Nevem apámtól örököltem,
Benne magyar értelmet sosem kerestem .
Magyarnak születtem,
Kisebbrendűségben sosem szenvedtem.
Mit jelent számomra magyarnak lenni?
Nem csak pörköltbe csípős paprikát tenni,
Töltött káposztát vagy halászlét enni,
Étkezések után jó vörösbort inni.
A történelem viharai engem elkerültek,
Apám s nagyapáim eleget szenvedtek.
De magyarnak lenni ugyanúgy szerettek,
Mint mi most, kik európaivá lettek.
Változott valami? – kérdezem magamtól.
Bennem semmi nem változott attól a naptól,
Hacsak az nem, hogy a családi asztaltól
Elvárom: származzon magyar paraszttól!
Ragaszkodom a földhöz, melyen élek,
A magyar nyelvhez, amelyen beszélek,
Álmaimhoz, jobb megélhetéshez,
Felemelkedéshez, mit magunk vittünk véghez!
A magyar elmék sok olyat alkottak,
Amit megfizetni gazdag nemzetek tudtak.
Sokan vannak itthon, kik élni csak itt akarnak,
Születnek, szeretnek, vetnek és aratnak.
Szabadon járhatunk – kelhetünk a világban,
Egyre többen nekivágunk bátran.
De hazatérve hiába mesélem: ezt is, azt is láttam,
Otthont, hazát, lelki békét csakis itt találtam.
A verset, Európai Uniós csatlakozásunk után írtam.
Még nem tudhattam, jó ez nekünk, vagy rossz.
Mint ahogyan, ma is csak magyarságomban vagyok biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése