Beszéljük meg

Közösségünk lapja ezzel a címmel indított rovatot a közelmúltban.
Témája:
„ Jézus több alkalommal, a példabeszédekben is tanított, hogy segítsünk felebarátainkon.
Hogyan, milyen formában éljük meg ezt a tevékeny, szolgáló szeretetet?
Kötelességünk- e minden kéregetőnek adni az utcán?
A napokban riasztó adatok, jelenségek ösztönöztek arra, hogy írjak.
„ Közel egymillió koldus” között nem mindegy, hogyan gondolkodunk saját- és embertársaink nyomorúságáról.
Amikor kéregetővel találkozom, felteszem magamnak a kérdést:
Mit tudok segíteni?
Magam is mindennapi megélhetési problémával küzdök.
Pénzt nem tudok adni.
A köztéri padokon italozó hajléktalanok látványa is megfogja a zsebbe nyúló kezem.
Korábban határozottan elfordítottam a fejem, ma gondolkodóba esem.
Ha tehetem, segítek élelemmel, feleslegessé vált ruháim, értékeim odaajándékozásával.
Egy régi történet jut eszembe:
Szinte napi rendszerességgel megfordultam Beregszászon, ebben a határunkhoz közeli Kárpátaljai városban.
Riasztó volt látnom az utcán kéregető koldusokat.
Ott találkoztam Sanyikával.
Tizenéves fiúcska volt.
Kitűnt örökké mosolygó tekintetével, kedves modorával, rendezett külsejével.
Hamar megismerkedtünk, megbarátkoztunk.
Megtudtam Tőle, hogy édesanyjával és tucatnyi testvérével él, nagy szegénységben.
Parkoló gépkocsikra vigyáz, az ezért kapott néhány fillérrel édesanyját segíti.
A következő látogatásainkon már kerestük Sanyikát, ha nem láttuk, már hiányzott.
Kenyeret, kiflit vásároltunk Neki, olykor használt ruhákat, cipőket vittünk.
Hálás volt, mi is örültünk, hogy segíthettünk.
Legutoljára, amikor találkoztam vele, büszkén újságolta, hogy tanul, dolgozik, keresetével édesanyját segíti.
Ha rá gondolok, tudom, hogy fontos a mások bajai iránti érzékenység, odafigyelés.
Az aprónak tűnő segítség is lehet életmentő, vagy legalább segít elviselhetővé tenni mások sanyarú életét.
Fellapoztam az Újszövetséget és az alábbi idézetet találtam:
Az igazi kincs/Mt6, 19-21/
Adjátok el, amitek van, és osszátok szét alamizsnaként szerezzetek magatoknak meg nem avuló erszényeket, elfogyhatatlan kincseket a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, sem a moly meg nem emészti.
Ahol a ti kincsetek, ott a szívetek is.”
Nekem ma ez mutatja az utat.