Gyermekkorunk óta különös kapcsolat fűz össze bennünket.
Kisgyermekként veszítettük el édesanyánkat, majd fiatal felnőttként édesapánkat.
Többek voltunk, mint testvérek.
A világ, Ibolya révén „Anyácskaként” ismeri.
Igazságtartalmát nálam senki jobban nem ismeri.
Ő volt az, akinek védőszárnyai alá menekült Tamara kishúgom, amikor bajba került.
Ő volt az, akinél magam is menedéket találtam, amikor sorsom rosszra fordult.
Olyan képet kerestem, amelyen gyermekeivel látható, hiszen Ő így teljes.
Családjával, a Gyermekváros gyermekeivel, a tiszadobi Andrássy- kastéllyal, nevelőotthonnal.
Születésnapján éppen Hollandiában lesz, így később ünnepelünk.
Én így készülődöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése