Önmagammal való szokásos, reggeli szembenézésem során kacsintottam, majd megállapítottam:
Egyre jobban őszülsz, Apafej!
Nos, ma reggel eltöprengtem, hogy egész életemben menekülök.
Volt, amikor az élet elől menekültem a halálba.
Most, amikor már megtapasztaltam, hogy a halál nem fájdalmas- ha életemben az Úr útmutatásai szerint éltem, nem is félelmes dolog.
Ma, az életbe igyekszem menekülni, a halál elől.Próbálom elkövetett hibáimat kijavítani, igaz emberként valódi, kézzelfogható, teljesíthető célokat megfogalmazni magamnak.
Eszembe jutnak Juci Néném rakamazi temetésén a miséző lelkész szavai.
Érdekes dolog az Ige.
Mert amikor a szentmisén hallom, vagy valahol olvasom, nem mindig értem meg azonnal.
Eleinte magam előtt is szégyenkeztem, de rá kellett jönnöm, az Ige több, mint egy gondolat, egy elhangzott szó, mondat.
Az Ige szavai később összeállnak bennem, egy- egy élethelyzetben megfogják a kezem, befogják a szám, vagy gondolkodásra késztetnek.
Amióta van bátorságom bízni, remélni, hinni, gondjaim sorra megoldódnak.
Nem egycsapásra, ahogyan eddig elvártam az élettől, hanem apró lépésekben, de számíthatóan.
Rendbe tettem kapcsolataimat, megélhetésem is kezd elfogadhatóan alakulni.
Óvatosan, de tervezhetem az életemet.
Kezdem jól érezni magam a bőrömben.
Röviddel ezelőtt értem haza a piacról.
Mindenütt gyönyörű gyümölcsöktől roskadozott az asztal, mosolygó almák, körték, hamvas barackok, szilvák súgták:
"Harapj belém!"
Vettem is egy szatyorral.
Eddig kevés gyümölcsöt ettem, nevetve úgy magyarázkodtam:
Vitamin allergiám van!
Ma kedvem van a gyümölcshöz.
Élni akarok!
Ehhez már kell a gyümölcs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése