Rózsakert

Az év ezen időszakához ambivalens érzelmeim kötődnek.
Legutóbbi írásom , ennek sötétebb oldalát mutatta.
A következőkben igyekszem megmutatni napfényes részét.
Mindjárt itt ez a kép.
Rippl- Rónai József művészetéhez, különösen ehhez az üvegfestményhez személyes szálak is kötődnek.
Az üvegfestmény eredetijének részei még a tiszadobi Andrássy- kastély egyik ablakát díszíti.
A mögötte lévő terem kávézónak lett berendezve.
Természetesen a Rippl- Rónai Kávézó nevet kapta.
Nevelőtanári pályám utolsó időszakában az intézmény idegenforgalmi tevékenységét segítettem.
Ekkor ismerkedtem meg közelebbről a festővel, művészetével.
Anyagi eszközeink szűkre szabottak voltak, de volt bennünk akarat, lelemény, tenniakarás.
Aranka, a gyermekekkel- eredeti rajzok, képek alapján , üvegfestékkel álltak neki a hiányzó részek megfestéséhez.
Rossz nyelvek szerint ugyanis, a második Világháború után, a Gyermekváros megalapítását követően a gyermekek dobálták ki az eredeti színes üvegeket.
Lázas munka folyt.
Balogh Tibi vezetésével/ aki az Iparművészeti Főiskola grafikus hallgatója volt/ gyermekek rajzoltak, festettek, takarítottak.
Amikor elkészült, a teremből csodálatos látvány tárult elénk.
Egy kicsit visszazökkentünk az időben, magunk is a szecessziós stílusban berendezett Andrássy- étkező falai közé csöppentünk.
Én tablókat készítettem, amelyek a festő művészetét próbálták bemutatni.
Rózsakert, a kastély parkjában is megtalálható volt.
Reggelente, ha szolgálati lakásunk ablakán kipillantottam, a felkelő nap, a kastély csodálatos képe és a rózsakert virágai tették szebbé a napomat.
Ma, erre gondolok vissza, a novemberi szürkeségnek, barátságtalan időnek nem adok lehetőséget, hogy eluralkodjon felettem.
A következőkben Arankáról, húgomról fogok írni, néhány nap múlva születésnapját fogjuk ünnepelni.
A nap, számomra is nagy ünnep.