyogva rácsodálkozom,
ahogy rám csodálkoznak,
amint a természet forradalmát hozom,
már vége a rossznak.
ünnepeljetek!
megérdemlem, hogy mindenki csodáljon
most élni van kedvem,
ki rám tekint, táncot járjon!
Engem nézzetek!
virágok vesznek körül,
bár a gazok éledeznek,
de a világ most csak nekem örül.

Még mindig a költészetről

Ma megnéztem a Jézus Krisztus Szupersztár című filmet, de eszembe jutott, hogy a hétvége nem csak a húsvétról szól, a Költészet Napjáról is megemlékezünk József Attila születésnapján.
Elővettem néhány verset.
Például:

Juhász Gyula: Húsvétra


Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd, ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vér verte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
és neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
És ezt:
Szabó Lőrinc:

A Költő és a Földiek
"Segíts élni, Költő! Haszontalan
gyerek maradsz, ha nem látod, mi van,
mi volt s mi lesz, az ember életét,
az irtózatot, amivé a Pénz
a Csodát züllesztette. Becstelen
kúfárhad hódol; de míg testtelen
ábránd vonz, te is csak szép mese vagy.
Segíts élni, légy hasznos akarat!
Nézd, mik a mélyben az Örök Erők:
tisztelegj a Millió Kéz előtt,
mely alapját teremti napra-nap
mindannak, amit becsűlsz! Poklokat
járj be, s onnan jőjj, hogy dús, hiteles
tapasztalat, hogy valóság lehess:
segíts élni! Ég Álma, Föld Szive,
légy Az, akinek nincs más érdeke,
csak az Igazság; s ha majd így beszélsz,
szavad szent lesz és erős, mint az érc!"

Húsvéti előkészületek

Vasárnap Barkaszentelésen voltam.
Az ünnepi misén hangzott el, Seregély István nyugalmazott érsek Atya lelkigyakorlatos beszédének harmadik része.
Az Isten jó, Az Isten irgalmas, Az Isten velünk van.
A nyugalmazott egri érsek ezen a gondolatkörön át segített megújítani hitünket.
Nagy hatással voltak rám gondolatai.
A bennem lezajlott változás arra a pontra ért, hogy nem csupán a tavaszt, a vendégjárást,” eszem- iszomot „látom az ünnepben, hanem talán közelebb kerültem a lényegéhez.
Az ünnepre családomhoz készülök, de a hátralévő napok a nagyhétről szólnak.
Ma megnéztem Mel Gibson:
Passio című filmjét, amit Gábor barátomtól kaptam.
Bármennyire bírálták, vitatták, azt kell mondjam, nekem segített valamit megéreznem a szenvedéstörténetből.

Virágvasárnapi gondolatok, az én feltámadásomról

Amikor Jézus látta tévelygéseimet, ami egészen az élet tagadásáig vezetett, magához szólított:
Mi a szándékod?
Döntened kell!
Be akarom fejezni, de látnom kellene, mi vár rám!
Megmutatom és válassz!
Felmutatott az égre.
Fekete volt, csillagtalan.
Üressége félelmetes , szinte fájdalmas.
És most nézz a víztükörre, itt a lábam mellett!
Belepillantottam.
Magam láttam benne, meggyötört arcomat és az égboltot, ami ragyogott, bárányfelhők kergetőztek békésen.
Tudsz választani?
_ kérdezte szelíden.
Igen, válaszoltam egy kicsit bizonytalanul.
Olyan egyedül vagyok!
Velem maradsz?
_ kérdeztem.
Én végig veled leszek, ne félj!
Akkor az életet választom!
Fejem felett azt hallottam:
Exit.
Majd fehér alakok rohanását, érthetetlen utasításokat hallottam.
Bennem már nem volt sem félelem, sem fájdalom, csak béke.
Aztán lassan felébredtem, lábadoztam.
De az ágyammal szemközti fehér falon egy férfialak árnyképe rajzolódott ki, ami egész gyógyulásom alatt velem volt.
Ma, virágvasárnapon, azŐ ünnepére készülök.
Az egykori árnykép, most ott, a szentély hófehér falából kitűnő domborműben bárki számára látható.
Napról_ napra egyre többet ismerek meg tanításaiból.
Mert a nehezebb, igaz utat választottam, amihez nélkülözhetetlenek a szavai.
Beszélek Vele minden nap.
Örülök a tavasznak, az életnek, az embereknek.
A legnagyobb barátom, szerettem Ő maradt.
Köszönöm.
Hálás vagyok mindazoknak, akik segítik életem.
2007 nyarán ajándékot kaptam, melyet másokkal is szeretnék megosztani.
Áldott Húsvét ünnepét Kívánok!

A kötéltáncos dala

Ha már minden kötél szakad,
Örökre egyensúlyt veszít lábad,
Legalább akkor légy szabad!

Ne kérj bocsánatot, hogy éltél,
Hogy minden ok nélkül féltél!
Legalább akkor légy szabad!

Tárd szét karjaid s repülj,
Mint egy sas! Ne menekülj!
Legalább akkor légy szabad!

Szakíts szét minden korlátot,
Gúzsba kötő kötelet és láncot!
Legalább akkor légy szabad!

Lelki rokonságban

A tragikus sorsú költőóriáshoz fűződő viszonyomat talán így lehetne pontosan leírni.
Amikor verseit olvasom, lelkem rezonancia frekvencián vibrál.
Nem véletlen, hogy fiamnak a pontos munkára a következő szavakkal hívtam fel a figyelmét:
„Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”
Előveszem egy régi, saját versemet: