2008. szeptember 10., szerda

A nagy család

Az elmúlt napok kellemes izgalommal teltek, telnek.
A megtalált családtagjaimmal folytatok intenzív levelezést.
Oly keveset tudok róluk, magamról.
Ami gyermekkoromban elkerülte a figyelmemet, most hirtelen fontossá vált.
Mindig örültem, hogy nagy családban élek.
Mi négyen nevelkedtünk, édesapámék tizenegyen voltak testvérek.
Nyaraink kiemelt eseménye volt, amikor apa felpakolt bennünket a Pannónia oldalkocsis motorra és nekivágtunk az országnak.
Sorra látogattuk a testvéreit.
Minden előzetes bejelentés nélkül érkeztünk, de soha nem mondták:
Miért nem írtatok?
Egyszerűen örültek, örültünk egymásnak.
Gyermekként megtapasztaltuk, milyen a testvéri szeretet, miért fontos, miért fontos a család.
Sajnálom az "egykéket".
Annyi mindenből kimaradnak az életben.
Az igazi gazdagságot csak a nagy családban érhetjük el.
Én ma gazdagnak érzem magam.
Szeretek és szeretnek.
Kell ennél több?
Egy évvel ezelőtt, amikor túléltem egy személyes katasztrófát, a fényalagútból két fiatalemberhez vezetett utam.
János és Krisztián azt mondták nekem:
Isten hozott a családban.
Még nem mehetsz tovább, feladataid vannak itt a Földön!
Attól kezdődően fontossá vált számomra megkeresztelésem, az istenhit.
Rendeztem összekuszálódott életem, számos dolgot, értéket a helyükre raktam.
Ebben a legnagyobb segítséget családomtól, testvéreimtől kaptam
László Atya vasárnap elhangzott szavai megerősítettek abban, hogy jó úton járok.
Időnként felmerül bennem a kérdés:
Vajon meg tudok- e felelni az isteni parancsolatoknak?
A bennem lévő- nap mint nap megnyilvánuló szeretet lehetővé teszi, hogy megfeleljek.
Örülök, hogy a hitben megtalált családommal, testvéreimmel vasárnaponként a Szent Család Templomban találkozhatom.
Ha sorsom olykor méltatlannak érzem is, valójában szerencsés ember vagyok.
A szocializmusban azt tanították nekünk:
A család a társadalom legkisebb egysége.
Ma úgy látom, a család, az emberi közösség legfontosabb, legnagyobb egysége.
Nem tudományos megállapítás, gyakorlati tapasztalat.
Életem rendezésének fontos részét képezi, hogy normális emberi kapcsolatot alakítsak volt feleségemmel, Angélával és eddig közösen nevelt gyermekünkkel, Lóránttal.
Nem múlt el nyomtalanul az együtt töltött 14 év.
Ma is fontosak a számomra.

Nincsenek megjegyzések: