Félelmükben - hogy még keresztrefeszítésem előtt meghalok - a katonák megparancsolták egy Simon nevű embernek, hogy vigye keresztemet. Leányom, ez nem a jóság vagy a részvét tette volt, hanem csupán meg akartak őrizni a kereszt számára. [...] Viseld keresztemet, Vassula, értem viseld!
Hadd hagyjam megint rajtad Keresztemet, könnyíts terhemen, hadd pihenjek meg nálad. Azt akarom, hogy viseld értem, mert bízom benned; [...] itt most rádbízom Keresztemet; hamarosan érezni fogod milyen nehéz a Keresztem; később visszajövök és megszabadítalak.
Megengedtem nekik, hogy töviskoronával koronázzanak. Megengedtem nekik, hogy kigúnyoljanak, és Szent Arcomra köpjenek Akkor éreztem, hogy valaki letörölte az arcomat. Igen, Vassula, tekints Arcomra! Megvígasztal, hogy rám nézel. Mondd meg nekik, hogy olyan kevés kell ahhoz, hogy megvígasztaljanak. Jöjj, dicsőíts szereteteddel! Bárcsak tudnátok, hogy mennyire kész vagyok megbocsátani korszakotok bűneit egyetlen rám vetett kedves tekintetért, egyetlen bűnbánó pillanatért, egyetlen kereső sóhajért, egy csekély megbánásért! Szent Arcomra vetett egyetlen mosolyért megbocsátom és elfeledem bűneiteket. Még Sebeimmel sem törődnék, nem látnám bűnötöket és gonoszságotokat. Az egész menny ünnepelne egyetlen bűnbánó pillanatotokra, mert mosolyotok és szerető pillantástok oly kedves nekem, mint a tömjén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése