Szeptemberi Magnóliavirág

szeptemberi magnóliavirág vigasztal
különc módon ősszel, nem tavasszal
megmutatva kibomlott rózsaszín kelyhét
az ősz különcnek, hogy megtalálja helyét,
küldetését,
múló évei értelmét,
s a reményt, hogy ősszel is lehetnek csodák,
varázslat, mely megszépít éveket,
visszafordít néhány boldog órát,
elhitetheti veled, hogy el tudnád hordani a hegyet,
ha akarnád
ablakod elől, hogy a hajnali napsugár legyen,
ki langyos csókkal ébresszen édes álmodból,
ne a kutyaugatás,
ahogy a csorda ballag, marha kolompol.
vidáman induljon a napod,
érdekeljen holnapod,
legyen kedved fát ültetni, jó kedéllyel tenni- venni.
Az ősz mindig fájdalmat üzent nekem.
ez a kis rózsaszín virágszirom ,
most eljátszott velem,
Szent Mihály napján,
Egy verőfényes őszi napon.

Szavak zenéje

Egy idő óta nem írok verseket.
Amikor a kórházból hazatértem, próbálkoztam, de nem sikerült.
Időt hagytam magamnak.
Talán egy idő után újra megszólal bennem.
Számítógépem karbantartása miatt nem fértem hozzá korábbi írásaimhoz.
A hétvégén Laci segítségével a probléma megoldódott..
Most izgatottan vettem elő egy évvel korábban írt verseimet.
A versválasztás mögött az az élmény húzódik, hogy a napokban egy városszéli bevásárló centrumban jártam.
A kertváros egyik falusias portáján virágzó orgonát pillantottam meg.
Előjöttek egy évvel korábbi emlékeim.
A nyíregyházi kórházban, fiatal, virágzó magnólia alatti padon morfondírozva írtam a következő verset.
Hangolom a hangszerem, hátha újra megszólal.

Múltidéző

Nem vagyok saját múltam rabja.
Nem tépelődöm, tudatosan nem háborgatom.
A legutóbbi hétvégén sorsom úgy alakult, hogy Tiszadobon, húgaimmal lehettem.
Szívesen utaztam, mert továbbléptem ugyan Tiszadobról, de jól esett a viszontlátás.
Úgy alakítottam a programomat, hogy meglátogathassam Papi kutyámat is.
Új gazdái szeretettel fogadtak.
Családtagnak éreztem magam.
Megbizonyosodhattam, hogy Papit ugyanúgy szeretik, mint én.
Papus ugyanúgy nem tudott betelni velem, mint én vele.
Simogattam, lapogattam a bordáit.
Leguggoltam mellé.
Kitörő lelkesedésében hanyatt lökött, alig tudtam megelőzni, hogy szájon ne csókoljon.
Boldogok voltunk.
Nehéz szívvel búcsúztam Tőle.
Hosszan nézett utánam, amikor a kocsi ablakából integettem.
A következő viszontlátásig magammal viszem bánatos pillantását.
A múlttal való szembenézés része volt, amikor este Arankával régi családi fotókat válogattunk.
Az én fotóim a legutóbbi viszontagságos időkben elkallódtak.
Most sikerült kérnem néhányat, Laci sógorom digitalizálta azokat, így most a számítógépemről bármikor hozzáférhetek.
A múlt felidézése már nem okozott fájdalmat.
Nem taglózott le.
Inkább a kellemes érzések jöttek elő.
A hétvégi, múlttal való szembenézésem tetőpontja akkor érkezett el, amikor vasárnap, a templomban Angéla mellé ültem, megszokott helyemre.
Beszélgetni nem volt lehetőségünk, talán erőm sem lett volna.
A misét László Atya testvére szolgálta.
Személye életem folytonosságát is érzékeltette számomra.
Mise alatt hangom többször elcsuklott, időnként nem láttam a könnyeimtől, mégis jó érzéssel búcsúztam el Angélától és ismerőseimtől.
Élnek, egészségesek.
Isten őrizze meg Őket!
Délben, Aranka húgom kisebbik leánya, Lilla 18.- ik születésnapját ünnepeltük.
Este fáradtan, felzaklatva, mégis boldogan tértem meg otthonomba.
Meggyőződésem, hogy továbbra is úgy kell élnem, hogy bátran szembenézhessek, szembenézzek múltammal.
Ha ezt teszem, nem a múlt fájó emlékeit fogom látni, hanem saját jövőmet.
Ehhez kérek erőt az Istentől!

Menekülés az életbe

Önmagammal való szokásos, reggeli szembenézésem során kacsintottam, majd megállapítottam:
Egyre jobban őszülsz, Apafej!
Nos, ma reggel eltöprengtem, hogy egész életemben menekülök.
Volt, amikor az élet elől menekültem a halálba.
Most, amikor már megtapasztaltam, hogy a halál nem fájdalmas- ha életemben az Úr útmutatásai szerint éltem, nem is félelmes dolog.
Ma, az életbe igyekszem menekülni, a halál elől.Próbálom elkövetett hibáimat kijavítani, igaz emberként valódi, kézzelfogható, teljesíthető célokat megfogalmazni magamnak.
Eszembe jutnak Juci Néném rakamazi temetésén a miséző lelkész szavai.
Érdekes dolog az Ige.
Mert amikor a szentmisén hallom, vagy valahol olvasom, nem mindig értem meg azonnal.
Eleinte magam előtt is szégyenkeztem, de rá kellett jönnöm, az Ige több, mint egy gondolat, egy elhangzott szó, mondat.
Az Ige szavai később összeállnak bennem, egy- egy élethelyzetben megfogják a kezem, befogják a szám, vagy gondolkodásra késztetnek.
Amióta van bátorságom bízni, remélni, hinni, gondjaim sorra megoldódnak.
Nem egycsapásra, ahogyan eddig elvártam az élettől, hanem apró lépésekben, de számíthatóan.
Rendbe tettem kapcsolataimat, megélhetésem is kezd elfogadhatóan alakulni.
Óvatosan, de tervezhetem az életemet.
Kezdem jól érezni magam a bőrömben.
Röviddel ezelőtt értem haza a piacról.
Mindenütt gyönyörű gyümölcsöktől roskadozott az asztal, mosolygó almák, körték, hamvas barackok, szilvák súgták:
"Harapj belém!"
Vettem is egy szatyorral.
Eddig kevés gyümölcsöt ettem, nevetve úgy magyarázkodtam:
Vitamin allergiám van!
Ma kedvem van a gyümölcshöz.
Élni akarok!
Ehhez már kell a gyümölcs!

PAPI JOE és a PARA STROKE-ja

Magyarázattal tartozom a címért.
Próbát teszek, remélem a most következő eszmefuttatás abba a kategóriába tartozik:
"Amikor az okosok hülyéskednek."
Nem abba, "amikor a hülyék okoskodnak."
Félelmeinkre különböző módon reagálunk.
Pánikba eshetünk, vagy apátiába, vagy dührohamot vált ki.
De nevetéssel is küzdhetünk ellene.
Én most ezt szeretném tenni.
A humor mindig közel állt hozzám.
Na, nem a harsány, vagy közönséges humor, hanem inkább a Karinthytól tanult humor, amire azt mondta:
"Humorban nem ismerek Tréfát!"
Sajátos humorom nem mindig értik, ezen aztán jól szórakozom.
Aki megérti, az is.
Visszatérve a címhez.
A velem egykorúak bizonyára emlékeznek a kifejezésre:
"peresztrojka"
Elvileg, átalakítást jelent, akkor lett divatos, amikor egy megfeneklett társadalmi rendet, a szocializmust kívánták konzerválni, életben tartani.
Nem sikerült.
Amikor egy éve, katasztrófám után körbepillantottam, sok mindent nem láttam, ami feltűnt, az volt, hogy egy más világba csöppentem.
Kezeim ügyetlenekké váltak, egy cipőfűző megkötése olyan gondot jelentett, mint ötven éve, az óvodában.
Azóta csak "cúgoscipőt" viselek.
Az állandóan jelen lévő szédülés feleslegessé tette, hogy alkohollal szerezzek magamnak bódulatot.
Óvatossá tett, mert időnként nekimegyek váratlan akadályoknak.
Kerülnöm kell a tömeget, a nagy forgalmat.
Persze, ahhoz képest, hogy újjászületésem után bepelenkázva vittek haza, óriásit fejlődtem.
Leginkább örülök annak a változásnak, ami elmémben történt.
Szellemi mozgásszabadságom megmaradt, nem lettem "szellemi mozgássérült".
Sokkal okosabb nem lettem, mint annak előtte, de másként látom a világot.
Hogy miért becézem magam a "PAPI JOE" névvel?
Hű társamat, kutyámat neveztem el így, aki életem legnehezebb időszakában mellettem volt, vidámságot hozott az életembe.
Költözésem idején új gazdit kerestem a számára, másfélszobás lakásunkban szenvedett volna.
Most egy kertes ház van a gondjaira bízva, úgy hallottam, nagyon jól érzi magát.
Készülök meglátogatni Őt.
Az Ő emlékére használom időnként a nevét.
A szürke ősz beálltával ilyen gondolatokkal igyekszem színt varázsolni magamnak.
Korábbi, megkeseredett "ars poetica"- mat:
"De colores!"- ra változtatom.
Ha életed szürkére vált, Ne keseredj el, Színesítsd, Díszítsd fel!

Dádikám

A napokban köszöntöttük születésnapján Dávidot, keresztfiunkat.
Születésére jól emlékszem.
Sárbogárdon, egy dunántúli helyőrségben szolgáltam a hazát.
Húgom, röviddel azelőtt kötött házasságot sógorommal, Lacival.
Közös életükhöz a szerelem megvolt, de saját lakásnak még híján voltak.
Dávid már ott mocorgott.
Azonnal felajánlottuk, hogy költözzenek hozzánk.
Másfél szobás, lakótelepi lakásunkba boldogság költözött.
Már négyen vártuk izgatottan a kis jövevény érkezését.
Laci motorkerékpárral cikázott otthonunk és a kórház között.
Egyik napon kisebb baleset történt, de szerencsére ép bőrrel megúszta..
Isten vigyázott ránk.
Dávid egészségesen jött a világra, mindannyiunk nagy boldogságára.
Nekünk Ágnessel közös gyermekünk nem volt.
Dávidot sajátunknak tekintettük, tekintjük.
Néhány hónap babázás következett.
Dávid szépen fejlődött.
Névadó ünnepséget szerveztünk a kisvárosban.
Természetes volt, hogy az anyakönyvvezető előtt, Dáviddal a karjainkban, mi tettünk fogadalmat.
A valódi keresztséget nem tudtuk megadni Neki.
Felnőttként ez már az Ő választása lesz.
A példát megadom neki, segítek is, ha kéri.
Már 24 éves, felnőtt férfi.
A közelünkben, egy debreceni könyvkiadónál dolgozik.
Ő is, mint az egész család, életünk folyamán szoros közelségben él.
Nem Isten előtt tettünk fogadalmat, de legalább olyan komoly az egykori szerepvállalás.
Fontos nekünk, mint Péter és Nóra, a testvérei, akik ma velünk élnek, debreceni tanulmányaik miatt.
Szomorkodnom kellene, hogy Ágnessel nem született közös gyermekünk?
Vannak gyermekek körülöttünk, akiknek örülhetünk.
Dávid születésnapján ezek jutottak eszembe.

Jut eszembe...

Hideg, esős szeptemberi időjárás köszöntött ránk.
A barátságtalan idő szobafogsággal büntetett.
Bekapcsoltam a rádiót.
Éppen a Kolor egykori nagy slágere ment, a Fényes kövek.
A hangulat elmélkedésre késztetett.
Orvostól jöttem, egészségem mostanában fontos számomra.
Lelkem kielégítően működik.
A napokban felkavart a tizenhét éves öngyilkos fiú tragédiája.
Összevetettem saját sorsommal.
Lehet-e bármelyiknek tanulsága?
Bizonyára van, én most nem vonom le.
Azt látom, a fiú mellett a válságos percekben senki sem volt, aki megfogja a kezét, átölelje, vigasztalja.
Ahogyan esetemben sem volt.
Utána persze sajnálkozók vannak, de Ő már csak egy fájdalmas emlék.
Az apa azt mondja:
"Sajnálom, hogy nem neveltük csibészségre!"
Talán akkor ez nem történik meg!
Én azt kérdezem:
Miért nem adtatok Neki hitet, több szeretetet, figyelmet?
Egy farkastörvények által vezérelt világban csak annak van helye, aki maga is elállatiasodik, vagy lehet más erkölcsnek is létjogosultsága?

Minden nap hajnalban kelek.
Nem lenne muszáj, de így esik jól.
Háromnegyed hatkor a televízió Hajnali gondolatok című műsorának gondolataival indul a napom.
Lelki útravaló ez, amivel jól indulhat a nap.
Ahogyan a test számára a reggeli torna jelenti az egészséges működés indítását.
Mert lehet- e erős lélek nélkül talpon maradni egy olyan világban, ahol gyermekek esténként úgy hajtják álomra fejüket, hogy vacsora helyett cukros vizet ittak?
Szép új világ!
Ez már egy hétvégi beszélgetés kapcsán jutott eszembe, amelyben az ormánsági emberek mindennapjairól esett szó.
Emberek telhetetlensége, mások tehetetlensége jut eszembe.
Csak abban bízom, hogy jön még "vénasszonyok" nyara, talán a globális felmelegedés szíveinket is eléri egyszer!

Családfa

Szeptember 12, Mária napja.
Gondolok mindannyiunk Márájára és az én Mária nagymamámra.
Még mindig gondolok Lórántra.
Túl kellene már lépni a múltadon!
-szólal meg olykor a "kisördög".
Gyengeség lenne?
Nem hiszem.
Inkább érzem életem tiszteletének.
Lóránt gyermekkorában egy- egy családtagom kapcsán megkérdezte tőlem:
Ő ki nekem?
Ha tudtam, elmagyaráztam.
Időnként nem tudtam.
Most, amikor új családtagokat ismerek meg, rá kellett jönnöm, hogy magam is nehezen igazodok el családfám szerteágazó koronájában.
Unokahúgom, Zsóka nagy energiát fektetett egy családfa elkészítésébe.
Mosolyogtam rajta, ma már nem teszem, inkább megköszönöm fáradozását.
Az interneten hozzáfértem eddig elkészített munkájához.
Magam is csatlakozom a családfa gondozásához.
Egy nemzet életben maradását is szolgálja, meghatározza tagjainak viszonya őseihez, többi tagjához.
Ne kelljen a fejünk búbját vakarni, amikor gyermekünk megkérdezi:
Kicsoda Ő nekünk?
Hogy a családfa ne csak egy homályos fogalom maradjon, kézzelfoghatóvá tettem.
Korábban tiszadobi kertemet tekintettem egy kis édennek.
Sokáig nagy szeretettel gondoztam benne egy kis fügefa csemetét.
Amikor kiköltöztem, magammal hoztam.
Tövét szétszedtem, egyet- egyet húgaimnak adtam, sajátomat debreceni lakásunk erkélyén nevelem, tiszadobi földbe ültetve, egy méretes dézsában.
A Bibliában gyakran találkozom fügefával.
A régmúlt korok emberét táplálta, ínséges időkben életben tartotta.
Ma, egyenlőre nekem csak lelki táplálékot ad, de úgy tekintek rá, mint kézzelfogható családfára.
Féltve őrzöm, gondozom.
Talán egyszer a gyümölcsét is megízlelhetem.
Ha valaha Lóránt kíváncsi lesz családomra, csak rá kell keresnie az interneten.
Tegye hozzá a sajátját, építse, gondozza!
Még a fügefámból is jut Neki egy hajtás.

A nagy család

Az elmúlt napok kellemes izgalommal teltek, telnek.
A megtalált családtagjaimmal folytatok intenzív levelezést.
Oly keveset tudok róluk, magamról.
Ami gyermekkoromban elkerülte a figyelmemet, most hirtelen fontossá vált.
Mindig örültem, hogy nagy családban élek.
Mi négyen nevelkedtünk, édesapámék tizenegyen voltak testvérek.
Nyaraink kiemelt eseménye volt, amikor apa felpakolt bennünket a Pannónia oldalkocsis motorra és nekivágtunk az országnak.
Sorra látogattuk a testvéreit.
Minden előzetes bejelentés nélkül érkeztünk, de soha nem mondták:
Miért nem írtatok?
Egyszerűen örültek, örültünk egymásnak.
Gyermekként megtapasztaltuk, milyen a testvéri szeretet, miért fontos, miért fontos a család.
Sajnálom az "egykéket".
Annyi mindenből kimaradnak az életben.
Az igazi gazdagságot csak a nagy családban érhetjük el.
Én ma gazdagnak érzem magam.
Szeretek és szeretnek.
Kell ennél több?
Egy évvel ezelőtt, amikor túléltem egy személyes katasztrófát, a fényalagútból két fiatalemberhez vezetett utam.
János és Krisztián azt mondták nekem:
Isten hozott a családban.
Még nem mehetsz tovább, feladataid vannak itt a Földön!
Attól kezdődően fontossá vált számomra megkeresztelésem, az istenhit.
Rendeztem összekuszálódott életem, számos dolgot, értéket a helyükre raktam.
Ebben a legnagyobb segítséget családomtól, testvéreimtől kaptam
László Atya vasárnap elhangzott szavai megerősítettek abban, hogy jó úton járok.
Időnként felmerül bennem a kérdés:
Vajon meg tudok- e felelni az isteni parancsolatoknak?
A bennem lévő- nap mint nap megnyilvánuló szeretet lehetővé teszi, hogy megfeleljek.
Örülök, hogy a hitben megtalált családommal, testvéreimmel vasárnaponként a Szent Család Templomban találkozhatom.
Ha sorsom olykor méltatlannak érzem is, valójában szerencsés ember vagyok.
A szocializmusban azt tanították nekünk:
A család a társadalom legkisebb egysége.
Ma úgy látom, a család, az emberi közösség legfontosabb, legnagyobb egysége.
Nem tudományos megállapítás, gyakorlati tapasztalat.
Életem rendezésének fontos részét képezi, hogy normális emberi kapcsolatot alakítsak volt feleségemmel, Angélával és eddig közösen nevelt gyermekünkkel, Lóránttal.
Nem múlt el nyomtalanul az együtt töltött 14 év.
Ma is fontosak a számomra.

NOT AT ALL ÖREG SAM

Remélem, ebből a nyelvi játékból kiderül, igaz.
A tegnapi programban fellépő Smárton Trió és egy Hammond muzsikája alatt a vibráló, torzított gitárhang ifjúságomat idézte, egykori lázadásaimat, saját „vibrálásaimat.
A Hammond orgona zenei élményeimből elém idézte Emerson, John Lord felejthetetlen világát, mindazt, amiért szeretem a zenét.
Máig nem élhetek nélküle.
Persze, az idő nem múlik el nyomtalanul.
De igyekszem úgy élni, ne azt mondják rólam:
Az idő eljárt felette!
Tevékenyen járjak az időben, nyomokat hagyni magam után az emberekben.
Sajnos a fiamat elveszítettem.
Unokáim sem lehetnek már.
Van saját világom, amelyben igyekszem jól érezni magam.
A zene ebben segít.

Zene füleimnek

Mondjuk, amikor számunkra tetsző dolgot hallunk, vagy tapasztalunk.
A legutóbbi- keserű bejegyzésem után, a vasárnapi szentmisén, amikor a megszokott orgonaszó helyett gitár és hegedű hangjai szálltak a templomban, arra gondoltam, hogy a következő napokban kellemesebb élményekben lesz részem.
Napjaim ma a zenéről szólnak.
A városban jazz dallamok, ritmusok pezsdítik vérkeringésünket.
Kellemes bizsergést éreztem, amikor több száz ember között leültem a Baltazár Dezső tér padjára.
Az indián nyár áldásaitól ellazulva jóleső érzéssel gondoltam családomra, barátaimra, akik az elmúlt nehéz napokban segítségemre voltak.
Aranka, aki igyekezett könnyíteni életemen, Gábor barátom, aki elszigeteltségemben időről- időre jelentkezett, éreztetve, hogy nem vagyok egyedül.
Vagy Katalin, akit eddig nem ismertem, de Ő az interneten megtalált és felvettük a kapcsolatot.
Mindezek a hatások alátámasztották bölcselkedésemet.
A népi bölcsesség azt tartja:
„Ahány nyelvet ismersz, annyi ember vagy”
Én továbbvittem a gondolatot.
Ahány emberből áll a családod, ahány ember a barátod, annyi életed van.
Én fogódzom ezekbe az emberekbe, mert élni akarok, mert élni jó.
Ez is zene füleimnek.