A meteorológiai tél utolsó napján, egy kis melegségre vágytam.
Elővettem hát egy régebbi versemet, amit Papi kutyámról és magamról írtam.
Mindig melegség járja át lelkem, ha rá gondolok.
Most is így történt.
Boldog vagyok, amikor közös életünkre gondolok.
Milyen apró dolog idézhet meg egy boldog pillanatot.
Még most is fülembe csengenek Popper Péter gondolatai, amit a boldogságról mondott.
Lényege az volt, hogy a boldogságra ne úgy gondoljunk, mint egy tartós, állandó állapotra, mert ez csalódást okozhat.
Saját életemre visszagondolva, igazat kell adnom neki.
Amikor szinte mindenem megvolt, ezt a tartósan boldog állapotot kerestem, nem vettem észre azokat a boldog pillanatokat, amiért érdemes élni.
Ma már másként gondolkodom.
De a felismerésnek nagy ára volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése