Egyformák vagyunk abban, hogy különbözünk.
Szeretünk, de olykor gyűlölünk,
Jók vagyunk, de gyakran vétkezünk.
Boldognak hisszük magunk’, de időnként szenvedünk.
Magunk vesszük kezünkbe sorsunk, de sodródunk,
Emelkedünk és visszacsúszunk,
Felnövünk, de gyermekek maradunk,
Milliók között is egyedül vagyunk.
Édes sosem voltam, csak mostoha.
Racionális lényként lettem ostoba,
Szerettem és megszerettettem,
Gyermek nélkül is apa lettem.
Izzó szenvedéllyel jéggé fagyunk.
Új világot építünk, de egy másikat pusztítunk.
Legyőzzük a természetet, de vesztesek vagyunk,
Barátot keresünk, de magunk maradunk.
Szabad emberként saját rabszolgánk vagyunk.
A világot akarjuk magunknak, de mindent itt hagyunk.
Mindörökké tartó semmik vagyunk.
Élünk, de ha itt az idő, meghalunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése