A Napokban hittan oktatáson voltam a plébánián.Foglalkozásunk az esti szentmisét követően kezdődött.
Jól éreztem magam.
Olyan sokat kell még pótolnom, hogy igazi keresztény embernek mondhassam magam.
Ma még számomra nem magától értetődő dolog minden tanítás, hagyomány, szokás ismerete.
Egy idő után biztosan elérem, hogy lesz mellettem valaki, aki segít ebben
Mint ahogyan segített László Atya, aki elmondta, miért is fontos a mise végén Krisztus testének magamhoz vétele, az áldozás..
Ajándéknak tekintem.
Ez indított el bennem egy gondolatsort.
Az évvégi ünnepek velejárója, hogy megajándékozzuk egymást.
Szép gesztus, a szeretet kinyilvánítása.
Figyelünk az ajándék kiválasztására, méltó átadására.
De az ajándékozásnak fontos része, hogy az ajándékot elfogadják, legalább olyan szeretettel, mint ahogyan az ajándékozó tette.
Az Adventre készülve nem csak azon kell töprengenünk, kinek mit fogunk vásárolni, az ajándékozás egészét annak a szeretetnek kell áthatnia, ahogyan azt Jézus ránk hagyta.
Krisztus Király Vasárnapján ezeket a gondolatokat kaptam, amelyet tovább adok, mert pedagógusként nyugdíjba vonultam, de az életfelfogásomtól nem váltam meg.
De Colores!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése