Nagyokat szusszant még a szél, a jeges
Március közepén.
A tél is becsomagolt már, késésben van rég,
De kicsit maradna még.
A báli szezon elmúlt, Dorottya levette jelmezét,
A farsangnak vége.
Ám a tél nyakunkon maradt
Mint nemkívánatos vendég a hosszú ünnepek alatt.
A tavasz idegszálai megfeszültek, annyi lenne már a teendő
Március közepén.
Vulkánként kitörni készül, összeszedi minden erejét
Elűzni a jeges szelet, mindannyiunk megunt telét.
Kezdi bontogatni ruhánkat, a természetbe csalogat,
Mint szerelmes ifjú.
Mi már felkészültünk egy új szerelemre, szemérmesek nem vagyunk,
Szakítottunk a téllel, az illatos tavaszra vágyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése