A középkori püspök életének csodáiról számtalan legendát olvashatunk.
A gyermekek védőszentje, szokásaink szerint ma is édességgel ajándékozza meg a gyermekeket, névnapja előestéjén.
Nálam már a mikulás rég nem csenget ilyenkor, de egy távoli csengettyűszó emlékeztet azokra a csodálatos Mikulás- estekre, amelyek életem maradandó részeivé lettek.
Angéla és én legalább olyan izgatottan készültünk erre az estre, mint Lóránt fiacskánk.
Nagykarácsonyon keresztül, Vele együtt írtunk a Mikulásnak és Jézuskának.
A válaszlevél éppen ezen a napon érkezett.
Lóri korán lefeküdt a szobájában, izgatottan várta a Mikulást.
Megvártuk, amíg elalszik, majd a feje mellett lévő ablakpárkányra halmoztuk ajándékainkat.
Óvatosan kisompolyogtam, majd becsöngettem.
A Mikulástól jött levél!
- mondtam szenvtelenül
Lóri kipattant az ágyból, a Mikulás lökte ki- mondta.
Jót nevettünk, boldogan olvastuk a levelet, miközben bontogatta az ajándékait.
Csillogó szemei fényét ma is magam előtt látom.
Mára a mikulás estből ez maradt nekem.
Talán majd az ő gyermekeinek szeme fénye kárpótol a mostani hiányérzetért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése