Ma reggel, ébredésemet követően elfogyasztottam első kávémat.
Koffeintartalma vérnyomásomat emelte üzemi szintre, a tavaszias napsütésben zöldellő park látványa hormonháztartásomat.
„ Belelapoztam” a napi elektronikus sajtóba, egyből a szemembe ötlött egy Valentin napról fanyalgó cikk:
Hogyan éljük túl a Valentin napot?
Ez volt a cikk címe.
Mivel néhány nap múlva aktuálissá válik, azon töprengtem, miért oszlik meg ennyire az emberek véleménye Valentin napról?
Magam szerelmes tipusú ember vagyok, akinek életéhez a bölcsőtől a sírig életfeltétel a szerelem, a szeretet.
Valentin napról nem az ormótlan amerikai lufi, gusztustalan kínai ajándéktárgyak, ünnepi „hancúrozás” jut eszembe, sokkal inkább az, hogy ismét egy alkalom, amikor köszönthetem barátaimat, függetlenül nemüktől, szexuális affinitásomtól.
Én szeretem Valentint!
Volt idő, amikor depressziós időszakomban azt kértem családomtól, hogy születésnapomat ezen a napon ünnepeljük.
Nem csak feleségemet köszöntöttem, hanem mindenkit, aki fontos volt nekem.
Nem lesz ez másként idén sem.
Nekem ez már természetes, szép hagyománya lett életemnek.
Ha más is megismeri lényegét, talán hozzám hasonló ünnepként tekint rá:
Ki volt az a Szent Valentin, akit ma védőszentjükként tisztelnek a (katolikus) szerelmesek és általában az egymást szerető emberek?
Nos, egyszerű áldozópap volt Rómában, a 3. században uralkodó II. Claudius idején, aki épp azon fáradozott, hogy minden addiginál nagyobbra növelje hadseregét. A sokat tapasztalt katonák azonban már belefáradtak a harcba, haza akartak térni feleségükhöz, gyermekeikhez. Claudiust ez olyan méregbe gurította, hogy egy őrületig fokozódott dührohamában törvényben tiltotta meg a házasságkötést a birodalomban, abban a reményben, hogy a férfiak, ha nincs családjuk, könnyebben beállnak katonának. Ám hiába toborzott új harcosokat, önként nemigen álltak be a seregbe, s akiket kényszerrel sorozott be, azok is elszökdöstek.
A házasságot tiltó törvénnyel sem ment sokra. A fiatalok szövetségesre leltek Valentinban, a papban, aki az éjszaka leple alatt titokban összeeskette a hozzá forduló párokat. Claudius, midőn hírét vette a dolognak, elfogatta és halálra ítélte őt. Őrének lánya azonban tiszta, szűzi szerelemre lobbant iránta, és lopva beengedte hozzá ifjú híveit, akiknek szeretete megkönnyítette utolsó óráit. Közvetlenül halála előtt még arra is maradt ideje, hogy őre lányával írott üzenetet küldjön minden barátjának.
„Szerelemmel Valentinodtól” – ennyi volt az üzenet, amely minden későbbi Valentin-napi üdvözlet elindítója lett. E baráti szavakban azt kívánta kifejezni a rab, hogy pártfogója volt és maradt az igaz, Isten előtt is kedves szerelemnek.
Valentint ma vértanúként tiszteli a katolikus egyház, hisz azért vesztette életét, mert nem tagadta meg az elibe járulóktól a házasság szentségét. Halála napján, február 14-én – amelyet egyben mennyei születésnapjának tartanak – az ő emlékére cserélnek szívet hívők és hitetlenek. Igaz, csak papírszívet, de örök jelkép az is. S nemcsak a szerelmeseknek jár ki, hanem a jó barátoknak is.
Mindenkinek, aki felé szeretettel fordulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése