Köszöntöm a tavaszt

Április egy tizenéves kamaszt jelent számomra.
Gyakorta megtréfál,mondja: „Április bolondja!”
Szeszélyes, kiszámíthatatlan, de azért szeretem.

Április bolondja

Ha más képet vártál ide, biztosíthatlak, én is rá gondolok, aki egy egész országot akar bolonddá tenni.
Tiszteljük az udvari bolondot, a falu bolondját, de őt már nem tudjuk elviselni.
Lassan már nevetni sem lesz kedvünk és ez már tragédia.

Majmok

Azt sulykolták belém az iskolapadban,
Az ember a majomtól származik.
Napjainkban azt látom, az emberi faj kétfelé ágazik:
Létrejött a majomszabású ember, ám vagyunk néhányan emberi alakban.

Darwin ma a világra rácsodálkozna.
Megdőlt talán tanítása, a fajok eredete?
Vajon miből következik a bajok eredete?
A kérdéseket tisztázandó, újra lázasan kutatna.

Planétánk nemsokára a majmok bolygója lesz.
Majmok és maradék emberek fognak együtt élni.
A majmok uralkodnak, az emberek elkezdenek félni.
Össze kell tartanunk emberek, míg a ketrec körbe nem vesz!

Nyitnikék

Tavasz

Március utolsó napjaiban egyre türelmetlenebbül várom az igazi tavasz jöttét.
Segítségül hívom hát a Református Kollégium egykori diákját.

Szabó Lőrinc: Nyitnikék!

Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,

mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.

Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.

Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:

kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!

Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.

Nyitni kék! –
fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,

mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,

akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.

Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.

Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.

Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:

a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék -
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!

Van miért nevetni a Kárpátok alatt?

Aggodalommal figyelem a híreket.
Áprilisi tréfának tűnik az, amit velünk egyesek újra próbálnak lenyeletni.
Nem bosszankodom, megfogadtam, hogy derűvel szemlélem a világot.
Előveszem egy régebbi versemet, úgy gondolom, ma is időszerű.

Valaha nevettem,
Míg neveltettem.
Ettem paszulyt
Jólnevelten, súlyt
Emeltem keveset
Ért baleset.
Szót szóra halmoztam
Gyerekeknek, halmozottan
Elesetteknek.
Szó elszállt, sírás maradt,
Elűzték a kék madarat
Előlem, felőlem
Csinálhattok majmot belőlem,
Ígérhettek aranyat,
A nyarat nyelet
Zsíroskenyeret
Majszolva is kihúzom,
Behúzom a nyakam a blúzon,
Átizzadt tenyeret
Gatyába törlöm,
Pennám tintával töltöm,
Mások rovására
Viszem a bőröm a vásárra,
Rázom öklöm,
Mint egy pártvezér,
Neki fizetnek ezér.
Busás a jussa,
Neked meg Kuss!- a
Bér, megér- i.
Ő sziszeg, fröcsög:
" Mocsok pöcsök! "
Mongya a bolongya,
Pír nélkül kimondja,
Mint a vöcsök.
Én röhögök, nyelek,
Mint egy hülyegyerek
Az egyetemen,
Veletek egyetemben
Őket szégyellem,
Magamat nem. Sajnálom
Drága országimázsom,
Amiért megfizettem,
Egyszer megfizettek!
De lesz- e még országom?
Röhögés helyett nevetnék
Inkább, mint mehetnék.
Itt a tintám, a hintám,
Hazám hoz ám
Hozzám nevetség
Tárgyát. Trágyát rá
A retardált atyafiakra!
Aranyifjakra vár a Kánaán!

Sírva vigad a magyar,
De röhögve megy a halálba.

Egy újabb lemondás

Ma, felfigyeltem egy tudósításra.
Szombaton este, a világ minden pontján, egy órára kikapcsolják a villanyt.
Elgondolkodtam, a mi háztartásunkban is mennyit pazarolunk, aztán csodálkozunk a világ klímaváltozásán, az egyre romló gazdaság, életkörülményeink problémáin.
A mai napon megfogadtam, legalább a húsvétig tartó időszakban, csak a legszükségesebb esetben használom elektromos berendezéseinket, naponta legalább egy órára teljesen tartózkodom használatuktól.
A saját magam, és a világ hasznára.

A hülyeség természetrajza

Az emberiség két nagy csoportra osztható,
Az egyik még eszétől megfosztható,
A másiknak eleve nem osztatott,
Legfeljebb másoktól hatalmat kapott.

Eszemet én máig megőriztem,
Sokakkal együtt libát nem őriztem,
Egyesek mégis úgy beszélnek velem,
Hogy hülyének érzem magam, fáj a fejem.

Isten óvjon minden ostobától!
Minden ostoba pusztuljon Isten ostorától!
Ha a hülyék egyszer kézenfognák egymást,
Szabadon maradt kézzel kevesen maradnánk.

Ha hatalmam lenne, veletek megosztanám,
Az ostobákat hatalmuktól megfosztanám,
Vezérelv ne tekintély - ÉRTELEM legyen!
Talán így én is megőrizném eszem.

Szerelem, szerelem

Szerelem első látásra.
Leszelem, fűrészelem, reszelem,
Fittyet hányok a csőlátásra,
Marokra kapom, illesztem,

Egymásba rakom, ütök egyet
A csapra. Rácsapok: Az angyalát!
Én barom, most meg mit tegyek?
Keresem a szegem, csavarom az anyám,

Nézem a szerelési vázlatot,
Hunyorítok. Ehhez sem konyítok!
Értelmezem: Ez a váza ott?
Hol a lapja, csapja, csavarja? Titok.

Szerelem, szakmai ártalom
Egy gépésznek, birtokában ép észnek.
Az alkatrészhalom már csak lom az asztalon.
Mentem volna inkább méhésznek!

Magam alá estem, lestem
Családom csalódott pillantását.
Új kiindulási pontot kerestem,
Csavarhúzót, Fogót, forrasztópákát.

Felvillanyozódtam, mint villanyszerelő,
Ki belenyúlt a kettőhúszba
És szerelem, szerelem, ábrándos szerető
Kitartásával az egyik lapot kettézúztam.

Új értelmet nyert az alkatrészkupac,
Valami beugrott, kialakult, átváltozott.
Lám csak, nem vagyok irodakukac!
Szekrényből, igaz, láda lett az átkozott.

Derű

Ma, elővettem a Tócói Harangszó legutóbbi számát.
Arra kér, írjak arról, hogyan élem meg a nagyböjti előkészületet, milyen lemondást vállalok.
Kétségbeesem.
A lelki ráhangolódáson túl, már olyan kevés dologról tudok lemondani.
Aztán átfutom a tippeket.
Felderülök.
Igen, ezt fogom tenni.
„ A kesergésre hajlamosak próbálják meg humorral, derűvel szemlélni a világot!”
Előveszem korábbi, jókedvű verseimet és arrébb tolom a cigarettásdobozt.
Álljon itt néhány ezekből a versekből.
Nem az irodalom gyöngyszemei, de talán másoknak is tudok egy kis vidámságot kölcsönözni.

Gyümölcsoltó Boldogasszony Napján

Ma, a Boldogságos Szűz angyali üdvözletre adott igen válaszára emlékezünk.
Ünnep ez a számomra, amikor én az Életre adtam igenlő választ.
Akkor is, ha ma reggelre hatalmas hó esett, a tél még utolsó próbálkozást tett, hogy maradhasson.
De a tavasz már itt dübörög.
Bár engem is megérintett az elmúlás, igenlő válaszomért egy új életet kaptam.
Képességekben, erőben, anyagiakban szegényebbet, de szelídségben, szeretetben gazdagabbat.
Bizakodva tekintek a húsvét elé.

Karinthy Gábor

Régen elomlott vonalak
Évezredek virága: lelkem,
micsoda völgy-torokból jössz te
szilaj szökéssel rendületlen
ég fele törve mély idokön
keresztül, amíg én születtem?
Hány zamat izzik szirmaimban
s forr össze míly szag? Hány elõdöm
csókjától édes a csókom?
Régen elomlott vonalakban
hullámok és ívek dalában
lebegtem és torlódtam hajdan
pazar keringõk megpörgettek
hajnal elõtt szoknya viharban,
hintó-kerékben ott kopogtam,
sétányokon szelek zörgettek,
hölgyek csuklóin égtem.
Majálison a süppedt zöldben
pezsgospalackok s citerák közt
vággyal sajogva tündököltem,
virágos erkély holdas árnyán
úsztam el egyszer éj-idõben,
csilingelõ nagy fali-óra
rugói közt dobbantam árván
s köröttem alkonyat volt.
A tarka nép mikor kiömlött
a nagy-templomból, átcikáztam
az óriás kupola-gömböt,
õdöngtem a vak folyosókon
s az oszlopok közt, egy kidöntött
ívablakon keresztül aztán
kiröppentem madári-módon
s az éji szél kapott fel.

Karinthy Gábor: Ének az idei tavaszról

A lombok leveleit, a virágok tarka szirmait
Meg-megmozgatja néha csekélyke szellõ csendesen.
Egymásrabókolnak a táj s a végtelenség. Este van.
Suttognak is rejtelmesen az esti kert s a végtelen.
Égkék kibomlott selymén hasztalankék
Az orgonavirág vagy kicsi dámák!
Csokorban is, mit udvarlótok ád át,
Az arcotokba tárja fel, hogy: ankét...
Oly pompásak a lombok alkonyattal
S ó, hogy' ragyog a rózsák szirma nappal!
S a hajnalok, az éjszakák, az esték
Amit zenélnek: él a kikelet...
Tavasz, te hímes és kacér, tündöklõ. Édes szépleány,
Szépséged vészes, bájad is, hatalma megtipor, lever
S a láz, a forró szenvedély hánytorgat, forgat engem is
Éjen, sugáron rángat át s homállyal, fénnyel elkever!
A sok virág, a bús szál és a víg szál
Dicsõítik a patakok is mind-mind
S a bogarak s õ rájukkacag, int, int,
A tavasz, ahogy villog, álmodik, száll...
Oly pompásak a lombok alkonyattal
S ó, hogy' ragyog a rózsák szirma nappal!
S a hajnalok, az éjszakák, az esték
Amit zenélnek: él a kikelet...
Puttonnyal õsz öregapó s a tömzsi kis szekér szalad.
A régi lélek mondja ezt: Az órainga és akik
Dalolnak. Álmatag haját színezte szét a gondolat.
Ha felkerül a csentecsa, a messzeségen átbukik.
Lobog s akármely arcát tárja rátok
A Vágy s amint a kék magasba ér fel,
Ezüstfehér felhõt súrol fejével,
A kezdetek közt végzeteket láttok!
Oly pompásak a lombok alkonyattal
S ó, hogy' ragyog a rózsák szirma nappal!
S a hajnalok, az éjszakák, az esték,
Amit zenélnek: él a kikelet...

Karinthy Gábor:

Bánat
Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
én úgy hívom, hogy: bánat.
A lélek lila lángja.
A vágyak ispilángja.
Hogy mi a bánat? Egy hajó
a remény holt vizében.
A vert hab hangja elhaló,
mint sóhaj süket éjen.
Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
Én úgy hívom, hogy: bánat.

Olvasgatok

Vasárnap, mise után a városba indultam, hogy felfedezzem a tavaszt.
Bár a naptár szerint már elkezdődött, ennek csak azt a jelét tapasztaltam, hogy a madarak vidáman csiviteltek, néhány nyugdíjas élvezettel sütkérezik a tavaszi napsütésben.
Egyébként a város még meglehetősen szürke.
Így hát olvasgatok:
Például Karinthy Gábor verseit, melyeket csak kevesen ismernek.
Pedig figyelemre méltóak, közel állnak hozzám.

Gyász
Talán folyó vagyok, talán egy vén halász,
Vad és súlyos bánat. Homályos és méla
Nap mint nap dúskálok, én, fájdalomherceg,
Gyémánt jajgatásban, míg lobogó percek
Vonulnak fölém hídban.
Így ér fájdalomban, hogy jajjaj és ajjaj,
Vérveres alkony és szeles, vak hajnal.
Kétségbeesésben.

Vágyakozás egy új szerelemre

Nagyokat szusszant még a szél, a jeges
Március közepén.
A tél is becsomagolt már, késésben van rég,
De kicsit maradna még.

A báli szezon elmúlt, Dorottya levette jelmezét,
A farsangnak vége.
Ám a tél nyakunkon maradt
Mint nemkívánatos vendég a hosszú ünnepek alatt.

A tavasz idegszálai megfeszültek, annyi lenne már a teendő
Március közepén.
Vulkánként kitörni készül, összeszedi minden erejét
Elűzni a jeges szelet, mindannyiunk megunt telét.

Kezdi bontogatni ruhánkat, a természetbe csalogat,
Mint szerelmes ifjú.
Mi már felkészültünk egy új szerelemre, szemérmesek nem vagyunk,
Szakítottunk a téllel, az illatos tavaszra vágyunk.

Ellentétek

Egyformák vagyunk abban, hogy különbözünk.
Szeretünk, de olykor gyűlölünk,
Jók vagyunk, de gyakran vétkezünk.
Boldognak hisszük magunk’, de időnként szenvedünk.

Magunk vesszük kezünkbe sorsunk, de sodródunk,
Emelkedünk és visszacsúszunk,
Felnövünk, de gyermekek maradunk,
Milliók között is egyedül vagyunk.

Édes sosem voltam, csak mostoha.
Racionális lényként lettem ostoba,
Szerettem és megszerettettem,
Gyermek nélkül is apa lettem.

Izzó szenvedéllyel jéggé fagyunk.
Új világot építünk, de egy másikat pusztítunk.
Legyőzzük a természetet, de vesztesek vagyunk,
Barátot keresünk, de magunk maradunk.

Szabad emberként saját rabszolgánk vagyunk.
A világot akarjuk magunknak, de mindent itt hagyunk.
Mindörökké tartó semmik vagyunk.
Élünk, de ha itt az idő, meghalunk.

Apák napjára

Egész életemben vágytam rá, hogy példás apa lehessek.
Biológiai értelemben nem adatott meg, de lélekben élénken él az igény.
Tavaszi ünnepeink sorában kedves alkalom az anyák köszöntése.
Ilyenkor mindig hiányérzetem van, mert az apák napját kevesen ünneplik.
Egy kicsit utánanéztem és rá kellett jönnöm, hogy a katolikus egyház megemlékezik az apákról, mégpedig március 19.- én, József napon.
Azonnal elhatároztam, mindent megteszek, hogy a világ megtudja, méltóan kezelje ezt a napot is.
Hiszen nem vagyunk- e ugyanolyanok, mint József, a bibliai ács, aki féltően óvta, tanította- nevelte Isten gyermekét?
Örültem, amikor rátaláltam Reményik Sándor versére, elhatároztam, hogy saját, személyes imámként tanulom meg.
Az ünnephez hozzátartozik az ajándékozás.
Legszívesebben gyertyát ajándékoznék, hogy az apa a fény felé vezesse családját, és kulcsot, amivel kitárhatja családja előtt a világot, kizárhatja az ártó szándékot.

Józsefről

A József héber eredetű név. Jelentése: Isten tegyen a most született gyermekekhez, ill. Jahve gyarapítson. A 18. században tör feltünően előre a névdivatban és Európa-szerte az egyik legfelkapottabb név lesz.
Névnap:márc.17.19.,ápr.7.16.,máj.1.,aug.25.27.,szept.18.

Szent József Szűz Mária jegyese volt és ma a római katolikus egyház védőszentje.

A névanalízis szerint a József név érzékeny, álmodozó és intuitív egyéniség kialakulását segíti, aki fogékony a különféle művészeti ágak iránt. Viselői sokkal inkább használják az érzékeiket, mint az eszüket, de a megérzéseik sokkal erősebbek és pontosabbak, mint az emberek többségénél. A pénzügyek igen távol állnak tőlük, ezért ritkán részesülnek a tehetségükhöz és a munkájukba fektetett energiához méltó anyagi elismerésben.

Híres Józsefek...
József Jézus atyja
Bem József hadvezér
I Ferenc József osztrák császár, cseh és magyar király
Rippl-Rónai József festőművész
Béres József biokémikus /Béres-csepp/
Eötvös József fizikus
Öveges József fizikus
Katona József drámaíró
Romhányi József költő
Gregus József operaénekes
Markos József /Alfonzó/ szinész, humorista
Böröczki József humorista
Sas József humorista

"Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni."...Ady Endre

"A végén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben."...Abraham Lincoln

Reményik Sándor: József, az ács Istennel beszél

Magasságos,Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek...
Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte?... Mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja...
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.

Dalia

Dali csigákkal festett, néha ecsettel,
Varangyokkal léha feslett
Nőalakokat vászonra hallucinált,
Létező világunkból különös álmokat csinált.

Ezt a néhány sort kedvencemről írtam.
Mert Dali a kedvenc festőm.
Különcsége, színei, képi világa nagyon közel áll hozzám.

Hazám, hazám

Nevem apámtól örököltem,
Benne magyar értelmet sosem kerestem .


Magyarnak születtem,
Kisebbrendűségben sosem szenvedtem.

Mit jelent számomra magyarnak lenni?
Nem csak pörköltbe csípős paprikát tenni,
Töltött káposztát vagy halászlét enni,
Étkezések után jó vörösbort inni.

A történelem viharai engem elkerültek,
Apám s nagyapáim eleget szenvedtek.
De magyarnak lenni ugyanúgy szerettek,
Mint mi most, kik európaivá lettek.

Változott valami? – kérdezem magamtól.
Bennem semmi nem változott attól a naptól,
Hacsak az nem, hogy a családi asztaltól
Elvárom: származzon magyar paraszttól!

Ragaszkodom a földhöz, melyen élek,
A magyar nyelvhez, amelyen beszélek,
Álmaimhoz, jobb megélhetéshez,
Felemelkedéshez, mit magunk vittünk véghez!

A magyar elmék sok olyat alkottak,
Amit megfizetni gazdag nemzetek tudtak.
Sokan vannak itthon, kik élni csak itt akarnak,
Születnek, szeretnek, vetnek és aratnak.

Szabadon járhatunk – kelhetünk a világban,
Egyre többen nekivágunk bátran.
De hazatérve hiába mesélem: ezt is, azt is láttam,
Otthont, hazát, lelki békét csakis itt találtam.
A verset, Európai Uniós csatlakozásunk után írtam.
Még nem tudhattam, jó ez nekünk, vagy rossz.
Mint ahogyan, ma is csak magyarságomban vagyok biztos.

Nem soproni, világos

A reklám szellemi atyja nem lehet a város szülötte, mert így nem élhet vissza valaki a magyarság nemzeti érzésével, hogy sört adjon el.
Én, ezek után kerülni fogom a márkát.
Mint ahogyan kerülöm március idusán a tenyérnyi kokárdák viselését is.

Egy érzés csapdái

Munka nélkül, a feleslegesség érzésével sokan élünk ma Magyarországon.
Én ezt így élem meg:
Miután kimondták az ítéletet:
Nyugdíjas!, ambivalens érzések kerítettek hatalmukba.
Örültem, mert végre úgy gondoltam, hogy a totális szabadság állapotába értem.
Másnap azután, amikor más munkába sietett, rámtört a kétségbeesés.
Rám már semmi szükség?
Feleségem, fiam dolgukra siettek, én pedig gyötrődtem.
Hatalmas lendülettel vetettem bele magam az otthoni munkákba.
Időt, fáradságot, egészséget nem kímélve szerveztem meg mindennapjaimat.
A család, az ismerősök azt látták:
Ez egy boldog ember!
Ügyes, erős, meg sem lehet szakítani!
De sikerült.
Ma már, agyvérzésemből lábadozva átértékeltem életem.
A testi- lelki egészség, teljesíthető célok megfogalmazása, igaz barátaim, családom szeretete elfeledtette velem azt a romboló érzést, hogy feleslegessé lettem.
Mint minden ember, én is feladatot kaptam, ehhez képességeket, tapasztalatokat.
Ma már úgy gondolom, életem célja, a másokért való élet.
Eddig eljutni, felér egy szenvedéstörténettel!
Nem kivételes, egyedi eset vagyok.
Ezen a történeten, úgy gondolom, minden nyugdíjas átesik.
Vigyázzunk, hogy bele ne pusztuljunk!

Saját utamon

Most, amikor felidéztem Jézus szenvedéstörténetét, itt az ideje, hogy sajátomat is felelevenítsem.
Tudom, hogy az út, amit bejártam, saját keresztutam volt.
Átalakított, jobb lettem tőle.
Mint ahogyan a körülöttem élőket is alaposan megváltoztatta.
Mai életemhez nélkülözhetetlen, hogy a jelzéseket, amit kaptam, helyesen értelmezzem.
Ezért aztán újra hozzáláttam novellámhoz, amiben leírom, mások számára is hozzáférhetővé teszem mindazt, ami velem történt.
De erre irányult törekvésem, amikor ma reggel felhívtam barátomat, Ivánt, aki kórházi kezelésem alatt és után segítette újjászületésem.
Hálás vagyok neki is, mint ahogyan mindazoknak, akik támogattak, támogatnak.
Szándékomban áll, hogy kapcsolatban maradok Ivánnal, mert annyi mindent nem értek még.
Talán nem is fontos.
Lehet, hogy soha nem fogom megérteni, ami velem történt.
De nem csak a ráció, ami bennünket mozgat, amit folyton tökéletesítenünk kellene.

14. St. Jézust sírba teszik

Az a szándékom, hogy felkeltselek benneteket sírotokból, és saját birtokotokra vezesselek benneteket: az én Szentséges Szívembe.
És te gyermekem, aki olvasod az üzenetet, vagy hallasz engem, te akit meglátogattalak sírodban, és leheletemmel eltöltöttelek, mondom neked: Kövesd Vérem nyomát, amelyet jelül hagyok számodra! Ha megállít és megkérdez egy járókelő útközben, mondd meg neki, hogy az én tanítványom vagy, és én a te Mestered, és hogy te éppen azon az úton vagy, hogy tanúságot tégy a keresztre feszített Krisztusról, a feltámadt Krisztusról. Ha egy kufár állít meg, őrizkedj becstelenségétől! Vigyázz nehogy kereszted helyett, amelyet én adtam neked, romlott álbölcsességet adjon. Egyetlen hang, egyetlen szó nélkül, még lelkesebben mint eddig, öleld át a válladon lévő gerendát, és kövesd Vérem nyomát, az hozzám vezet téged. Ha közülük valaki ellened fordul, ne takard el arcod a sértések vagy ütések elől, tartsd oda hátadat is, hogy felismerjenek sebeidről! Legyenek sebeid az én Sebeim tökéletes másai, mivel ugyanazok ejtik rajtad, akik engem a te Mesteredet megsebeztek. És akkor megjelenik az égen az Emberfiának jele. Nagy világosság kél a ti sötétségetekben, mert én, a ti Szent Istenetek meg akarlak menteni benneteket Szent NevemértJöjj gyermekem, aki hallasz vagy olvasol engem! E tanúságtételben újból kinyilvánítottam neked szeretetemet. Ne mondd, hogy túl messze vagyok ahhoz, hogy szeress, mert e pillanatban is olyan különös gyengédséggel és szeretettel tekintek rád, amelyet sohasem tudsz teljesen megérteni. Ha egyedül érted kellene visszatérnem, hogy megváltsalak, a legkisebb habozás nélkül jönnék, és újra kezdeném szenvedéseimet, egyedül csak érted! Elhiszed-e most nekem, ha azt mondom, hogy embernek nem lehet nagyobb szeretete annál, minthogy barátaiért áldozza életét?

13. St. Jézus testét leveszik a keresztről, s anyja ölébe fektetik

Soha ne veszítsd el bátorságodat! Melletted vagyok. Térj be Jézus Sebeibe, térj be Fájdalmas Szívembe, és érezd fájdalmamat! Érezd mennyire sírok! Sokakhoz elmegyek, megmutatom nekik Szívemet, jeleket adok képmásaim könnyhullatásával. Megjelenek különböző helyeken, de gyermekeim szívét vastag kéreg takarja, a hitetlenség kérge. Nevetségessé teszik azokat, akik hisznek. Isten Szava mit sem jelent számukra, Isten felszólításait semmibe veszik, kevés figyelmet szentelnek figyelmeztetéseinknek. Senki sem akar azokra a kinyilatkoztatásokra figyelni, amelyeket maga az Isten ad. A ti korszakotok hite semmivé vált, elsöpörte az összeférhetetlenség, a romlottság, a kegyetlenség és az aljasság. Mennyire fáj Szeplőtelen Szívem! Kezem már nem tudja tovább tartani Isten karját, hogy le ne sújtson rátok.

12. St. Jézus meghal a kereszten

Elöször csuklóimat szögezték fel gyorsan, és miután a szögekkel a kereszthez rögzítettek, széjjelhúzták megtört tagjaimat, és erőszakkal átfúrták lábamat. Leányom, leányom, mekkora fájdalom! Milyen nagy szenvedés! Milyen kín lelkem számára! Szeretteim elhagytak, Péter, akire Egyházamat alapítottam, megtagadott, úgy mint a többi barátom. Egyedül hagytak, kiszolgáltattak ellenségeimnek. Sírtam, mert lelkem csordultig volt fájdalommal.
Megengedtem nekik, hogy keresztre feszítsenek. Mindezt irántatok érzett szeretetből tettem. Ó ti gyermekei a keresztre feszítettnek! Hogyan tudjátok elfelejteni mindazt, amit értetek tettem? Azért szállt le a Bölcsesség, hogy elfogják az erőszak alapján és törvények szerint. Azért vetettek meg, és azért utasítottak vissza az emberek, hogy a ti szenvedéseiteket hordozzam. Azért szegeztek fel a fára, hogy titeket megszabadítsalak. Megengedtem nekik, hogy keresztül szúrjanak a ti szabadulásotokra. Elfogadtam egy rettenetesen fájdalmas halálnemet, azért hogy a ti lelketek éljen, és részesülhessen királyságomban. Patakokban hagytam folyni Véremet, hogy ti elnyerjétek az örök életet. A ti kedvetekért engedtem meg, hogy engem bűnösnek tartsanak.
Hogy nem vagytok képesek szeretni egymást? Hogy tudnátok tisztelni engem, amikor válogattok és elutasítjátok egymást?

11. St. Jézust rászegezik a keresztre

Elöször csuklóimat szögezték fel gyorsan, és miután a szögekkel a kereszthez rögzítettek, széjjelhúzták megtört tagjaimat, és erőszakkal átfúrták lábamat. Leányom, leányom, mekkora fájdalom! Milyen nagy szenvedés! Milyen kín lelkem számára! Szeretteim elhagytak, Péter, akire Egyházamat alapítottam, megtagadott, úgy mint a többi barátom. Egyedül hagytak, kiszolgáltattak ellenségeimnek. Sírtam, mert lelkem csordultig volt fájdalommal.
Megengedtem nekik, hogy keresztre feszítsenek. Mindezt irántatok érzett szeretetből tettem. Ó ti gyermekei a keresztre feszítettnek! Hogyan tudjátok elfelejteni mindazt, amit értetek tettem? Azért szállt le a Bölcsesség, hogy elfogják az erőszak alapján és törvények szerint. Azért vetettek meg, és azért utasítottak vissza az emberek, hogy a ti szenvedéseiteket hordozzam. Azért szegeztek fel a fára, hogy titeket megszabadítsalak. Megengedtem nekik, hogy keresztül szúrjanak a ti szabadulásotokra. Elfogadtam egy rettenetesen fájdalmas halálnemet, azért hogy a ti lelketek éljen, és részesülhessen királyságomban. Patakokban hagytam folyni Véremet, hogy ti elnyerjétek az örök életet. A ti kedvetekért engedtem meg, hogy engem bűnösnek tartsanak.
Hogy nem vagytok képesek szeretni egymást? Hogy tudnátok tisztelni engem, amikor válogattok és elutasítjátok egymást?

10.St. Jézust megfosztják ruháitól és epével itatják

A hegyre érve földre löktek. Ruháimat letépték rólam, és meztelenül hagytak ott az emberek szeme láttára. Sebeim újra felszakadtak, és Vérem a földre folyt. A katonák epével kevert borral kínáltak. Visszautasítottam, mert egész belsőm megtelt már a keserűséggel, amellyel ellenségeim itattak
A te ruhád, gyermekem saját véredbe fog roskadni, és ez is azt fogja bizonyítani, hogy tőlem való vagy. Te erre születtél, és beleegyezésed gyönyörűségemre szolgál, mert szenvedésed által sokakat fogok megmenteni.

9. St. Jézus másodszor elesik a kereszt súlya alatt

Kérdezem azoktól, akik ezt a kinyilatkoztatást visszautasítják: "Vajon törvényem ellen való, ha most Gondviselésem mai műveivel mentem meg teremtésemet a pusztulástól.

8. St. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

Együtérző asszonyok léptek elő a sorokból, hogy feldagadt arcomat lemossák. Hallottam, amint sírtak és keseregtek. Felismertem őket, és így szóltam hozzájuk: "Legyetek áldottak. Vérem le fogja mosni az emberiség minden bűnét. Íme leányaim elérkezett megváltástok ideje
Jaj azoknak, akik úgy hordozzák magukban vétkeiket, mint gyermekét várandós anya, amikor az én napom eljönA föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, az egész nép, a rabszolgák és szabadok a hegyi barlangokba és a sziklák közé rejtőznek. Így kiáltanak a hegyeknek és a szikláknak: "Omoljatok ránk és rejtsetek el a trónon ülők színe elől, és a Bárány haragja elől.

7. St. Jézus másodszor esik el a kereszttel

Mindenkit szeretek, aki miután elesett, hozzám jön, és bocsánatot kér. Még jobban szeretem őket. Akkor sem utasítom őket vissza, ha akár milliószor vétkeznek. [...] Nem akarom, hogy eless, melletted leszek, hogy felfogjalak.
Szeretlek, és meg akarlak menteni az eleséstől. Nem engedem, hogy elvessz.

6. St. Veronika kendőt nyújt Jézusnak

5. St. Cirenei Simon segíti Jézusnak a keresztet vinni

Félelmükben - hogy még keresztrefeszítésem előtt meghalok - a katonák megparancsolták egy Simon nevű embernek, hogy vigye keresztemet. Leányom, ez nem a jóság vagy a részvét tette volt, hanem csupán meg akartak őrizni a kereszt számára. [...] Viseld keresztemet, Vassula, értem viseld!
Hadd hagyjam megint rajtad Keresztemet, könnyíts terhemen, hadd pihenjek meg nálad. Azt akarom, hogy viseld értem, mert bízom benned; [...] itt most rádbízom Keresztemet; hamarosan érezni fogod milyen nehéz a Keresztem; később visszajövök és megszabadítalak.


Megengedtem nekik, hogy töviskoronával koronázzanak. Megengedtem nekik, hogy kigúnyoljanak, és Szent Arcomra köpjenek Akkor éreztem, hogy valaki letörölte az arcomat. Igen, Vassula, tekints Arcomra! Megvígasztal, hogy rám nézel. Mondd meg nekik, hogy olyan kevés kell ahhoz, hogy megvígasztaljanak. Jöjj, dicsőíts szereteteddel! Bárcsak tudnátok, hogy mennyire kész vagyok megbocsátani korszakotok bűneit egyetlen rám vetett kedves tekintetért, egyetlen bűnbánó pillanatért, egyetlen kereső sóhajért, egy csekély megbánásért! Szent Arcomra vetett egyetlen mosolyért megbocsátom és elfeledem bűneiteket. Még Sebeimmel sem törődnék, nem látnám bűnötöket és gonoszságotokat. Az egész menny ünnepelne egyetlen bűnbánó pillanatotokra, mert mosolyotok és szerető pillantástok oly kedves nekem, mint a tömjén

4. St. Jézus szent anyjával találkozik

Ebbe a Szent Szívbe jöttem el, az én Szentséges Szívem képmásába és hasonlatosságába, hogy Isten-emberré legyek és kövessem lépteit, majd később ő kövesse az enyémeket. Mondottam, hogy ő és én mindent megosztottunk egymással a keresztig. A mi egységünk olyan bensőségesen teljes volt, hogy nem volt szükségünk beszédre, mert csupán Szívünkben érintkeztünk. Távollétemben nem kellett eljuttatnom hozzá szavaimat és gondolataimat. Szentlelkem egyedülálló hatalmában, Szűzi szívében mindenről tudott, mivel Isten az övé volt, ő meg Istené.

3. St.Jézus elesik a kereszttel

Alig tudtam felállni. A tömeg ezután egészen megvadult, s nem láttam magam körül barátot, senki sem volt ott, hogy megvigasztaljon. Gyötrelmeim fokozódtak, és a földre zuhantam.

2

2. St. Jézus a keresztet vállára veszi

Lábaimat kötéllel összekötözték és, megparancsolták, hogy menjek keresztemhez. Leányom, hiszen egyáltalán nem tudtam járni, mivel lábaimat összekötözték. Akkor földre dobtak, és hajamnál fogva rángattak keresztemhez. Fájdalmam elviselhetetlen volt. Az ostorozás miatt felrepedezett testemből darabok szakadtak le. Majd meglazították lábam kötelét, és megrugdostak, hogy álljak fel és vegyem vállamra terhemet. Nem láttam, hol a keresztem, mert a fejembe hatoló tövisek vérrel borították el arcomat és szememet. Erre ők maguk állították fel keresztemet, tették a vállamra és löktek a kapuk felé. Leányom, ó milyen nehéz volt a kereszt, amelyet vinnem kellett! Hátulról ostorütésektől hajtva tapogatóztam a kapuk felé. Igyekeztem az utamat figyelni lecsorduló véremen keresztül, amely szememet égette.

A kereszt, amelyet viselni fogsz az én Békém és Szeretetem keresztje, de az én kedves Keresztem viseléséhez leányom sok áldozatot kell hoznod; légy erős és viseld szeretettel; velem fogod megosztani, és osztozni fogsz Szenvedésemben is.

1

1. Jézust halálra ítélik

Hamarosan, és ez a te "hamarosanod", amikor saját véredban fogsz ázni, én mint Bíró emlékeztetni foglak arra a vérre, amivel akkor szennyezted be kezedet, amikor sokaknak megtiltottad, hogy Szavam, Emlékeztetőjén keresztül kapják meg kegyelmeimet. Olyanok vagytok, mint a rómaiak. Tövissel koronáztok nap mint nap. Ti is azt mondjátok majd amit Pilátus? "Ártatlan vagyok ettől a vértől!" És megmossátok illatosított vízben kezeteket? Ti nem akarjátok elfogadni a halál ellenszerét, nem akarjátok elismerni Szavamat, amelyet Szentlelkem által adok

MeditációIII.

Ott állok minden állomásnál. Ott leszek keresztutam állomásainál, és azt akarom, hogy légy ott! Azt akarom, hogy hajts térdet minden állomásnál.
- Uram, nem tudom mire gondolsz! Milyen állomások?

MeditációII.

Azért mondom el mindezt, hogy békére lelj Szívemben, hogy igaz életet találj bennem, Istenedben. Tudom, hogy gyenge vagy gyermekem, de gyengeséged magához vonzza mindenhatóságomat.
Fel tudod-e fogni amit mondok? Azt moondom: béke legyen veled! A szeretet áldozata vagyok. Én beszélek hozzád. Én vagyok az, aki a szeretet e tanúságát adtam neked szeretetem emlékére. Merülj el bennem, és engedd, hogy elárasszalak! Érezd mennyire vágyódik Szívem a szeretet viszonzására! Ne állj ellen nekem! Jöjj hozzám úgy, amilyen vagy! Jöjj, és igyál Szívem áradatából, és még többre fogsz szomjazni. Ó közületek hányan hagyták el az Igazságot, és indultak ilyen-olyan utakra. Az Igazság SZERETET. Én vagyok az Igazság. Legyetek az Igazság tanúi! Fogadjátok az Igazság Szentlelkét, fogadjátok a kegyelem Szentlelkét! Megáldalak benneteket a szeretet sóhaját hagyva homlokotokon. Legyetek egyek Szent Nevemben.

Meditáció

Elkezdem Jézus keresztútjának felidézését, egy meditáció segítségével.
Ha van kedved, tarts velem.




Jöjj gyermekem, aki hallasz vagy olvasol engem! E tanúságtételben újból kinyilvánítottam neked szeretetemet. Ne mondd, hogy túl messze vagyok ahhoz, hogy szeress, mert e pillanatban is olyan különös gyengédséggel és szeretettel tekintek rád, amelyet sohasem tudsz teljesen megérteni. Ha egyedül érted kellene visszatérnem, hogy megváltsalak, a legkisebb habozás nélkül jönnék, és újra kezdeném szenvedéseimet, egyedül csak érted! Elhiszed-e most nekem, ha azt mondom, hogy embernek nem lehet nagyobb szeretete annál, minthogy barátaiért áldozza életét?

Angyali történet

Az alábbi történetet Angéla küldte:
Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.
A család udvariatlan volt és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat.
Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében.
Amikor kinyújtóztak a padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt.
Amikor a fiatalabb angyal megkérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
„ A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek.
Miután azok, azt a kevés ételt is megosztották velük, ami volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludtak.
Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és feleségét.
Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.
Az első embernek mindene megvolt, mégis segített neki, vádolta.
A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta ismét az idősebb angyal.
Amikor a nagy ház pincéjében feküdtünk, észrevettem, hogy a falban lévő lyukban arany van.
Mivel a tulajdonos olyan mohó volt előttünk megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találja meg.
Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a pokol angyala, hogy elvigye a feleséget.
Helyette adtam oda a tehenet.
„ A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”
Néha pontosan az a jó, ami megtörtént.
Csak a dolgok nem annak mutatkoznak, aminek kellene.
Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy mindennek megvan az eredménye.
Amíg nem telik el egy kis idő, ezt nem veszed észre.
Néhány ember jön az életünkbe és gyorsan elmegy.
Néhány ember barát lesz és marad egy kicsit, gyönyörű nyomokat hagyva a szívünkben.

Keresztutak

Jézus keresztútjának felidézése óhatatlanul előhozza saját keresztutam emlékeit.
Nem tanulságok nélküli, azonban sok történést máig sem sikerült megfejtenem.
Úgy gondolom, még nem telt el elegendő idő.
De arra gondolok, ha felkészült leszek rá, megvilágosodik előttem.

Húsvéti készülődés

Javában tart a nagyböjt.
Az én napjaim is ennek szellemében telnek.
Katolikus hagyomány, hogy ilyenkor bejárjuk Jézus keresztútjának állomásait, így emlékezünk szenvedéstörténetére.
A következő napokban én is felidézem a stációkat, igyekszem megszerezni Mel Gibson Passió című filmjét.
Így készülődöm.

Még egy országépítés!

Már tele van a … /bivalybőr táskánk vele, mint ahogyan a különböző csúcsértekezletekkel, tehetetlenséggel.
Igaz, nem egyetemeken szereztem rálátást dolgainkra, csak itt élek, a 2009.- ik esztendő Magyarországán.
Eltér a véleményem attól a nézőponttól, hogy meg kell reformálnunk a rendszert, amiben élünk.
De attól is, miszerint :
Egy új világrend alapjait kell leraknunk!
Körülnézek és szomorúan hallgatom Jánost, akinek időnként élelmet, ruhát viszek.
Most éppen elpanaszolta, hogy a napokban, hazafelé menet leütötték, mindenétől megfosztották, összeverték.
Ilyen a világ:
Már a koldust is kirabolják!
A magyar közállapotokra, ma ez jellemző.
Aggódom a sorsunk miatt.
Én tudom, hogy a világból annyit tudok megváltoztatni, amennyit magamban megváltoztatok.
A két pártvezér is aggódik.
Veszélyben lévő megélhetési forrásáért!
Én majd megleszek valahogy.
Imádkozom!
Szabadíts meg Istenem a Gonosztól, minden rablótól, aki még koldusainkat is kirabolja!
Az ünnep közeledtével azt látom, Petőfi kérdésére a mai napig sem válaszoltunk.
Hol vannak márciusi ifjaink?
Én már öreg, erőtlen vagyok, kardom is berozsdásodott.
Csak imádkozom.
Még!

Tavaszköszöntő

Ma reggel, kiléptem az erkélyre és beleszagoltam a levegőbe.
Végre megéreztem a tavasz illatát.
Erre vártam egy évszak óta.
Ünnep ez a számomra.
Tavaszi ünnepeink közül az első.
Ünnepeljünk együtt!

Szeresd a nőt!

Számomra a tavasz első hete a Nőről szól.
Ezt az a tény sem kérdőjelezi meg, hogy életemben kétszer is elváltam.
Karinthy azt mondta:
Nő és férfi hogyan is értené meg egymást, hiszen mindkettő mást akar.
A férfi a nőt, a nő a férfit.
Legszívesebben minden nőnek adnék egy szál virágot, de csak virtuálisan köszönthetem valamennyit.
De azt megteszem.

Filozófiai gondolatok a nőről

Nőnap közeledtével, a barátságtalan idő gátol abban, hogy a tavaszra gondoljak.Most inkább filozófiai eszmefuttatásra készülök.
Ha a Nőről szubjektív idealista alapon elmélkedem, abból kell kiindulnom, hogy férfi vagyok.
De megtalálható bennem a Nő/ és itt nem identitásként/.
Minden bennem lévő szépségként, jóságként, gyengédségként, szeretetként, szerelemként.
Mára megtanultam szeretni magam.
Nem volt ez mindig így.
Gyötrődéseim, keresztutam elvezetett oda, ahol szeretnivaló vagyok, ahol szeretni kell az Életet.
A Nőre, mint az élet, az életem folytonosságára gondolok, szeretem, tisztelem.