Már tele van a … /bivalybőr táskánk vele, mint ahogyan a különböző csúcsértekezletekkel, tehetetlenséggel.
Igaz, nem egyetemeken szereztem rálátást dolgainkra, csak itt élek, a 2009.- ik esztendő Magyarországán.
Eltér a véleményem attól a nézőponttól, hogy meg kell reformálnunk a rendszert, amiben élünk.
De attól is, miszerint :
Egy új világrend alapjait kell leraknunk!
Körülnézek és szomorúan hallgatom Jánost, akinek időnként élelmet, ruhát viszek.
Most éppen elpanaszolta, hogy a napokban, hazafelé menet leütötték, mindenétől megfosztották, összeverték.
Ilyen a világ:
Már a koldust is kirabolják!
A magyar közállapotokra, ma ez jellemző.
Aggódom a sorsunk miatt.
Én tudom, hogy a világból annyit tudok megváltoztatni, amennyit magamban megváltoztatok.
A két pártvezér is aggódik.
Veszélyben lévő megélhetési forrásáért!
Én majd megleszek valahogy.
Imádkozom!
Szabadíts meg Istenem a Gonosztól, minden rablótól, aki még koldusainkat is kirabolja!
Az ünnep közeledtével azt látom, Petőfi kérdésére a mai napig sem válaszoltunk.
Hol vannak márciusi ifjaink?
Én már öreg, erőtlen vagyok, kardom is berozsdásodott.
Csak imádkozom.
Még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése