Szeptemberi Magnóliavirág

szeptemberi magnóliavirág vigasztal
különc módon ősszel, nem tavasszal
megmutatva kibomlott rózsaszín kelyhét
az ősz különcnek, hogy megtalálja helyét,
küldetését,
múló évei értelmét,
s a reményt, hogy ősszel is lehetnek csodák,
varázslat, mely megszépít éveket,
visszafordít néhány boldog órát,
elhitetheti veled, hogy el tudnád hordani a hegyet,
ha akarnád
ablakod elől, hogy a hajnali napsugár legyen,
ki langyos csókkal ébresszen édes álmodból,
ne a kutyaugatás,
ahogy a csorda ballag, marha kolompol.
vidáman induljon a napod,
érdekeljen holnapod,
legyen kedved fát ültetni, jó kedéllyel tenni- venni.
Az ősz mindig fájdalmat üzent nekem.
ez a kis rózsaszín virágszirom ,
most eljátszott velem,
Szent Mihály napján,
Egy verőfényes őszi napon.