Az elmúlt napokban, február 11.- én emlékezett meg a világegyház a betegek világnapjáról.
Plébániánkon is hozzájuthattak a betegek az áldáshoz.
Én úgy döntöttem, nem veszek részt rajta, mert nem érzem magam betegnek.
Persze egy” fitt harmincas” sem vagyok.
Életminőségem elfogadtam olyannak, amilyenné az agyi stroke következményei tették.
Nem tekintem Isten csapásának, inkább arra gondolok, a keresztről egészen másként látom a világot.
Természetesen magam is fontosnak tartom, hogy a betegek megkülönböztetett figyelemben részesüljenek.
Ezért foglalkozunk olyan szeretettel Ágnes édesanyjával, aki 85 évesen él közöttünk, reméljük, még sokáig.
Érdekelt, hogy miért ezen a napon emlékezünk meg a betegekről, ezért utánanéztem:
Annak emlékére áldoznak e napon, hogy a francia Pireneusok lábánál, Lourdes- ban rőzsegyűjtés közben, egy barlangnál 1858 február 11.- én látomása volt Bernadett Soubirous- nak, az akkor 14 éves, beteges, szegény sorsú kislánynak.
A látomások ismétlődtek, majd február 15.- én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt.
Szűz Mária közvetítőnek szánta Bernadettet, üzeneteit neki mondta el és arra kérte, továbbítsa azokat.
Sokáig tartott, amíg a kislány szavait hitelesnek fogadták el.
A jelenések helyén ma már hatalmas templom áll Lourdes- ban és a testi- lelki szenvedők millióit vonzza.
Magam, bár felfoghatnám csodának mindazt, ami velem történt, életem további alakulásában nem várok csodára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése