Fehér karácsony
Én még fehér karácsonyról álmodom
Adventi éjszakán, vagy ha szemem behunyom.
De a várakozás napjaiban ragacsos sárban tocsogok,
Másoknak semmit mondó frázisokról locsogok.
Gyermekkori fenyőillat tör elő a múltból,
Mikor aranygömböt varázsoltunk csoki papírból.
Színes lapokból fűztünk karikát, ragasztottunk csillagot,
Tündöklő karácsonyfa láttán szemünkben könnycsepp, csillag ragyogott.
Miért hagytuk, hogy üzletté lettek hétköznapok, ünnepek?
A legszentebb ünnep is, amikor Jézus született,
Amikor szeretetről mindenütt milliók énekelnek,
A leggonoszabb emberek is bűnbánó könnyeket nyelnek.
Engem is csak a szűkség ébresztett eszméletre,
Amikor Advent idején félelemmel kotortam zsebembe.
Mit adhatnék szegények ajándékául szeretteimnek?
Mit szólnak majd ők, ha csengettyűk csilingelnek?
Adok Nektek lelkemből egy szikrázó csillagot!
Ezernyi napjaimból néhány boldog napot,
Néhányat még azokból, amiket veletek tölthetek.
Napokat, heteket, éveket? – ha már nem költhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése