Az ősz még azt az arcát mutatja, amelyik közel áll hozzám.
A simogató napsugár, enyhe szellő, színek és illatok, mind- mind segít feltöltekezni a közelgő tél előtt.
Tiszadobon, ebben az időben az Andrássy- kastély parkjában, az ártéri erdőben barangoltam.
Itt Debrecenben a Nagyerdő vigaszát keresem.
Lelki nyavalyáim még elkerülnek.
Határainkon innen és túl, a világ remeg, dübörög, de bennem béke és nyugalom uralkodik.
Az őszi erdőből felém áradó impulzusok simogatják a hullámokat.
Egy kicsit minden nap jobb, kezdenek rendeződni dolgaim.
Egyre több barátra találok, elszigeteltségem kevésbé nyomaszt.
Mindig csodáltam a Nagyerdő szépségét.
Most újabb érdekességeket fedezek fel.
Vass Albert szobra, emlékhelye arra ösztönöz, hogy elővegyem, korábban ajándékba kapott könyvét.
Olyan keveset tudok Róla!
Megcsodáltam a legújabb elegáns szállodát, kicsit elszomorít a hajléktalan emberek látványa.
Túl nagy a kontraszt, ami elgondolkodtat.
Mindenre figyelek, igyekszem elraktározni magamban minden ingert, ami ért ezen az őszi napon.
Talán majd a télen előveszem, kibontom, mint a gyümölcsízt, ha emlékezni akarok a múlt ízeire.
Jól érzem magam.
Köszönöm Uram, hogy segítettél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése