- Szeretem Debrecent, a várost, mert a civilizáció szinte minden vívmánya elérhető a számomra.
- Ezzel együtt, persze a mocska is körülvesz.
- Időnként felkeresem a falut, mert igazi közegem, éltetőm ott találom.
- Így volt ez, a legutóbbi hétvégén is, amit Sonkádon, e kedves, Tiszaháti faluban töltöttem, Ágnes nagyszülői házában.
- A porta, a kis ház nem hivalkodó, inkább szegényes.
- Az idő már erősen kikezdte.
- Egykori gazdája, Károly Tanító Úr, a falu kántortanítója, Ágnes nagyapja volt.
- A faluban köztiszteletben állt.
- Az idős emberek ma is megbecsülik, sírján ma is található friss virág.
- A kis ház már düledező, roskatag.
- Értéket csak annak jelent, aki valaha közel állt hozzá.
- Mintha önmagamat látnám!
- Az udvar almafái elöregedtek, gyümölcsöt már nemigen teremnek, betegek, kivágásra várnak, hogy újakat telepíthessen gazdája.
- A szomszédok örömmel, szívesen fogadtak, segítettek, hogy jól érezzük magunkat.
- Meséltek egyre nehezebb életükről, gondjaikról.
- Ugyanaz jellemzi a falut is, mint az országot általában.
- Legfeljebb a gondok még erősebben fájnak.
- Vezetőik ugyanúgy becsapják, kihasználják Őket, mint bármelyikünket a nagypolitikában.
- Mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti.
- A Köz pedig bosszankodik, zsörtölődik, de szántanak, előkészítik a jövő évi vetést, új facsemetéket telepítenek, mert az élet megy tovább.
- Jövőre is élni szeretne.
- Magam is elültettem a porta védett, meleg helyére fügefámat, szemrevételeztem a portát, tavasszal mit kell tennem, hogy életet adjak a szebb napokat megélt Károly Portának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése