2009. március 12., csütörtök

Saját utamon


Most, amikor felidéztem Jézus szenvedéstörténetét, itt az ideje, hogy sajátomat is felelevenítsem.
Tudom, hogy az út, amit bejártam, saját keresztutam volt.
Átalakított, jobb lettem tőle.
Mint ahogyan a körülöttem élőket is alaposan megváltoztatta.
Mai életemhez nélkülözhetetlen, hogy a jelzéseket, amit kaptam, helyesen értelmezzem.
Ezért aztán újra hozzáláttam novellámhoz, amiben leírom, mások számára is hozzáférhetővé teszem mindazt, ami velem történt.
De erre irányult törekvésem, amikor ma reggel felhívtam barátomat, Ivánt, aki kórházi kezelésem alatt és után segítette újjászületésem.
Hálás vagyok neki is, mint ahogyan mindazoknak, akik támogattak, támogatnak.
Szándékomban áll, hogy kapcsolatban maradok Ivánnal, mert annyi mindent nem értek még.
Talán nem is fontos.
Lehet, hogy soha nem fogom megérteni, ami velem történt.
De nem csak a ráció, ami bennünket mozgat, amit folyton tökéletesítenünk kellene.

Nincsenek megjegyzések: