Egy idő óta nem „pszichogyógyszerektől” várom a gyógyulást.
Sokkal hatékonyabb, ha lelkem tisztán tartom, mindent megteszek lelki békém megőrzéséért.
Ez vezérelt arra, hogy meghívjam otthonomba László Atyát, lelkipásztorunkat.
Örültem, hogy az atya elfogadta invitálásomat.
Egy hétköznapi ebédre szólt a meghívás.
Tiszadobon, a gyermekek között vendéglátókat is tanítottam, vendéglátást is tanultam.
Elővettem hát minden tudásom, mert szerettem volna széppé tenni ezt a napot.
Mindenekelőtt- a menü kiválasztásánál arra gondoltam, legyen ünnepélyes.
Halászlé, túróscsuszával.- jött az ötlet.
Nem a horgászbotomért nyúltam, mint valamikor, hanem a Csapó utcai piaccsarnokba indultam a hozzávalókat beszerezni.
Tiszadobi recept szerint, de városiasan álltam hozzá a főzéshez.
Nem szabadtéren, bográcsban készült az étel.
Főzés közben felidéződtek bennem szabadtéri sütés- főzéseim emlékei.
Minden szükséges hozzávalót, szívemet, lelkemet beleadtam.
Amikor elkészült, elégedetten csettintettem a nyelvemmel.
Méltónak találtam az ételt.
László Atya a megbeszélt időben érkezett.
Elsőként végigvezettem otthonunkban.
Nem tartott soká a negyven négyzetméter bejárása.
Büszkén mutattam ereklyéimet, meséltem magamról, tiszadobi éveimről.
Jót beszélgettünk, úgy láttam, az étel is ízlett.
Egy kellemesen töltött óra emlékével vettünk búcsút egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése