Tűz

Mikor az ember rámtalált,
Még nem tudta, életet adok, vagy halált.
Egy szikrát belőlem szívébe rejtett,
Mi apáról fiúra szálló örökség lett.



Egyesekben pislákolok,
Másokban úgy izzik az öröklött parázs,
Hogy életük csoda, tündöklés, varázs.



Ha test és lélek engedi, fellángolok, mert a meleg, mit lángommal keltek-
Akár jégsziklából varázsol érző lelket.



Ha lángom szenvedély táplálja,
Tűzvészként szabadul rá a világra.
Nincs erő, mi a pusztításnak gátat szabna,
Utánam fullasztó füst, hamu maradna.
Őselemekről írott verseim következő darabja érzelmeim változásáról szól.
Úgy változik, ahogyan a szunnyadó parázsból pislákoló gyertyaláng, fellobbanó tűz, majd tűzvész keletkezik.
Értelem vezérelte gondolkodó lény vagyok, aki másoknak is utat mutathat.
Ha test és lélek harmóniája engedi, boldoggá teheti a körülötte élőket.
De szenvedélyei, ha elszabadulnak, mindent képesek elpusztítani maga körül.
Lehet akár egy főnix madár:
A főnix a feltámadás és az örök élet jelképeként a korai keresztény irodalom egyik népszerű témájává vált. A korai keresztények hittek benne, hogy a madár tényleg létezik.

Én ma hiszem, hogy lehetek ez a csodálatos madár.