2

Vizit

Egy idő óta nem „pszichogyógyszerektől” várom a gyógyulást.
Sokkal hatékonyabb, ha lelkem tisztán tartom, mindent megteszek lelki békém megőrzéséért.
Ez vezérelt arra, hogy meghívjam otthonomba László Atyát, lelkipásztorunkat.
Örültem, hogy az atya elfogadta invitálásomat.
Egy hétköznapi ebédre szólt a meghívás.
Tiszadobon, a gyermekek között vendéglátókat is tanítottam, vendéglátást is tanultam.
Elővettem hát minden tudásom, mert szerettem volna széppé tenni ezt a napot.
Mindenekelőtt- a menü kiválasztásánál arra gondoltam, legyen ünnepélyes.
Halászlé, túróscsuszával.- jött az ötlet.
Nem a horgászbotomért nyúltam, mint valamikor, hanem a Csapó utcai piaccsarnokba indultam a hozzávalókat beszerezni.
Tiszadobi recept szerint, de városiasan álltam hozzá a főzéshez.
Nem szabadtéren, bográcsban készült az étel.
Főzés közben felidéződtek bennem szabadtéri sütés- főzéseim emlékei.
Minden szükséges hozzávalót, szívemet, lelkemet beleadtam.
Amikor elkészült, elégedetten csettintettem a nyelvemmel.
Méltónak találtam az ételt.
László Atya a megbeszélt időben érkezett.
Elsőként végigvezettem otthonunkban.
Nem tartott soká a negyven négyzetméter bejárása.
Büszkén mutattam ereklyéimet, meséltem magamról, tiszadobi éveimről.
Jót beszélgettünk, úgy láttam, az étel is ízlett.
Egy kellemesen töltött óra emlékével vettünk búcsút egymástól.

Köszönjük Ibolya!

Aranka, születésnapján is Hollandiában volt, nem láthatott.
Én vettem a bátorságot, hogy a nevében is megköszönjem a helytállásod.
Emelt fővel, igaz emberként vehettél búcsút a többiektől.
Igazi, szülinapi ajándék volt teljesítményed, amelyet mindazok megköszönnek, akik valaha segítettek, aggódtak érted.
Megerősítettél a hitemben, hogy nem volt hiábavaló erőfeszítés tiszadobi hivatásom.Fogadd szeretettel aláírásom is, hiszen Aranka/ A”nyácska”/, és minden gyermeke így szólít:
Józsi Bátyus

Köszöntő

Ma, születésnapján, Aranka még Hollandiában van.
Több csatornán is köszöntöttem, köszöntöm.
A kommunikáció évszázadában ezer kilométernyi távolság nem lehet akadály.
Szeretném, hogy érezze, vele vagyunk örömben, bánatban.

Gondolatok az ajándékról

A Napokban hittan oktatáson voltam a plébánián.Foglalkozásunk az esti szentmisét követően kezdődött.
Jól éreztem magam.
Olyan sokat kell még pótolnom, hogy igazi keresztény embernek mondhassam magam.
Ma még számomra nem magától értetődő dolog minden tanítás, hagyomány, szokás ismerete.
Egy idő után biztosan elérem, hogy lesz mellettem valaki, aki segít ebben
Mint ahogyan segített László Atya, aki elmondta, miért is fontos a mise végén Krisztus testének magamhoz vétele, az áldozás..
Ajándéknak tekintem.
Ez indított el bennem egy gondolatsort.
Az évvégi ünnepek velejárója, hogy megajándékozzuk egymást.
Szép gesztus, a szeretet kinyilvánítása.
Figyelünk az ajándék kiválasztására, méltó átadására.
De az ajándékozásnak fontos része, hogy az ajándékot elfogadják, legalább olyan szeretettel, mint ahogyan az ajándékozó tette.
Az Adventre készülve nem csak azon kell töprengenünk, kinek mit fogunk vásárolni, az ajándékozás egészét annak a szeretetnek kell áthatnia, ahogyan azt Jézus ránk hagyta.
Krisztus Király Vasárnapján ezeket a gondolatokat kaptam, amelyet tovább adok, mert pedagógusként nyugdíjba vonultam, de az életfelfogásomtól nem váltam meg.
De Colores!

Tiszadobi képek

Írásaim feldolgozásakor rendezgettem fotótáramat.
Megdobogtatták szívem a felidézett emlékek, úgy gondoltam, megosztom másokkal is.
Tiszadobon éltem életem meghatározó részét.
Igyekeztem megismerni értékeit, ebből adok közre most néhányat.
Az első képen Antall József özvegyének mutatom be az Andrássy- kastélyt.
Idegenforgalmi menedzserként sok érdekes emberrel találkoztam, nehéz lenne felsorolni.
Minden ember érdekes volt a számomra, remélem Ők is magukkal vitték az én jó emlékemet.
Megdöbbentő a számomra, mennyire nem ismerjük értékeinket.
Loholunk a drága külföldi útjainkon, de ami az orrunk előtt van, azt nem vesszük észre.
Számtalan embert kalauzoltam, aki sosem járt ezen a vidéken, ebben a gyönyörű kastélyban, parkban.
Volt olyan tiszadobi látogató, aki szinte büszkén mondta, ő bizony még sosem járt a kastélyban.
Én szívesen pótoltam mulasztását, szerintem ő is.
Ha a képek láttán valakinek gusztusa támad meglátogatni, csak biztatni tudom.
Aki pedig felelősséget érez sorsáért, kérem tegyen meg mindent megmentéséért, hogy még unokáim is láthassák!

14

13

12

12

11

10

9

8

7

6

5

4

3

2

1

Aranka

Gyermekkorunk óta különös kapcsolat fűz össze bennünket.
Kisgyermekként veszítettük el édesanyánkat, majd fiatal felnőttként édesapánkat.
Többek voltunk, mint testvérek.
A világ, Ibolya révén „Anyácskaként” ismeri.
Igazságtartalmát nálam senki jobban nem ismeri.
Ő volt az, akinek védőszárnyai alá menekült Tamara kishúgom, amikor bajba került.
Ő volt az, akinél magam is menedéket találtam, amikor sorsom rosszra fordult.
Olyan képet kerestem, amelyen gyermekeivel látható, hiszen Ő így teljes.
Családjával, a Gyermekváros gyermekeivel, a tiszadobi Andrássy- kastéllyal, nevelőotthonnal.
Születésnapján éppen Hollandiában lesz, így később ünnepelünk.
Én így készülődöm.

2

Rózsakert

Az év ezen időszakához ambivalens érzelmeim kötődnek.
Legutóbbi írásom , ennek sötétebb oldalát mutatta.
A következőkben igyekszem megmutatni napfényes részét.
Mindjárt itt ez a kép.
Rippl- Rónai József művészetéhez, különösen ehhez az üvegfestményhez személyes szálak is kötődnek.
Az üvegfestmény eredetijének részei még a tiszadobi Andrássy- kastély egyik ablakát díszíti.
A mögötte lévő terem kávézónak lett berendezve.
Természetesen a Rippl- Rónai Kávézó nevet kapta.
Nevelőtanári pályám utolsó időszakában az intézmény idegenforgalmi tevékenységét segítettem.
Ekkor ismerkedtem meg közelebbről a festővel, művészetével.
Anyagi eszközeink szűkre szabottak voltak, de volt bennünk akarat, lelemény, tenniakarás.
Aranka, a gyermekekkel- eredeti rajzok, képek alapján , üvegfestékkel álltak neki a hiányzó részek megfestéséhez.
Rossz nyelvek szerint ugyanis, a második Világháború után, a Gyermekváros megalapítását követően a gyermekek dobálták ki az eredeti színes üvegeket.
Lázas munka folyt.
Balogh Tibi vezetésével/ aki az Iparművészeti Főiskola grafikus hallgatója volt/ gyermekek rajzoltak, festettek, takarítottak.
Amikor elkészült, a teremből csodálatos látvány tárult elénk.
Egy kicsit visszazökkentünk az időben, magunk is a szecessziós stílusban berendezett Andrássy- étkező falai közé csöppentünk.
Én tablókat készítettem, amelyek a festő művészetét próbálták bemutatni.
Rózsakert, a kastély parkjában is megtalálható volt.
Reggelente, ha szolgálati lakásunk ablakán kipillantottam, a felkelő nap, a kastély csodálatos képe és a rózsakert virágai tették szebbé a napomat.
Ma, erre gondolok vissza, a novemberi szürkeségnek, barátságtalan időnek nem adok lehetőséget, hogy eluralkodjon felettem.
A következőkben Arankáról, húgomról fogok írni, néhány nap múlva születésnapját fogjuk ünnepelni.
A nap, számomra is nagy ünnep.

Impresszió

- Szennyet,
- Városi zajt
- Sodor a novemberi szél.



Egy csenddé halkuló dal könnyekről mesél.



Vércseppekről, könnyekről,
Vérrel írott könyvekből,
Reszketeg, halovány sorokkal
Emlékezik egy életről,
Önmarcangoló haraggal.



Haraggal harapnak belém a hangok,
Zeném csak az én bensőm rombolja szét,
Mint novemberi eső a nyugalom csendes felszínét

Erzsébet napra

- A névnapi jókívánságnak ezt a formáját választottam.
- Annyi kedves Erzsébet van az én családomban is, nem szeretném egyiküket sem kihagyni.
- Szent Erzsébet rózsáit választottam kívánságaim mellé.
- Ő a szegények, betegek, elesettek gyámolítója volt.
- Magam is szükségét érzem szeretetének, mint annyian, ebben a nehéz sorsú világban.
- Szeretem az Erzsébeteket!
- Nem általában, mert az kézzelfoghatatlan- hanem konkrétan:
- Nagybátyám magára maradt feleségét, leányát, nagynénémet, leányát.
- Húgom férjének édesanyját, nevelőanyámat.
- Angéla barátnőjét, keresztanyját, barátaimat, felsorolni sem tudom.
- Ezekben a rózsákban az én szeretetem találjon Rátok!

2

A valóság, falun

- Szeretem Debrecent, a várost, mert a civilizáció szinte minden vívmánya elérhető a számomra.
- Ezzel együtt, persze a mocska is körülvesz.
- Időnként felkeresem a falut, mert igazi közegem, éltetőm ott találom.
- Így volt ez, a legutóbbi hétvégén is, amit Sonkádon, e kedves, Tiszaháti faluban töltöttem, Ágnes nagyszülői házában.
- A porta, a kis ház nem hivalkodó, inkább szegényes.
- Az idő már erősen kikezdte.
- Egykori gazdája, Károly Tanító Úr, a falu kántortanítója, Ágnes nagyapja volt.
- A faluban köztiszteletben állt.
- Az idős emberek ma is megbecsülik, sírján ma is található friss virág.
- A kis ház már düledező, roskatag.
- Értéket csak annak jelent, aki valaha közel állt hozzá.
- Mintha önmagamat látnám!
- Az udvar almafái elöregedtek, gyümölcsöt már nemigen teremnek, betegek, kivágásra várnak, hogy újakat telepíthessen gazdája.
- A szomszédok örömmel, szívesen fogadtak, segítettek, hogy jól érezzük magunkat.
- Meséltek egyre nehezebb életükről, gondjaikról.
- Ugyanaz jellemzi a falut is, mint az országot általában.
- Legfeljebb a gondok még erősebben fájnak.
- Vezetőik ugyanúgy becsapják, kihasználják Őket, mint bármelyikünket a nagypolitikában.
- Mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti.
- A Köz pedig bosszankodik, zsörtölődik, de szántanak, előkészítik a jövő évi vetést, új facsemetéket telepítenek, mert az élet megy tovább.
- Jövőre is élni szeretne.
- Magam is elültettem a porta védett, meleg helyére fügefámat, szemrevételeztem a portát, tavasszal mit kell tennem, hogy életet adjak a szebb napokat megélt Károly Portának.

Árnyoldalai

- Hazajövök.
- Itthon a valóság vár.
- Befizetni való számlák, a családból érkező rosszhírek.
- Kinyitom a tévét.
- Híradó…
- Ez már megint csúcs!
- Gyurcsány teljesítménye felér a „Hab a torkán” produkcióéval.
- „Szőkeagyú” démonáról tudjuk, férfi. Hm.
- Tudja már az ég!
- Megeteti vendégeivel a főztjét, produkálja magát.
- Jól szórakoznak.
- Mi bosszankodunk, egyre lejjebb csúszunk.
- Jöhet a karácsony!

A csillogás

- Nem tudom, örüljek- e a tegnap átadott, új debreceni bevásárlóközpontnak.
- Kósalali Úr bizonygatja, örülnöm kell, mert ezer új munkahelyet ad Debrecennek.
- Továbbgondolom…
- Vajon felmérték, hány vállalkozó, kis üzlet lehetetlenül el mától?
- Azt ígérik, szinte minden termék és szolgáltatás egy helyen válik elérhetővé.
- Feltűnik az áruház szlogenje:
- „ Közel hozzánk, közel a világhoz.”
- Vajon, a világ már közelebb van hozzánk?
- Vagy a világnak arra vagyunk jók, hogy elkölthetjük a pénzünket a termékeikre?
- Beleszédülök az embertömegbe, átmegyek a Plázába.
- Már nem csillog úgy, mint azelőtt.
- Az Elektropont üzletét pakolják, takarítják.
- Készítik a helyét egy újabbnak.
- Ez már befuccsolt.
- Mi meddig bírjuk?

Az öreg tanító

- Mennyire megváltozott az életem.
- -merengtem, miközben ébredés után vizet forrósítottam a mikróban, elkészítettem nescaféból reggeli kávémat, pöfékeltem a konyhában.
- Nem tudom, az egészségi felvilágosítás eredménye- e, de már a szobában nem gyújtok rá.
- Én is utálom a büdöset, a cigarettacsikkek mocskát.
- Miután beindult a vérkeringésem, bekapcsoltam a számítógépem, szörfözni kezdtem az online újságok oldalain.
- Oláh Ibolya befejezi a pályát, visszatér Tiszadobra, gyermekfelügyelőnek.
- Olvastam az egyik bulvárlap szenzációját.
- Hogy melyik, szóra sem érdemes.
- De azért beindul az agyam.
- Csontvári Kosztka Tivadar Marokkói tanító című képe ott lóg a szobám falán.
- Valaha a szülői házból hoztam magammal.
- A reprodukció csak nekem jelent értéket.
- A képzőművészetek közül a festészet áll legközelebb hozzám.
- Hazai művészeink közül Csontvári az egyik kedvencem.
- Az említett kép, nem a legjelentősebb alkotás, mégis szeretem, mert az ábrázolt alakkal azonosulni tudok.
- Egykor katonaként nem a fegyverek, a harc szeretete vezérelt a hadseregbe, hanem az emberszeretet, a nevelés.
- Tudok bánni a szóval, az emberekkel.
- Ebben találtam meg magamnak azt a küldetést, amire teremtettek, amihez képességeket kaptam.
- Életem során többször felmerült bennem:
- Jó helyen vagyok?
- Ezt kell csinálnom?
- Próbálkoztam, időnként menekültem egyik foglalkozásból a másikba, de igazán jól, csak akkor éreztem magam, amikor neveléssel foglalkoztam.
- Ibolyával nincs kapcsolatom, nem tudok Vele beszélni, levelet váltani.
- Így hát ide írom gondolataimat.
- Nem mondhatom el Neki, elmondom hát mindenkinek. / fordítom ki a költő sorait./
- Amikor megszülettünk, feladatot kaptunk, amely életünk értelme.
- Mindenkinek más- és más.
- Ehhez kaptunk képességeket.
- Én például eszközöket, hogy jól bánjak szavakkal, emberekkel
- Te, hangot, amivel örömet szerezhetsz az embereknek.
- Vannak, akik képességeket kaptak, hogy gyermekeket neveljenek.
- Te, fogadd el a számodra megszabott feladatot!
- Ezt üzeni Neked, az öreg tanító!
- Aki hallja, adja át!

Vári Zsolt: Színház

Hiábavaló erőfeszítés?

„ Ne hozz szégyent ősz fejemre!
- mondom, a hozzám közel állónak, ha teljesítményre akarom ösztönözni.
- A címben szereplő kérdés életem során többször megfogalmazódott bennem.
- Tiszadobon, a gyermekek között is, ha elkeseredett voltam, mert nem láttam a munkám eredményét.
- Türelmetlen voltam, az idő bebizonyította, hogy nem volt hiábavaló fáradozásom.
- Örül a lelkem, ha Ibolya sikereiről hallok, ha Vári Zsolti festményeit, vagy Káli Horváth Kálmán képeit nézem.
- Sorolhatom tovább.
- Balogh Tibi/ Gigi/ a Roma Kulturális Központ munkatársaként, Balogh Zsolti szociális munkásként erősíti Tiszadob jó hírét.
- Fontos nekem ez a kis szabolcsi falu.
- Házam, hazám otthonom volt, bármilyen messzire is vezessen sorsom, jó ide visszatérni, visszagondolni.
- Időnként látom kételkedésedet, csüggedésedet.
- Egy élettapasztalat mondatja velem:
- Nincs hiábavaló erőfeszítés!
- Ha ma nem is látod értelmét, eredményét, tudd, hogy az erőfeszítés legnagyobb eredménye Benned hoz gyümölcsöt.
- Szebbé, erősebbé, nemesebbé válsz, ha van kitartásod.
- Legyen!
- Ne hozz szégyent ősz fejemre!
- Ahogyan gondolataimat elkezdtem.

Megtisztulás

Tegnap újra átéltem az érzést, mellyel egy évvel ezelőtt életemben először ötvenkét évesen találkoztam.
Egerben, a Cursillo zárása előtt, Béla Atyának vallottam meg vétkeimet, feloldozást nyertem, áldozhattam.
Krisztus testének elfogadása, jelképes magamhoz vétele után szokásos esti zuhanyozás következett.
Soha olyan tisztának nem éreztem magam.
Tisztának, bűntelennek és felszabadultnak.
Az Advent időszakára készülve, tegnap oda értem, hogy ugyanezt megtehettem.
Csodálatos napom volt.
A nap megkoronázásaként a Déri Múzeumba vezetett utam, Japán kincsei között sajátomat is megtaláltam.
Mert kincsnek tekintem mindazt, amit újra megtaláltam.
Elgondolkodtam azon, miért csak Isten és ember transzcendentális kapcsolatában van jelen a vétkeinkkel való rendszeres szembenézés, bűnbánat, megbocsátás, jóvátétel.
Isten az Ő képére formált bennünket, embertársainkkal szemben mégis oly keveset gyakoroljuk e szent erényeket.
Amióta Isten fogadott gyermekeként élek, életem szerves részévé vált a rendszeres önvizsgálat, vétkeimmel való őszinte szembenézés.
A bűnbocsánatért való könyörgéssel nem zárul le a megtisztulás folyamata.
Akkor válik teljessé, amikor magam is teljes szívemből megbocsátok az ellenem vétkezőknek.
Tegnap, ezt a maga teljességében átéltem.

Aranka és Ibolya

Ibolya és a túlélő túrák

A kereskedelmi TV csatornán futó celeb túra távol áll tőlem.
Most, amikor a másik nagy adó Frei Tamás nevével fémjelezve indított kalandtúrát, mégis érdeklődéssel figyelem az eseményeket.
Részint Frei Tamás gondolatisága, másrészt személyes indíttatásom okán.
Oláh Ibolya személye az, ami figyelmem vonzza.
Én ugyanis, már sok évvel ezelőtt részt vettem Vele túlélő túrán.
Igaz, nem Afrikában, csak egy Cegléd melletti gazdaságban.
Történt ugyanis, hogy egy diákmunkát szervező cég, ebben a gazdaságban kukorica címerezésre hívott.
A Tiszadobi Gyermekváros vezetése, diák önkormányzata elvállalta.
Nevelőtanárként én kaptam a feladatot, hogy elkísérjem a közel húszfős, fiúkból és lányokból álló csapatot.
Katonaviselt ember voltam, nem ijedtem meg a feladattól.
A gyermekek szerettek, elfogadtak, bíztak bennem és én teljes erőmből azon voltam, hogy mindvégig megőrizzem ezt.
Nem volt könnyű feladat.
Nyári forróság, háromméteres kukorica, izzadság és por, mostoha körülmények fogadtak.
Nyíregyházi és tiszavasvári középiskolás diákok között kellett helytállnunk, bizonyítanunk.
Összekapaszkodtunk, fogunkat összeszorítottuk mindvégig.
A humorunkat sem veszítettük el.
Például jót nevettünk, amikor a másfél méter magas Viola szenvedett a háromméteres kukoricával, hogy megszabadítsa címerétől.
Kreatív volt, földig hajlította a szárat, hogy a derékba tört, de kihúzta a koronát, megszabadította királyi föntségétől.
A munkavezetők persze nem nevettek velünk.
Sokszor kerültünk olyan helyzetbe, amikor attól kellett tartanunk, idő előtt hazaküldenek bennünket.
Ibolya akkor is bizonyított.
A lányok között munkájával élen járt, példásan védte diáktársait, amikor úgy érezte, sérelem éri Őket.
Amikor most, az afrikai kalandtúra eseményeit figyelem, óhatatlanul az a régi ceglédi kaland jutott eszembe.
Örülök, hogy Ibolya most is helyt áll.
A maga módján bizonyítja, hogy bárki megküzdhet, még extrém viszonyok mellett is a világgal, ha helyén van a szíve, ha a másik emberben nem ellenséget, hanem segítőtársat lát.
A műsorból pár nap után is az süt ki számomra, hogy Afrikában és itthon nagyobb félnivalónk van az emberi önzéstől, összeférhetetlenségtől, gyanakvástól, emberi gyengeségektől, mint a legvadabb bestiáktól.
Nem árulok el azzal titkot, ha kimondom:
Szurkolok érted Ibolya!

Lelki nagytakarítás

Egy sor dolgot rendbetettem az életemben.
Jogilag, anyagilag függetlenné tettem magam, amit igyekszem megőrizni.
Ma már ezt a függetlenséget másképpen értékelem, mint azelőtt.
Korábban úgy gondoltam, azt jelenti, képes vagyok egyedül rendezni életem.
Senkitől nem függök, senki segítségére nem szorulok.
Ma tudom, szükségem van embertársakra, a segítség elfogadása nem jelenti a függetlenség feladását.
Egy évvel ezelőtt Egerben apostoli vállalást tettem.
Nem másoknak, önmagamnak az Úr színe előtt.
Ott, a kápolna csendjében fogalmaztam meg magamnak, hogy szenvedésem nem volt hiábavaló.
Hogy igazi értelmet nyerjen, beszélnem kell róla, le kell írjam, tovább kell adjam.
Ebben még van tennivalóm.
Környezetemet sikerült rendbe tennem, már kényelmesen, zavartalanul tudok olvasni, írni.
Igyekszem minden zavaró körülményt kizárni, folytatni a megkezdett munkát.
Vállalásom része volt, hogy megismerjem a Szentírást, elmélyítsem ismereteimet.
Várakozással indultam tegnap hittan oktatásra.
Úgy gondolom, a közelgő Advent akkor lesz teljes, ha rendet teszek a lelkemben is.

6

5

4

3

2

De Colores!

Korábban már leírtam, ezt választottam Ars poetikámnak.
Ennek szellemében, a mai naptól fotókkal színesítem írásaimat.

Őszi séta a Nagyerdőn

Az ősz még azt az arcát mutatja, amelyik közel áll hozzám.
A simogató napsugár, enyhe szellő, színek és illatok, mind- mind segít feltöltekezni a közelgő tél előtt.
Tiszadobon, ebben az időben az Andrássy- kastély parkjában, az ártéri erdőben barangoltam.
Itt Debrecenben a Nagyerdő vigaszát keresem.
Lelki nyavalyáim még elkerülnek.
Határainkon innen és túl, a világ remeg, dübörög, de bennem béke és nyugalom uralkodik.
Az őszi erdőből felém áradó impulzusok simogatják a hullámokat.
Egy kicsit minden nap jobb, kezdenek rendeződni dolgaim.
Egyre több barátra találok, elszigeteltségem kevésbé nyomaszt.
Mindig csodáltam a Nagyerdő szépségét.
Most újabb érdekességeket fedezek fel.
Vass Albert szobra, emlékhelye arra ösztönöz, hogy elővegyem, korábban ajándékba kapott könyvét.
Olyan keveset tudok Róla!
Megcsodáltam a legújabb elegáns szállodát, kicsit elszomorít a hajléktalan emberek látványa.
Túl nagy a kontraszt, ami elgondolkodtat.
Mindenre figyelek, igyekszem elraktározni magamban minden ingert, ami ért ezen az őszi napon.
Talán majd a télen előveszem, kibontom, mint a gyümölcsízt, ha emlékezni akarok a múlt ízeire.
Jól érzem magam.
Köszönöm Uram, hogy segítettél!