2009. január 22., csütörtök

Nevetni kell!


A képet Franci barátomtól kaptam.
Amikor megláttam, jóízű nevetésben törtem ki.
Rég nem mulattam így.
Pedig egyformán érzékeny vagyok a világ szomorú és vidám dolgai iránt.
Barátom napról- napra küld hasonló mulatságos üzeneteket.
Ifjúkori barátság a miénk.
Jó időre kikerültünk egymás látóköréből, de néhány hónapja rendszeressé vált levelezésünk.
Hálás vagyok Neki, mert vidámságot lop hétköznapjaimba és emlékeztet arra, hogy a derű, a vidámság Istennek tetsző dolog, nélkülözhetetlen az ember számára.
Köszönöm.

Nincsenek megjegyzések: