Ma, Örömvasárnapon a karácsonyi előkészületben oda értem, hogy számot vetettem anyagi lehetőségeimmel.
Az ajándékról számtalanszor írtam, versben és prózában.
Pénztelenségem elkeserített, de nem tört le.
Úgy gondoltam, megbeszélem húgaimmal, hogy ne vásároljunk egymásnak semmit az idei karácsonyra.
Áldozzanak ránk IDŐ- t, gondoljanak ránk, mi is ezt fogjuk tenni.
Nem fogunk elkeseredni, megsértődni.
Talán az ünnep lényege is könnyebben megérint bennünket.
Mindennél fontosabb:
Ürüljünk egymásnak, Jézus születésének és az értéknek, amit ránk hagyott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése