Itt a farsang

Farsangolunk

Az évnek ezt az időszakát nehezen viselem.
Fizikai, lelki tartalékaink kimerülnek, ha nem vigyázunk, legyűrnek félelmeink, gyengeségeink.
A világ ilyenkor kifordul magából.
A magyar néphagyományban a farsang az az ünnepkör, amiben ez megnyilvánul.
Hatalmas evés- ivások, mulatságok, majd a „ Kisze- báb elégetésével” megszabadulunk félelmeinktől, elűzzük a telet.
Engem is hívtak farsangi mulatságra, de már rég elkerülöm az ilyen vigasságokat.
Helyette ezt a bejegyzést teszem.

Beszéljük meg

Közösségünk lapja ezzel a címmel indított rovatot a közelmúltban.
Témája:
„ Jézus több alkalommal, a példabeszédekben is tanított, hogy segítsünk felebarátainkon.
Hogyan, milyen formában éljük meg ezt a tevékeny, szolgáló szeretetet?
Kötelességünk- e minden kéregetőnek adni az utcán?
A napokban riasztó adatok, jelenségek ösztönöztek arra, hogy írjak.
„ Közel egymillió koldus” között nem mindegy, hogyan gondolkodunk saját- és embertársaink nyomorúságáról.
Amikor kéregetővel találkozom, felteszem magamnak a kérdést:
Mit tudok segíteni?
Magam is mindennapi megélhetési problémával küzdök.
Pénzt nem tudok adni.
A köztéri padokon italozó hajléktalanok látványa is megfogja a zsebbe nyúló kezem.
Korábban határozottan elfordítottam a fejem, ma gondolkodóba esem.
Ha tehetem, segítek élelemmel, feleslegessé vált ruháim, értékeim odaajándékozásával.
Egy régi történet jut eszembe:
Szinte napi rendszerességgel megfordultam Beregszászon, ebben a határunkhoz közeli Kárpátaljai városban.
Riasztó volt látnom az utcán kéregető koldusokat.
Ott találkoztam Sanyikával.
Tizenéves fiúcska volt.
Kitűnt örökké mosolygó tekintetével, kedves modorával, rendezett külsejével.
Hamar megismerkedtünk, megbarátkoztunk.
Megtudtam Tőle, hogy édesanyjával és tucatnyi testvérével él, nagy szegénységben.
Parkoló gépkocsikra vigyáz, az ezért kapott néhány fillérrel édesanyját segíti.
A következő látogatásainkon már kerestük Sanyikát, ha nem láttuk, már hiányzott.
Kenyeret, kiflit vásároltunk Neki, olykor használt ruhákat, cipőket vittünk.
Hálás volt, mi is örültünk, hogy segíthettünk.
Legutoljára, amikor találkoztam vele, büszkén újságolta, hogy tanul, dolgozik, keresetével édesanyját segíti.
Ha rá gondolok, tudom, hogy fontos a mások bajai iránti érzékenység, odafigyelés.
Az aprónak tűnő segítség is lehet életmentő, vagy legalább segít elviselhetővé tenni mások sanyarú életét.
Fellapoztam az Újszövetséget és az alábbi idézetet találtam:
Az igazi kincs/Mt6, 19-21/
Adjátok el, amitek van, és osszátok szét alamizsnaként szerezzetek magatoknak meg nem avuló erszényeket, elfogyhatatlan kincseket a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, sem a moly meg nem emészti.
Ahol a ti kincsetek, ott a szívetek is.”
Nekem ma ez mutatja az utat.

Az én Pál- fordulásom

Amióta az asztalomon heverő naptár már nem vaskos teendőimmel van tele, gyakran fürkészem a névnapokat.
Barátaimmal, hozzátartozóimmal való kötődésemben fontos szerepet tulajdonítok a rendszerességnek.
Legalább névnapjukon igyekszem jelezni, élek, gondolok Rájuk.
Ma, szemem Pál napjára vetődött.
Amióta korábbi példaképeink megfakultak, semmivé lettek, egyre többet tanulmányozom a szentek életét.
Az Ő példájuk tud számomra követhető utat mutatni.
Ma Szent Pálról olvastam.
Egyházunkban a 2009. esztendőt Szent Pál évének választották.
Korábban róla csak a „ Pál- fordulás” kifejezés jutott eszembe, bár eredetéről, pontos jelentéséről keveset tudtam.
Ma ezt ismertem meg:
Tarsus városában született 1 körül, hellenizált zsidó családban.
Eredetileg Saulnak hívták.
Római polgárjoggal rendelkezett, de zsidó neveltetésben részesült.
Foglalkozása sátorkészítő volt.
Részt vett a korai keresztények üldözésében.
Később a Damaszkuszban lévő keresztények ellen indult, de útközben a „ damaszkuszi úton” csodás jelenségben volt része, Ő is Jézus Krisztus követőjévé lett
Ezt nevezzük:
Pál- fordulásnak.
Balázs István így ír erről:
Üres a damaszkuszi út
Tolongás van a damaszkuszi úton - írta bő tizenkét esztendővel ezelőtt Esterházy Péter. S akkor valóban úgy tűnt. Akkor nagyot fordult a világ, egyszerre fény gyulladt - vagy legalábbis a világosság reménye ragyogott fel. Azt gondoltuk, itt a hajnal végre, pirkad az ég alja, de az is látszott, hogy sokan megrettentek a hirtelen támadt fényességben. Nagy tülekedés támadt, sok Saul nevezte magát Pálnak egyik napról a másikra. "Páldömping" volt, Sault csak mutatóban lehetett látni az út mentén.
Kétezer esztendővel ezelőtt egy Saul nevű ifjú, "gyűlölettől lihegve" Jeruzsálemből Damaszkuszba tartott, hogy fogságba vesse az Úr követőit. Minden másképpen történt, mint ahogy elképzelte. Másképp, mint ahogy bárki képzelte volna. Tanítványnyá, apostollá, vértanúvá lett, az Úrért adta saját életét, az Úrért, aki miatt korábban kioltotta sokakét. Hosszú időbe telt, míg az Úr követői elhitték: Saul nincs többé, Pálként született újjá. S valóban újjászületett. A hiteles változásnak egyetlen feltétele volt: mindent bevallani. "Igen, Saul voltam, de Pál lettem" - mondhatta az ifjú, és az Úr üldözött követői hittek neki.
Másképp is történhetett volna. Ha Saul csak ennyit mond: "Pál vagyok", egészen más módon folytatódott volna a história. "Hiszen nemrég még Saul voltál! Hogyan mondhatod magadról: Pál vagyok?" - szegezhették volna neki a kérdést. S ha Pál nem lett volna valóban megtérő, ha lelkében Saul maradt volna, minden bizonnyal így felel: "Rosszul gondoljátok. Mindig is Pál voltam, Saul csak álca volt." S magyarázná tovább: "Mindig is értetek cselekedtem. Mindig az Urat követtem. István megkövezése? Nem szeretem ezt a kifejezést. Mondjuk inkább úgy: a szomorú októberi események. Valóban ott voltam, de nem őriztem, bár láttam a gyilkosok ruháit. El akartam futni, csak azért maradtam, hogy közelebb férkőzhessem hozzájuk és megismerjem a gyengéiket. Már akkor is titeket védtelek. Üldöztem a keresztényeket? Dehogy, roszszul látjátok. Higgyétek el, csak a ti érdeketekben történt minden. Megóvtalak benneteket. Voltak ugyanis önjelölt tanítók, az Úr nevében hamisságot hirdetők. De én átláttam a szitán, és megtisztítottam az igaz hitet! Voltaképp nekem köszönhetitek, hogy vannak még követői a Mesternek. Damaszkuszba is azért jöttem, hogy figyelmeztesselek benneteket: veszély közeleg..." És így tovább, vég nélkül: ha Pál - lelkében - Saul maradt volna.
Mindez pusztán elmejáték, agyszülemény. A tanítványok hamarosan rájöttek volna a csalásra. Hiszen egyetlen Saul sem képes hosszú ideig Pálnak tettetni magát. Előbb-utóbb kibújik belőle a valós személyiség, és a páli álca úgy foszlik le róla, mint a kígyó levetett bőre.
De Saul valóban Pál lett. Megváltozott. Újjászületett. És nem titkolta el a régi Sault. Nem letagadta, hanem megtagadta. Ezért lehetett hiteles. Ezért lehetett belőle a legnagyobb hatású egyházszervező. Ezért gyilkolták meg később. Másképp lehetetlen volt elhallgattatni.
Tolongás volt a damaszkuszi úton. Nem is olyan régen még tömegek hömpölyögtek, és bizonygatták lázasan: Pál vagyok, én is Pál vagyok, mindig is Pál voltam, aki mást mond, hazudik... Aztán szépen lassan minden kiderült. Voltak - kevesen -, akik valóban levetették a régi Sault. És voltak, akikről a szemünk láttára szakadozik le a rosszul felragasztott páli maszk.
Legalább egyszer mindannyiunknak végig kell menni a damaszkuszi úton. Legalább egyszer mindenkinek megadatik a kegyelem, hogy végigmehet rajta. Sok Pállá váló az egyetlen, legfontosabb mozzanatot hagyja ki a nagy átváltozásból: mindent bevallani. Pedig a megtérés lehetséges. Tegnap, ma és mindörökké az. A feltétele: szembenézni, vállalni, újrakezdeni. Sokan még ma is azt hiszik, a legjobb mindent eltitkolni. Letagadni. S ha rákérdeznek, magyarázkodni. A (P)ál-arcot megőrizni, mosolyogni, a vicsorgó Sault visszagyömöszölni. Meddig még vajon?
Bár ki tudja: lehetséges, hogy egyre kevesebbeket érdekelnek a mélyben még mindig Sault hordozó ál-Pálok. Lehetséges, hogy azoknak van igazuk, akik letértek a damaszkuszi útról, akik bevetették magukat az erdőbe, és csak nagy sokára, csillogó ábrázattal bújtak elő. Lehetséges, hogy régi, ósdi hagyomány a damaszkuszi utat végigjárni. A stációkat sorra venni. Lehetséges, hogy nem eurokonform megtérni?
Ha körülnézünk, minden erre vall. Üres a damaszkuszi út. A nagy megtérők meggondolták magukat. Szépen, csendben, észrevétlenül akarnak Pállá változni. Hová lettek az egykori lovasok? Mi történt valójában? A régi tolongók másfelé vették útjukat. Arcuk árnyékban, hátuk mögött dereng még valami az egykori, rémisztő fényességből.
Csak ne borítaná annyi levedlett, szikkadó kígyóbőr ezt a Damaszkuszba vezető utat.
Nos, a mai napon elhatároztam, igyekszem többet megtudni Szent Pál életművéről.

Nevetni kell!

A képet Franci barátomtól kaptam.
Amikor megláttam, jóízű nevetésben törtem ki.
Rég nem mulattam így.
Pedig egyformán érzékeny vagyok a világ szomorú és vidám dolgai iránt.
Barátom napról- napra küld hasonló mulatságos üzeneteket.
Ifjúkori barátság a miénk.
Jó időre kikerültünk egymás látóköréből, de néhány hónapja rendszeressé vált levelezésünk.
Hálás vagyok Neki, mert vidámságot lop hétköznapjaimba és emlékeztet arra, hogy a derű, a vidámság Istennek tetsző dolog, nélkülözhetetlen az ember számára.
Köszönöm.

Ígéretes ihjúság

A napokban meghívást kaptam a Medgyessy Gimnázium kiállításának megnyitójára.
Művészpalánták mutatták be alkotásaikat.
A megnyitóból, a bemutatott művekből áradt a jókedv, a derű.
Elgondolkodtam, vajon ezek a fiatalok rosszkedvű, sokszor kilátástalannak tűnő világunkban miből nyernek erőt?
Nekem mindenesetre erőt adtak, amit köszönök.

Szent Ágnes napjára

Ma az Ágneseket ünnepeljük és az ókori vértanú szűzre, Szent Ágnesre emlékezünk:
Szent Ágnes, az ókori Rómában élt.
A keresztények üldözése idején Diocletianus császár végeztette ki a 12 éves lányt, mert jobban ragaszkodott hitéhez, mint életéhez.
2009- ben a vértanú szűz üzenete számomra, hogy életünket hitünkért nem kell ugyan feláldozni, mégis oda kell adni, mert az örök életet így kaphatjuk meg.
Mindenható, örökkévaló Isten, aki a gyöngéket választod ki a világból, hogy az erőseket megszégyenítsed, engedd jóságosan, hogy akik szűz vértanúd, Szent Ágnes ünnepét üljük, mindig érezzük, hogy Nálad oltalmába vesz minket!

Én és a víz

Az idő változatlan, folytatom gondolatmenetem.
Amikor a négy őselemről írtam verset, a vízről ez jutott eszembe:
VÍZ



Széltől is óvtalak, amikor magzat voltál,
Nevedre magam tettem pecsétet homlokodra,
Táplálékot vittem anyád emlőiből, ha sírtál,



Ma is megkívánsz,
Ha felcsillan hűs patak fodra.



Magamból adtam múlandó tested legjavát,
Nélkülem, míg élsz, nem létezhetsz.



Mégis semmibe veszel, meg sem látsz!
Amit kölcsönbe vettél, visszajár, emlékezz!



Hálátlan vagy, pedig oly sokat adtam!
Természetesnek veszed, ha kedvedre való vagyok.
Rám mégsem vigyázol, miattad lettem tisztátalan.



Bűzös mocskaidtól itt- ott már rothadok.



Ha ellenem továbbra is ennyit vétkezel,
Figyelmeztetni foglak, hogy örökre eszedbe vésd!



A világ ura hiába akartál lenni ezerszer,



Elsöpörtelek.



Mi lett belőled? Nézd!
E gondolatok írják le talán legérzékletesebben, hogyan gondolkodom a természetről, aminek én is része vagyok.
Apró, jelentéktelen részecskéje.
Megtanultam tisztelniŐt, de az emberiség egésze oly sokat vétett már ellene, hogy van miért félnünk.
Ha szeretjük gyermekeinket, unokáinkat, komolyan kellene vennünk egyre haragosabb figyelmeztetéseit.
Következmények nélkül nem élhetünk vissza jóságával, mint ahogyan saját testünket sem gyötörhetjük büntetlenül.

Egy Vízöntő élete

A barátságtalan idő miatt szobafogságba estem.
Kedvenc időtöltésem, a morfondírozás során azon töprengtem, vajon milyen kép alakult ki rólam ismerőseimben, barátaimban, hozzátartozóimban.
Közelgő születésnapom emlékeztet, hogy Vízöntő vagyok.
Kicsit utánanéztem, hogyan is írják le, a csillagjegy szülötteinek legfontosabb vonásait.
Ezt találtam:
Érzi különvalóságát, szuverenitását, másrészt tudja, hogy minden ember páratlan a maga nemében.
Nem hierarchiában gondolkodik.
Eredeti, függetlenségre vágyó, forradalmár típus, bár alapvetően nem akar harcolni.
Nem tűri, hogy elnyomják, hogy uralkodjanak rajta.
Kényszerűségből beszáll a harcba, de valahogy mindig olyan helyzetbe kerül, ami provokálja önállóságát./ Ne legyen főnöke, vagy ő legyen a főnök/.
Szeret kilépni a rendszerből, nem beletartozni a konvencionális, járt utak rendszerébe.
Tekinthetjük a kor emberének.
A Vízöntő a legobjektívabb jegy.
Ő tudja legjobban kívülről látni a dolgokat.
Szélsőséges esetben lehet lázadó, anarchista.
Lehet, hogy direkt az ellenkezőjét teszi annak, amit elvárnak tőle.
Mindenfajta érzéstől, szenvedélytől igyekszik távol tartani magát.
Különös dolgok érdeklik, csodabogárként nem illik bele a rendszerbe.
Furcsa neki a világ, mintha nem is a földön élne.
Emberszerető, társaságkedvelő, idealista típus.
Igen erős etikai és morális alapjai vannak.
Önálló és független, semmilyen köteléket, bilincset nem tűr.
Mindig új utakon szeret járni, ezért sokszor különcnek tartják.
Mindig eredeti, nem elégítik ki a megszokott sémák, nem fogadja el a fennálló rendet és a hagyományt.
Gondolkodása liberális, nincs benne semmilyen előítélet.
Ha a valóságtól elrugaszkodik, szertelen és excentrikus tud lenni.
Független és öntörvényű.
A Vízöntő józan ésszel kidolgozza intuitív elképzeléseit, hogy azok a gyakorlatban is hasznosíthatóak legyenek
Ragaszkodik ahhoz, hogy céljait a maga elképzelte módon valósítsa meg.
Attól nehéz eltéríteni.
Kitartóan véghezviszi, amit elhatározott.
Intellektuális szellemi és művészi érdeklődésű.
Könnyű felfogású, szereti a változatosságot, az új dolgokat.
Szereti a művészetet, a tudományt.
Idealista lelkesültségre hajló, képzelete határtalan.
Könnyen felindul, de hamar megbocsát.
Kedélyállapot hullámzása a felhőkben járó idealizmus és a lehangoltság között gyakori.
Idegrendszere labilis.
Fellépésében sokszor mutatkozik meg valami kiszámíthatatlanság.
A barátság kiemelkedően fontos szerepet játszik életében.
Segítőkész és mindig lehet számítani rá.
Valójában magányos.
A saját kis világába nem szívesen enged be senkit.
Nehezen viseli, ha beavatkoznak életébe.
A magamban kialakult önarckép nagyon hasonlatos a jellemzéshez.
Ezzel már megbarátkoztam, ahol tudtam, mások számára is elviselhetővé próbáltam csiszolni.
Ami állandó bennem az a világgal szembeni konfliktus.

Lassú tánc

L A S S Ú Tánc :

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét ?
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?

Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid .... A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon? S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ? Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel. Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid.. A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,szerelmet
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szervusz"?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid. A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,Olyan ez, mint egy kibontatlan .Melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás. Lassíts, ne szaladj oly gyorsan. Halld meg a zenét. Mielőtt a dal elillan.

Ezt a verset egy olyan ember írta, akinek az idő nagyon jelentős szerepet jázszik az életében.
Hasonlóan gondolkodom, ezért úgy döntöttem, közreadom.
Szeretnék örömet szerezni Neki.

Erőm kifogyhatatlan forrása

Attila barátomtól, névnapi köszöntőmre válaszul megkatam:
Dr. Papp Lajos,kiváló szívsebészünk:
Az én miatyánkom című versét.
Gondolatai megragadtak bennem, hiszen régóta ugyanúgy érzek.
Elgondolkodtam, vajon köpönyegforgatás- e világnézetem gyökeres változása?
Én arra gondolok, Jézusra való rátalálásommal lábam az igaz útra lépett.
Tragédiám után is van erőm továbblépni, sorsom elviselni.
Az erőt Tőle kapom.
Hiszem, hogy jobbá tehetem magam, a körülvevő világot, ha útmutatásai szerint élek.
Ezért gondolok szeretettel Lórántra.
Kettőnk kapcsolatáról nem a szakadék, hanem a bibliai ács és fia, Jézus jut eszembe.
Szeretném, ha Ő is megerősítené hitét, talán élete az igaz úton maradna.

Lóránt napja

Fiam szeretném köszönteni.
Elektronikus leveleim már rég kézbesítés nélkül jönnek vissza.
Nem adom fel.
Most itt emlékezem meg róla, bár nem gondolom, hogy írásaimat olvasná.
Már nem keserít el a sikertelenségem.
Ő is sokat jelent számomra.
Viszont az érzés megmaradt- e nem tudom.
Bárhogyan érez, én a fiamnak tekintem.
Egyszer biztosan hiányozni fog Neki Apa.
Magamról tudom, hogy nem csak gyermekként van szükségünk apára, egész életünkben erőt ad, ha érezzük jelenlétét.
Ő sem lehet más.
Nem sértődöm meg, nem vonulok sündisznóállásba, nem csukódok be, mint egy megzavart kagyló.
Ha kell, hát erőltetem a kapcsolat megőrzését.

Együttérzés

Ülök a meleg lakásban, és merengek az imént látott híradó borzalmain.
Úgy gondolom, legalább a tizenkettes karikának helye lenne a képernyő sarkában.
Leginkább, az idén fagyhalált halt 33 honfitársam halála ráz meg.
Ezek az emberek saját otthonukban lelték halálukat.
Ott voltak hajléktalanok.
Elszomorító.
Szerencsére nem tudok együtt érezni velük.
Hozzátartozóikkal, környezetükkel nem akarok.
Vajon, milyen lelkiismerettel tudnak a halálukra gondolni?
A csepeli gyilkosság borzalmával nem tudok mit kezdeni.
Régóta tudom, hogy egy pusztulásra ítélt világban élek.
A világot megváltoztatni nem tudom, pánikba sem eshetek.
Úgy vélem, ha magam megőrzöm embernek, Isten igéi szerint élek, akkor teszek a legtöbbet.

2

A Szeretet Himnusza

Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a SZERETET.
Ma reggel, imádságos könyvem itt nyitottam ki.
Fennhangon elolvastam, majd úgy gondoltam, másokkal is megosztom gondolatait.

papijoecivisek

S hó must go on

A nyelvi játék jelentése értelmezésem szerint:
A hónak hullnia kell.
A tél derekán mi sem természetesebb, mint a hó, a hideg.
Amíg Isten- telenül éltem, ehhez az időszakhoz a depresszió, boldogtalanság tartozott.
Most is tartottam tőle, de baj nélkül átvészeltem életem nehéz időszakát.
Korábban bárhol, bárkivel éltem, óhatatlanul elbuktam.
Ma már tudom, ki a fontos a számomra, tudom, miért élek.
A telet úgy fogadom el, amilyen.
Tiszadobon, a természet elbűvölő volt ilyenkor.
Itt, Debrecenben ebből keveset látok.
Igyekszem befogadni.
Közvetlen környezetem képeit másokkal is megosztom.
A meleg lakásba visszavonulva olyan gondolatoknak engedem át magam, amelyek felmelegítenek.

7

6

5

4

3

2

1

Vízkereszt napján

Az új évben először, ma voltam templomban.
Úgy indultam el, hogy az új esztendőt megtisztulva kezdem.
András Atyának megvallottam vétkeim, feloldozást nyertem, Krisztus testét így vehettem magamhoz.
Vége a karácsonynak.
A karácsonyfát lebontottuk, díszeit elcsomagoltuk
Egy év múltán újra szükségünk lesz rá.
Lelkem díszeit, értékeit azonban egész évben szeretném magamon viselni.
A barátság, a szeretet, a másikra irányuló figyelem, gondoskodás, az empátia nem kerülhetnek félreeső helyre.

Én, a netmen

Ennek az idézetnek a szellemében kezdődött a mai napom.
Szokás szerint, ébredés után bekapcsoltam a számítógépem, majd izgatottan láttam hozzá leveleim olvasásához.
Egy közösségi portálon kaptam a fenti idézetet.
Másokkal is szeretném megosztani, mert fontos gondolatoknak tartom.
Amióta életem jelentősen megváltozott, szinte egyetlen fórum, ahol tartozhatom valahová, az internet.
Munkahelyi közösséghez nem tartozom, csak lakóközösséghez.
Minden lehetőséget megragadok, hogy kapcsolatokat keressek, ebben segít nekem a huszonegyedik századi technika.
Szinte mindenkivel hajlandó vagyok kapcsolatot építeni, aki barátjának elfogad, hajlandó velem szóbaállni.
Szerencsére egyre többen vannak.
Egykori munkatársak, iskolatársak, diákjaim, ismerőseim és olyanok is, akikkel még soha nem találkoztam.
Például az Áncsán vezetéknevű emberek, függetlenül attól, hogy van- e közöttünk vérségi kapcsolat.
Ha a neve az enyémmel azonos, az már kapocs, amit erősíteni érdemes.
A BARÁTSÁG fontos, mert akármilyen világban élünk, baráti kapcsolatok nélkül csak élőlények vagyunk.
EMBER- ré a barátság tesz bennünket, az összetartozás, a szeretet ereje.

2009 első napjaiban

A szilveszteri pezsgő bódulata már elmúlt.
Odakinn csendesen hull a hó, mintha egy régi élet csúfságait akarná eltüntetni, tisztává varázsolni..
Nem gondolom, hogy egy teljesen új életet kezdhetek.
De a régi életem sem feledve, ma azokra gondolok, akik segítenek nekem abban, hogy ne kelljen életemet szociális otthonban, vagy egy kórház elfekvő osztályán élnem, vagy hajléktalanként a Nagyerdő fái között, kivetkőzve minden emberi méltóságból.
Húgaim és Ágnes, aki segít nekem.
Egy angyalt küldök Nekik.
Tegye széppé életüket, segítsen álmaik valóra váltásában!
Vigyázzon rám is, hogy még sokáig élhessek emberségben, méltóságban, szeretetben!
Mindenkinek ezt kívánom, akik írásaimat olvassák!

Angyal

Újévi jókívánság