Nőnap közeledtével, a barátságtalan idő gátol abban, hogy a tavaszra gondoljak.Most inkább filozófiai eszmefuttatásra készülök.
Ha a Nőről szubjektív idealista alapon elmélkedem, abból kell kiindulnom, hogy férfi vagyok.
De megtalálható bennem a Nő/ és itt nem identitásként/.
Minden bennem lévő szépségként, jóságként, gyengédségként, szeretetként, szerelemként.
Mára megtanultam szeretni magam.
Nem volt ez mindig így.
Gyötrődéseim, keresztutam elvezetett oda, ahol szeretnivaló vagyok, ahol szeretni kell az Életet.
A Nőre, mint az élet, az életem folytonosságára gondolok, szeretem, tisztelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése