Mondjuk, amikor számunkra tetsző dolgot hallunk, vagy tapasztalunk.
A legutóbbi- keserű bejegyzésem után, a vasárnapi szentmisén, amikor a megszokott orgonaszó helyett gitár és hegedű hangjai szálltak a templomban, arra gondoltam, hogy a következő napokban kellemesebb élményekben lesz részem.
Napjaim ma a zenéről szólnak.
A városban jazz dallamok, ritmusok pezsdítik vérkeringésünket.
Kellemes bizsergést éreztem, amikor több száz ember között leültem a Baltazár Dezső tér padjára.
Az indián nyár áldásaitól ellazulva jóleső érzéssel gondoltam családomra, barátaimra, akik az elmúlt nehéz napokban segítségemre voltak.
Aranka, aki igyekezett könnyíteni életemen, Gábor barátom, aki elszigeteltségemben időről- időre jelentkezett, éreztetve, hogy nem vagyok egyedül.
Vagy Katalin, akit eddig nem ismertem, de Ő az interneten megtalált és felvettük a kapcsolatot.
Mindezek a hatások alátámasztották bölcselkedésemet.
A népi bölcsesség azt tartja:
„Ahány nyelvet ismersz, annyi ember vagy”
Én továbbvittem a gondolatot.
Ahány emberből áll a családod, ahány ember a barátod, annyi életed van.
Én fogódzom ezekbe az emberekbe, mert élni akarok, mert élni jó.
Ez is zene füleimnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése