Családfa

Szeptember 12, Mária napja.
Gondolok mindannyiunk Márájára és az én Mária nagymamámra.
Még mindig gondolok Lórántra.
Túl kellene már lépni a múltadon!
-szólal meg olykor a "kisördög".
Gyengeség lenne?
Nem hiszem.
Inkább érzem életem tiszteletének.
Lóránt gyermekkorában egy- egy családtagom kapcsán megkérdezte tőlem:
Ő ki nekem?
Ha tudtam, elmagyaráztam.
Időnként nem tudtam.
Most, amikor új családtagokat ismerek meg, rá kellett jönnöm, hogy magam is nehezen igazodok el családfám szerteágazó koronájában.
Unokahúgom, Zsóka nagy energiát fektetett egy családfa elkészítésébe.
Mosolyogtam rajta, ma már nem teszem, inkább megköszönöm fáradozását.
Az interneten hozzáfértem eddig elkészített munkájához.
Magam is csatlakozom a családfa gondozásához.
Egy nemzet életben maradását is szolgálja, meghatározza tagjainak viszonya őseihez, többi tagjához.
Ne kelljen a fejünk búbját vakarni, amikor gyermekünk megkérdezi:
Kicsoda Ő nekünk?
Hogy a családfa ne csak egy homályos fogalom maradjon, kézzelfoghatóvá tettem.
Korábban tiszadobi kertemet tekintettem egy kis édennek.
Sokáig nagy szeretettel gondoztam benne egy kis fügefa csemetét.
Amikor kiköltöztem, magammal hoztam.
Tövét szétszedtem, egyet- egyet húgaimnak adtam, sajátomat debreceni lakásunk erkélyén nevelem, tiszadobi földbe ültetve, egy méretes dézsában.
A Bibliában gyakran találkozom fügefával.
A régmúlt korok emberét táplálta, ínséges időkben életben tartotta.
Ma, egyenlőre nekem csak lelki táplálékot ad, de úgy tekintek rá, mint kézzelfogható családfára.
Féltve őrzöm, gondozom.
Talán egyszer a gyümölcsét is megízlelhetem.
Ha valaha Lóránt kíváncsi lesz családomra, csak rá kell keresnie az interneten.
Tegye hozzá a sajátját, építse, gondozza!
Még a fügefámból is jut Neki egy hajtás.