Nem vagyok saját múltam rabja.
Nem tépelődöm, tudatosan nem háborgatom.
A legutóbbi hétvégén sorsom úgy alakult, hogy Tiszadobon, húgaimmal lehettem.
Szívesen utaztam, mert továbbléptem ugyan Tiszadobról, de jól esett a viszontlátás.
Úgy alakítottam a programomat, hogy meglátogathassam Papi kutyámat is.
Új gazdái szeretettel fogadtak.
Családtagnak éreztem magam.
Megbizonyosodhattam, hogy Papit ugyanúgy szeretik, mint én.
Papus ugyanúgy nem tudott betelni velem, mint én vele.
Simogattam, lapogattam a bordáit.
Leguggoltam mellé.
Kitörő lelkesedésében hanyatt lökött, alig tudtam megelőzni, hogy szájon ne csókoljon.
Boldogok voltunk.
Nehéz szívvel búcsúztam Tőle.
Hosszan nézett utánam, amikor a kocsi ablakából integettem.
A következő viszontlátásig magammal viszem bánatos pillantását.
A múlttal való szembenézés része volt, amikor este Arankával régi családi fotókat válogattunk.
Az én fotóim a legutóbbi viszontagságos időkben elkallódtak.
Most sikerült kérnem néhányat, Laci sógorom digitalizálta azokat, így most a számítógépemről bármikor hozzáférhetek.
A múlt felidézése már nem okozott fájdalmat.
Nem taglózott le.
Inkább a kellemes érzések jöttek elő.
A hétvégi, múlttal való szembenézésem tetőpontja akkor érkezett el, amikor vasárnap, a templomban Angéla mellé ültem, megszokott helyemre.
Beszélgetni nem volt lehetőségünk, talán erőm sem lett volna.
A misét László Atya testvére szolgálta.
Személye életem folytonosságát is érzékeltette számomra.
Mise alatt hangom többször elcsuklott, időnként nem láttam a könnyeimtől, mégis jó érzéssel búcsúztam el Angélától és ismerőseimtől.
Élnek, egészségesek.
Isten őrizze meg Őket!
Délben, Aranka húgom kisebbik leánya, Lilla 18.- ik születésnapját ünnepeltük.
Este fáradtan, felzaklatva, mégis boldogan tértem meg otthonomba.
Meggyőződésem, hogy továbbra is úgy kell élnem, hogy bátran szembenézhessek, szembenézzek múltammal.
Ha ezt teszem, nem a múlt fájó emlékeit fogom látni, hanem saját jövőmet.
Ehhez kérek erőt az Istentől!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése