Ma, aranyvasárnapon, még utolsó előkészületeinket tesszük meg, hogy szenteste zavartalanul örülhessünk egymásnak, a csodálatos karácsony ünnepének.
Sokan még az üzletekbe sietnek.
Én, régi karácsonyaimra emlékezem.
Legszebbek a tiszadobi ünnepeim voltak.
Ilyenkor, egyedül, vagy Lóránttal jártuk az erdőt, hogy kiválasszuk a fenyőt, amit feldíszíthetünk.
Varázslatos volt, ha hóesésben a befagyott Tisza jegén sétáltunk át a Szigetre.
De eszembe jut az is, amikor a jég felszínébe léket vágva horgásztam és az ünnepi asztalra az általam kifogott hal került.
Felidéződnek disznóvágásaink emlékei, amikor a hónapokon át nevelgetett malackánk szolgálta a család ünnepének étkeit.
Tiszadobi éveim alatt Angéla ismertette meg velem Jézus születésének ünnepét, a szenteste igazi varázsát, amelyet megoszthatunk családunkon túl keresztény barátainkkal, a közösséggel, Isten házában az éjféli misén.
Már ráhangolódtam az ünnepre, nincs zavaró körülmény, ami befolyásolná az ünnep várásának izgalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése