Mint ma milliónyian, magam is az ajándékozás lázában égek.
Mennyire szegényesen asszociálunk!
Mert többnyire ilyenkor a vásárlás fogalma ugrik be.
Vakarjuk a fejünket, kétségbe esünk, rossz érzések töltenek el bennünket.
Pedig az ajándékozás nem erről szól.
Örömet szerezni másoknak, önmagunknak.
Emlékszem arra az évre, amikor pénzszűkében, a család úgy döntött, nem vásárolunk, magunk készítette ajándékokkal lepjük meg egymást.
Legalább egy hónapon át, csak egymásra gondoltunk:
Mi az, aminek örülne, mi az, amit magam is el tudok készíteni?
Csodák- csodája.
Karácsony este szebbnél- szebb, ötletesebbnél- ötletesebb ajándékok kerültek a fa alá.
Én lopótökből készítettem színes, villogó karácsonyi lámpát.
Egy éven át neveltem a növényt.
Kiszárítottam, kitisztítottam, fúrtam, faragtam, festettem.
Húgaim ma is őrzik, becsben tartják.
Mint ahogyan én is őrzöm Lilluska üvegfestményét.
Bekereteztem, világítást készítettem hozzá.
Azt mondom:
Sajnáljuk a pénzt az ajándékra!
De ne sajnáljuk az időt, amit szeretteinkre fordítunk!
Ne aggódjunk, mit fog szólni a másik!
A szívünket adjuk át karácsony este!
Az legyen az ajándék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése