Hideg, esős szeptemberi időjárás köszöntött ránk.
A barátságtalan idő szobafogsággal büntetett.
Bekapcsoltam a rádiót.
Éppen a Kolor egykori nagy slágere ment, a Fényes kövek.
A hangulat elmélkedésre késztetett.
Orvostól jöttem, egészségem mostanában fontos számomra.
Lelkem kielégítően működik.
A napokban felkavart a tizenhét éves öngyilkos fiú tragédiája.
Összevetettem saját sorsommal.
Lehet-e bármelyiknek tanulsága?
Bizonyára van, én most nem vonom le.
Azt látom, a fiú mellett a válságos percekben senki sem volt, aki megfogja a kezét, átölelje, vigasztalja.
Ahogyan esetemben sem volt.
Utána persze sajnálkozók vannak, de Ő már csak egy fájdalmas emlék.
Az apa azt mondja:
"Sajnálom, hogy nem neveltük csibészségre!"
Talán akkor ez nem történik meg!
Én azt kérdezem:
Miért nem adtatok Neki hitet, több szeretetet, figyelmet?
Egy farkastörvények által vezérelt világban csak annak van helye, aki maga is elállatiasodik, vagy lehet más erkölcsnek is létjogosultsága?
Minden nap hajnalban kelek.
Nem lenne muszáj, de így esik jól.
Háromnegyed hatkor a televízió Hajnali gondolatok című műsorának gondolataival indul a napom.
Lelki útravaló ez, amivel jól indulhat a nap.
Ahogyan a test számára a reggeli torna jelenti az egészséges működés indítását.
Mert lehet- e erős lélek nélkül talpon maradni egy olyan világban, ahol gyermekek esténként úgy hajtják álomra fejüket, hogy vacsora helyett cukros vizet ittak?
Szép új világ!
Ez már egy hétvégi beszélgetés kapcsán jutott eszembe, amelyben az ormánsági emberek mindennapjairól esett szó.
Emberek telhetetlensége, mások tehetetlensége jut eszembe.
Csak abban bízom, hogy jön még "vénasszonyok" nyara, talán a globális felmelegedés szíveinket is eléri egyszer!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése