2009. január 14., szerda

Lóránt napja


Fiam szeretném köszönteni.
Elektronikus leveleim már rég kézbesítés nélkül jönnek vissza.
Nem adom fel.
Most itt emlékezem meg róla, bár nem gondolom, hogy írásaimat olvasná.
Már nem keserít el a sikertelenségem.
Ő is sokat jelent számomra.
Viszont az érzés megmaradt- e nem tudom.
Bárhogyan érez, én a fiamnak tekintem.
Egyszer biztosan hiányozni fog Neki Apa.
Magamról tudom, hogy nem csak gyermekként van szükségünk apára, egész életünkben erőt ad, ha érezzük jelenlétét.
Ő sem lehet más.
Nem sértődöm meg, nem vonulok sündisznóállásba, nem csukódok be, mint egy megzavart kagyló.
Ha kell, hát erőltetem a kapcsolat megőrzését.

Nincsenek megjegyzések: