Magyarázattal tartozom a címért.
Próbát teszek, remélem a most következő eszmefuttatás abba a kategóriába tartozik:
"Amikor az okosok hülyéskednek."
Nem abba, "amikor a hülyék okoskodnak."
Félelmeinkre különböző módon reagálunk.
Pánikba eshetünk, vagy apátiába, vagy dührohamot vált ki.
De nevetéssel is küzdhetünk ellene.
Én most ezt szeretném tenni.
A humor mindig közel állt hozzám.
Na, nem a harsány, vagy közönséges humor, hanem inkább a Karinthytól tanult humor, amire azt mondta:
"Humorban nem ismerek Tréfát!"
Sajátos humorom nem mindig értik, ezen aztán jól szórakozom.
Aki megérti, az is.
Visszatérve a címhez.
A velem egykorúak bizonyára emlékeznek a kifejezésre:
"peresztrojka"
Elvileg, átalakítást jelent, akkor lett divatos, amikor egy megfeneklett társadalmi rendet, a szocializmust kívánták konzerválni, életben tartani.
Nem sikerült.
Amikor egy éve, katasztrófám után körbepillantottam, sok mindent nem láttam, ami feltűnt, az volt, hogy egy más világba csöppentem.
Kezeim ügyetlenekké váltak, egy cipőfűző megkötése olyan gondot jelentett, mint ötven éve, az óvodában.
Azóta csak "cúgoscipőt" viselek.
Az állandóan jelen lévő szédülés feleslegessé tette, hogy alkohollal szerezzek magamnak bódulatot.
Óvatossá tett, mert időnként nekimegyek váratlan akadályoknak.
Kerülnöm kell a tömeget, a nagy forgalmat.
Persze, ahhoz képest, hogy újjászületésem után bepelenkázva vittek haza, óriásit fejlődtem.
Leginkább örülök annak a változásnak, ami elmémben történt.
Szellemi mozgásszabadságom megmaradt, nem lettem "szellemi mozgássérült".
Sokkal okosabb nem lettem, mint annak előtte, de másként látom a világot.
Hogy miért becézem magam a "PAPI JOE" névvel?
Hű társamat, kutyámat neveztem el így, aki életem legnehezebb időszakában mellettem volt, vidámságot hozott az életembe.
Költözésem idején új gazdit kerestem a számára, másfélszobás lakásunkban szenvedett volna.
Most egy kertes ház van a gondjaira bízva, úgy hallottam, nagyon jól érzi magát.
Készülök meglátogatni Őt.
Az Ő emlékére használom időnként a nevét.
A szürke ősz beálltával ilyen gondolatokkal igyekszem színt varázsolni magamnak.
Korábbi, megkeseredett "ars poetica"- mat:
"De colores!"- ra változtatom.
Ha életed szürkére vált, Ne keseredj el, Színesítsd, Díszítsd fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése