2011. október 7., péntek
2011. október 2., vasárnap
2011. szeptember 30., péntek
2011. szeptember 29., csütörtök
2011. szeptember 10., szombat
Kaplonyi Barátok: Bocsáss meg a másik embernek!
Kt.
Az ószövetségi szentírás már tartalmazza az igazságnak mindazokat a csiráit, amelyek Krisztus tanítása nyomán az Újszövetségben virágba borulnak. De ez olykor több is már, mint egyszerű csira, szinte az Evangélium elővételezése, amint például ez a mai vasárnap olvasmányából is kitűnik, a megbocsátással kapcsolatosan. „Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozzál, és neked is megbocsátják vétked. Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? Aki nem könyörül meg embertársán, a saját bűneiért hogyan imádkozik?”(Sir 28,2-4) Ha Isten ezt kérte az ószövetségi néptől, akkor sokkal inkább elvárja ezt az újszövetségitől, amely hallotta Isten Fia tanítását, s látta, amint kereszten haldokolva a Mennyei Atyától, kivégzői számára kért bocsánatot.
Jézus tökéletesítette a megbocsátás törvényét: kiterjesztette minden emberre és minden sértésre, ő ugyanis vérével minden embert testvérré tett, és elégtételt adott mindenki bűnéért. Ezért válaszolja Péternek, aki azt kérdezi, vajon hétszer is meg kell bocsátania testvérének: „Mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” (18,21). Ez a keletieknél szokásos kifejezés azt jelenti, hogy számtalanszor, tehát mindig.
A kegyetlen Lámech énekében, a Teremtés könyvében azt olvashatjuk, hogy „hetvenhétszer” áll majd bosszút (Ter 4,24). A Szentírásnak abban a szövegében a kifejezés a rossz félelmetes elterjedését jelezte. Ha azonban a rossz felmérhetetlenül szapora, a jó sem lehet kevésbé hatékony. Jézus azért használja ugyanezt a kifejezést, hogy rámutasson: a rosszat a sértések fáradhatatlan megbocsátásában megnyilvánuló határtalan jósággal kell legyőzni. Ha jól meggondoljuk, zavarba ejtő, szinte nyugtalanító kötelességről, parancsról van szó.
Mert azt is állíthatjuk, hogy a megbocsátás a hivő ember számára a tizenegyedik parancsolat. Ha betartanánk, a közösség, az emberek élete gyökeresen megváltozna.
Nagyon jól tudjuk ugyanis, mi nem jó nekünk! Mi fáj, mi bánt! Számon is tartjuk sebeinket, akár hetedíziglen is! Péter – úgy tűnik – ezen már túltette magát. Kész hétszer megbocsátani. Legyünk őszinték: ez nekünk nehezünkre esne. Jézusnak viszont ez sem elég: hatványozottan kell megbocsátanunk mindazoknak, akik nem tartják magukat a szabályhoz, és kétféle mércével mérnek: másokkal szemben kíméletlenek, magukkal szemben elvárják a legnagyobb tapintatot és kíméletet. Ilyen emberről szól a jézusi példabeszéd. Vajon hányan ismerünk magunkra?
Kt. Jézus a szívtelen szolgáról szóló párbeszéddel tette a megbocsátásról szóló tanítását még világosabbá. Ennek mérhetetlen adóságát, ezer talentumot, ura egyszerűen elengedi. Ugyanez a szolga, hihetetlen kemény szívvel, egy jóval kisebb, százdénáros adósságért börtönbe veti szolgatársát. Azonnal megértjük a példabeszéd mélyén rejlő igazságot: a végtelenül irgalmas Isten látva a bűnös bűnbánatát, esedezését és jóravaló készségét, még a legnagyobb bűn-tartozást is megbocsátja, eltörli.
A példabeszéd ugyanakkor rámutat egy ember hitvány kicsinyességére: jóllehet neki is végtelen nagy szüksége van az irgalomra, képtelen megbocsátani testvérének egy kis sértés miatt.
Kt. Isten irántunk való irgalmas jósága, hasonló lelkületet kell, hogy eredményezzen. Ez kell, hogy az alapja legyen a mi irgalmasságunknak, a mi megbocsátó lelkületünknek is. Isten nem méricskél, nem számítgat, hanem nagylelkűen megbocsát. Így mi se tehetünk másképp. Nem lenne jogos, hogy amíg Isten a tartozásunkat elengedi, addig számon tartsuk, hogy mások mi mindennel tartoznak velünk szemben, pedig a bocsánatunkat kérik.
Hogyha mégis azt tapasztaljuk, hogy az irgalmas lelkület nagyobb erőfeszítésbe kerül, tudatosítanunk kell, hogy arra van szükség, hogy mi magunk is megtapasztaljuk Isten irgalmas jóságát pl. egy-egy jól végzett szentgyónásban. A megtapasztalt irgalomból, az Istentől kapott bocsánat kegyelméből bőven meríthetünk erőt ahhoz, hogy mi is megbocsátóak legyünk.
Kt. Bár a bukott emberben benne rejlik a gőg és a bosszúvágy és a bocsánat olykor igen sokba kerül, mégis elengedhetetlen feltétele annak, hogy valaki elnyerje Isten részéről saját bűneinek bocsánatát.
Nincs harmadik út: vagy megbocsátunk, és bocsánatot nyerünk, vagy megtagadjuk a bocsánatot, és akkor elítéltetünk. „Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.''- vonja le Jézus a világos és egyértelmű végkövetkeztetést. Itt visszatér az első olvasmány figyelmeztetése: „Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést… Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársadat, gondolj az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést” (Sir 28,6-7).
Kt. Olyan tanítás ez, amelyről soha nem lehet eleget elmélkedni. Át kell kutatnunk szívünket, nem fészkelte-e be magát valami ellenszenv, rosszindulat akár csak egy testvérünk iránt is. Jézus nem véletlenül tanította ezt az imát: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12).
Pál apostol írja a Szentleckében: „Amíg élünk, Istennek élünk, és ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, mindig az Úréi vagyunk”(Róm 14, 8.). Így hát a mi életünk és a felebarátunk élete is Istené – nem egymásnak, hanem elsősorban Istennek vagyunk eladósodott szolgái. Épen ezért ne tartozzunk senkinek semmivel – csak kölcsönös szeretettel.
A szentmise befejező könyörgésével kérjük: „Istenünk. mennyei ajándékod éltető ereje járja át lelkünket és testünket, hogy ne a mi ösztönös természetünk uralkodjék bennünk, hanem e szentség hatása irányítson minket mindenkor”. Ámen.
Az ószövetségi szentírás már tartalmazza az igazságnak mindazokat a csiráit, amelyek Krisztus tanítása nyomán az Újszövetségben virágba borulnak. De ez olykor több is már, mint egyszerű csira, szinte az Evangélium elővételezése, amint például ez a mai vasárnap olvasmányából is kitűnik, a megbocsátással kapcsolatosan. „Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozzál, és neked is megbocsátják vétked. Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? Aki nem könyörül meg embertársán, a saját bűneiért hogyan imádkozik?”(Sir 28,2-4) Ha Isten ezt kérte az ószövetségi néptől, akkor sokkal inkább elvárja ezt az újszövetségitől, amely hallotta Isten Fia tanítását, s látta, amint kereszten haldokolva a Mennyei Atyától, kivégzői számára kért bocsánatot.
Jézus tökéletesítette a megbocsátás törvényét: kiterjesztette minden emberre és minden sértésre, ő ugyanis vérével minden embert testvérré tett, és elégtételt adott mindenki bűnéért. Ezért válaszolja Péternek, aki azt kérdezi, vajon hétszer is meg kell bocsátania testvérének: „Mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” (18,21). Ez a keletieknél szokásos kifejezés azt jelenti, hogy számtalanszor, tehát mindig.
A kegyetlen Lámech énekében, a Teremtés könyvében azt olvashatjuk, hogy „hetvenhétszer” áll majd bosszút (Ter 4,24). A Szentírásnak abban a szövegében a kifejezés a rossz félelmetes elterjedését jelezte. Ha azonban a rossz felmérhetetlenül szapora, a jó sem lehet kevésbé hatékony. Jézus azért használja ugyanezt a kifejezést, hogy rámutasson: a rosszat a sértések fáradhatatlan megbocsátásában megnyilvánuló határtalan jósággal kell legyőzni. Ha jól meggondoljuk, zavarba ejtő, szinte nyugtalanító kötelességről, parancsról van szó.
Mert azt is állíthatjuk, hogy a megbocsátás a hivő ember számára a tizenegyedik parancsolat. Ha betartanánk, a közösség, az emberek élete gyökeresen megváltozna.
Nagyon jól tudjuk ugyanis, mi nem jó nekünk! Mi fáj, mi bánt! Számon is tartjuk sebeinket, akár hetedíziglen is! Péter – úgy tűnik – ezen már túltette magát. Kész hétszer megbocsátani. Legyünk őszinték: ez nekünk nehezünkre esne. Jézusnak viszont ez sem elég: hatványozottan kell megbocsátanunk mindazoknak, akik nem tartják magukat a szabályhoz, és kétféle mércével mérnek: másokkal szemben kíméletlenek, magukkal szemben elvárják a legnagyobb tapintatot és kíméletet. Ilyen emberről szól a jézusi példabeszéd. Vajon hányan ismerünk magunkra?
Kt. Jézus a szívtelen szolgáról szóló párbeszéddel tette a megbocsátásról szóló tanítását még világosabbá. Ennek mérhetetlen adóságát, ezer talentumot, ura egyszerűen elengedi. Ugyanez a szolga, hihetetlen kemény szívvel, egy jóval kisebb, százdénáros adósságért börtönbe veti szolgatársát. Azonnal megértjük a példabeszéd mélyén rejlő igazságot: a végtelenül irgalmas Isten látva a bűnös bűnbánatát, esedezését és jóravaló készségét, még a legnagyobb bűn-tartozást is megbocsátja, eltörli.
A példabeszéd ugyanakkor rámutat egy ember hitvány kicsinyességére: jóllehet neki is végtelen nagy szüksége van az irgalomra, képtelen megbocsátani testvérének egy kis sértés miatt.
Kt. Isten irántunk való irgalmas jósága, hasonló lelkületet kell, hogy eredményezzen. Ez kell, hogy az alapja legyen a mi irgalmasságunknak, a mi megbocsátó lelkületünknek is. Isten nem méricskél, nem számítgat, hanem nagylelkűen megbocsát. Így mi se tehetünk másképp. Nem lenne jogos, hogy amíg Isten a tartozásunkat elengedi, addig számon tartsuk, hogy mások mi mindennel tartoznak velünk szemben, pedig a bocsánatunkat kérik.
Hogyha mégis azt tapasztaljuk, hogy az irgalmas lelkület nagyobb erőfeszítésbe kerül, tudatosítanunk kell, hogy arra van szükség, hogy mi magunk is megtapasztaljuk Isten irgalmas jóságát pl. egy-egy jól végzett szentgyónásban. A megtapasztalt irgalomból, az Istentől kapott bocsánat kegyelméből bőven meríthetünk erőt ahhoz, hogy mi is megbocsátóak legyünk.
Kt. Bár a bukott emberben benne rejlik a gőg és a bosszúvágy és a bocsánat olykor igen sokba kerül, mégis elengedhetetlen feltétele annak, hogy valaki elnyerje Isten részéről saját bűneinek bocsánatát.
Nincs harmadik út: vagy megbocsátunk, és bocsánatot nyerünk, vagy megtagadjuk a bocsánatot, és akkor elítéltetünk. „Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.''- vonja le Jézus a világos és egyértelmű végkövetkeztetést. Itt visszatér az első olvasmány figyelmeztetése: „Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést… Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársadat, gondolj az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést” (Sir 28,6-7).
Kt. Olyan tanítás ez, amelyről soha nem lehet eleget elmélkedni. Át kell kutatnunk szívünket, nem fészkelte-e be magát valami ellenszenv, rosszindulat akár csak egy testvérünk iránt is. Jézus nem véletlenül tanította ezt az imát: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12).
Pál apostol írja a Szentleckében: „Amíg élünk, Istennek élünk, és ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, mindig az Úréi vagyunk”(Róm 14, 8.). Így hát a mi életünk és a felebarátunk élete is Istené – nem egymásnak, hanem elsősorban Istennek vagyunk eladósodott szolgái. Épen ezért ne tartozzunk senkinek semmivel – csak kölcsönös szeretettel.
A szentmise befejező könyörgésével kérjük: „Istenünk. mennyei ajándékod éltető ereje járja át lelkünket és testünket, hogy ne a mi ösztönös természetünk uralkodjék bennünk, hanem e szentség hatása irányítson minket mindenkor”. Ámen.
2011. szeptember 9., péntek
Önkéntesség a 73. órától
A 72 óra kompromisszum nélkül akció lényege nem az önkéntesek közvetítése és toborzása, hanem az önkéntesség fontosságának tudatosítása, szemléletformálás. Ha ez sikerült, akkor az év többi részében is keresni fogjátok az alkalmas helyet és időt... Ha a saját környezetedben nem találnád a helyedet - és mivel már nem kevesen érdeklődtek nálunk, hogy hol tudnának a 72óra hétvégén túl is önkénteskedni -, ezért összegyűjtöttünk néhány általunk ismert lehetőséget és szervezetet, ahol szívesen látják és várják az idejüket és erejüket mások javára felajánló önkénteseket.
A 2011-es Önkéntesség Európai Évéhez kapcsolódóan:
Az Önkéntesség Európai Évének honlapja, eseménynaptárral
Önkéntesek Hete, 2011. június 4-12. Egy konkrét lehetőség híreink között.
További lehetőségek:
A Vak Gyermekek Batthyány László Óvodája, Iskolája, Otthona a 2008-as 72óra után is várta a hosszabb távon önkénteskedni váró fiatalokat. Ha valaki nem látó ill. mozgássérült gyerekekkel szeretne foglalkozni, játszani velük, sétálni vinni őket, itt megteheti. Egyetlen kérés, hogy a segítő rendszeresen tudjon menni, pl. kéthetente vasárnap délután. Elérhetőség: 1125 Budapest, Mátyás király út 29. Tel.: (1) 395-83-23 Igazgató: Fehér Anna
A www.hallgassmeg.hu honlap segítségével iskolai osztályok, civil szervezetek, magányszemélyek vállalkozhatnak arra a feladatra, hogy szépirodalmi műveket olvasnak fel, illetve töltenek fel a honlapra, amit később vak és gyengénlátó diákok hallgathatnak meg az internet segítségével (ez a lényeg, a többi a honlapon).
Az Önkéntes Központ Alapítvány honlapja
A 2011-es Önkéntesség Európai Évéhez kapcsolódóan:
Az Önkéntesség Európai Évének honlapja, eseménynaptárral
Önkéntesek Hete, 2011. június 4-12. Egy konkrét lehetőség híreink között.
További lehetőségek:
A Vak Gyermekek Batthyány László Óvodája, Iskolája, Otthona a 2008-as 72óra után is várta a hosszabb távon önkénteskedni váró fiatalokat. Ha valaki nem látó ill. mozgássérült gyerekekkel szeretne foglalkozni, játszani velük, sétálni vinni őket, itt megteheti. Egyetlen kérés, hogy a segítő rendszeresen tudjon menni, pl. kéthetente vasárnap délután. Elérhetőség: 1125 Budapest, Mátyás király út 29. Tel.: (1) 395-83-23 Igazgató: Fehér Anna
A www.hallgassmeg.hu honlap segítségével iskolai osztályok, civil szervezetek, magányszemélyek vállalkozhatnak arra a feladatra, hogy szépirodalmi műveket olvasnak fel, illetve töltenek fel a honlapra, amit később vak és gyengénlátó diákok hallgathatnak meg az internet segítségével (ez a lényeg, a többi a honlapon).
Az Önkéntes Központ Alapítvány honlapja
2011. szeptember 3., szombat
2011. augusztus 27., szombat
2011. augusztus 25., csütörtök
2011. augusztus 24., szerda
2011. augusztus 23., kedd
2011. augusztus 17., szerda
2011. augusztus 16., kedd
Hármas halálugrás a semmibe
Amikor Európában nyilvánvalóvá vált a hagyományos „történelmi" kereszténység csődje a 19. században, három rendkívül radikális gondolkodó kísérelte meg szinte egyszerre a végleges és teljes szakítást a zsidó-keresztény kinyilatkoztatással: Marx, Nietzsche és Freud. Követőik egy évszázaddal később a kinyilatkoztatás két népe, a zsidók és a keresztények üldözésének soha nem látott szellemi, intellektuális és politikai mélységeit érték el.
Marx szobra Berlinben. Új utópiát hirdetett.
Mint cikksorozatunk előző részeiben bemutattuk, a középkori katolikus feudális állam elnyomó rendszerére két irányból érkezett válasz a 16. században: keresztény oldalról a hit reformerei, a világiak részéről pedig a felvilágosodás hirdetői igyekeztek lerázni magukról és Európáról a félreértett kereszténység szabadság- és emberellenes rezsimjeit. Mindkét mozgalom felemás volt: számtalan pozitívumuk mellett rengeteg, azóta hibásnak bizonyult megoldást is beépítettek az új, polgári Európába. A protestánsok nagy tömegei éppúgy elidegenedtek a valódi keresztény megújulás folytatásától, mint elődeik, akik ellen harcoltak; a felvilágosodás hírnökeinek jelentős része pedig kifejezetten keresztényellenessé vált. A hivatalos teológiában is egyre nagyobb teret hódított a bibliakritika, a túlzott racionalizmus és a csodák tagadása; a tudományban pedig mindent eluralt a természettudományos gondolkodásmód materializmusa. A katolikus államegyház ellen indult harc fokozatosan Isten teljes kiszorítása felé terebélyesedett: Európa a fürdővízzel együtt a gyereket is elkezdte kiönteni. A 19. században Darwin evolúciós elmélete az élőlények létrejöttét is természetes folyamatokra vezette vissza, így Isten mintegy „fölöslegessé vált" a teremtésben (Hadüzenet a hitnek. Hetek, 2011. augusztus 5.). Mindezek a tendenciák és maga Darwin három nagy kaliberű gondolkodót ihletett arra majdnem egy időben, hogy az evolúció elméletét az emberre, a társadalomra és a lélekre is továbbfejlesztve megkíséreljenek végleg leszámolni a Mindenhatóval.
A hit, az erkölcs, a tulajdon és a család megsemmisítése
Karl Marx (1818-1883) gondolatrendszerének lényege az volt, hogy az emberi társadalom működését éppúgy teljes egészében anyagi okokra és törvényekre igyekezett visszavezetni, ahogy a darwinizmus és a materialista természettudomány szerint valójában is a puszta anyagból alakult ki. Ezt kombinálta Hegel filozófiai dialektikájával, amely azt tanította, hogy minden fejlődés, változás és mozgás ellentétek küzdelméből jön létre; amiből az is következik, hogy nincs jó rossz nélkül, hanem el kell fogadni mindkettőt a fejlődés érdekében, így végső soron a rossz is jó. Marx szerint az emberi társadalmak azért váltak igazságtalanná, mert az anyagi megélhetésért folytatott küzdelemben az erősebbek mindig elnyomták a gyengébbeket. (Ez a szociáldarwinizmus alaptétele, miszerint mindig a „legrátermettebbek élik túl".) Ezért egyetlen vallás, erkölcs vagy világnézet sem igaz valójában, hanem az anyagi érdekek kivetülése csupán a tudatban: az elnyomó osztályok vallása, erkölcse és világnézete az elnyomás fenntartását szolgáló hazugságok gyűjteménye; az elnyomottaké pedig az ő anyagi érdekeiket, küzdelmeiket szolgáló hamis tudat. Marx szerint magát a társadalmat kell úgy megváltoztatni, hogy ezek az ellentétek megszűnjenek, és akkor végleg megszűnik majd minden vallás és filozófia: ez lesz a kommunizmus. Marx szilárdan hitte, hogy övé az utolsó és egyben befejező világnézet, mely igazságát gyakorlati megvalósulásában fogja beteljesíteni.
„A vallás annak az embernek az öntudata és önérzete, aki még nem szerezte meg önmagát, vagy ismét elveszítette... Az állam, a társadalom teremti a vallást, egy visszájára fordított világtudatot... A vallás ennek a világnak általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerű formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja... A vallás a nép ópiuma. A vallást mint a nép illuzórikus boldogságát megszüntetni annyi, mint a nép valóságos boldogságát keresni." (Marx: A hegeli jogfilozófia kritikájához.)
Marx gazdaságpolitikai fejtegetései szerint a polgári kapitalizmus teszi a legszélsőségesebbé a gazdagok és szegények közötti ellentétet. Így ez a leggonoszabb rendszer, de egyben a legalkalmasabb is arra, hogy elvezessen a végső, kommunista világforradalomhoz. És ezen a ponton magasztalja fel Marx - a jakobinusok nyomán - a forradalmi erőszak és a proletárdiktatúra jogosságát. Hiszen ha minden vallás, erkölcs és filozófia - köztük a Tízparancsolat és a Biblia is! - pusztán az ember anyagi érdekeinek megideologizálása, és egyik sem igaz, akkor szabad ölni és rabolni annak érdekében, hogy végül megteremtsük az igazságos társadalmat. Ezért az elnyomott munkásosztálynak jogában áll megölni, kiirtani és kirabolni mindazokat, akik érdekeikkel (és vallásukkal, erkölcsükkel) akadályozzák a kommunizmus megvalósulását. Marx a leghatározottabban állította, hogy erőszak és diktatúra nélkül nem lehet az igazságos társadalmat megvalósítani; és mélyen lenézte azokat, akik békés úton igyekeztek ezt elérni. Tanítása szerint először egy világméretű erőszakos forradalomnak, majd egy szigorú proletárdiktatúrának kell következnie. Ennek során erőszakkal teljesen át kell nevelni a következő generációkat az ateista, kommunista világnézetre, és aztán lehet átlépni az új világba. Ehhez szerinte minden vallást, hitet és egyházat, minden erkölcstant, sőt magát a család intézményét is meg kell szüntetni (mivel az is az elnyomás intézménye), és minden tulajdont közössé kell tenni.
„A mennyet eljátszottam"
Marx számára nem volt ismeretlen a vallás. Apai nagyapja Trierben, anyai nagyapja pedig Hollandiában volt rabbi (csakúgy, mint felmenői közül többen is). Karl Marx apja, Hirschel Marx, a középosztályhoz tartozó szőlősgazda azonban úgy ítélte meg, hogy zsidó vallása akadálya a további társadalmi felemelkedésnek, ezért nem sokkal Karl születése előtt kikeresztelkedett, és lutheránus lett. Karl Marx zsidóságát később nyíltan is megtagadta, és számos írásában antiszemita kirohanásokat tett, gazdasági érvekkel vegyítve: „A pénz Izrael féltőn szerető istene, aki előtt nem lehetett más isten... A zsidók istene elvilágiasodott, világistenné vált." Szerinte a zsidóság a felelős a gazdasági kizsákmányolás elterjedéséért, mivel korrumpálta a keresztényeket is - a protestantizmus szerepe vitathatatlan volt a kapitalizmus kialakulásában -, és meggyőzte őket arról, hogy nincs más hivatásuk idelenn, mint „gazdagabbá lenni szomszédaiknál". Marx szerint a „pénz-zsidó korunk egyetemes antiszociális eleme lett". De volt, amikor ennél is durvábban fogalmazott: „Lassalle [francia zsidó munkásmozgalmi vezető], miként fejformája és a hajzata is bizonyítja, azoktól a négerektől származik, akik csatlakoztak Mózeshez az Egyiptomból való kivonuláskor (hacsak az anyja vagy az apai nagyanyja nem szűrte össze a levet egy niggerrel). Nos, a zsidóságnak és a germánságnak efféle egyesülése a négerszerű alapszubsztanciával szükségképpen fura produktumot hoz létre" - írta Marx barátjának, Engelsnek 1862. július 30-án küldött levelében.
Marx életműve túlnyomórészt mások műveinek kritikus, gyakran szélsőségesen durva kommentárjaiból áll. A leghíresebb, neki tulajdonított mondásokat szinte mind másoktól vette. Egyik fontos ihletője Jean-Paul Marat, a francia forradalom radikális újságírója (A gyűlölet kultusza. Hetek, 2011. július 15.) írta például először azt, hogy „a munkásoknak nincs hazájuk", és hogy „a proletárok nem veszthetnek mást, mint a láncaikat". Másik híres mondása, miszerint „a vallás a nép ópiuma" a forradalom egy másik hírhedt alakjától, a szexuális perverziókat népszerűsítő műveiről elhíresült francia Sade márkitól származik.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
Marx szobra Berlinben. Új utópiát hirdetett.
Mint cikksorozatunk előző részeiben bemutattuk, a középkori katolikus feudális állam elnyomó rendszerére két irányból érkezett válasz a 16. században: keresztény oldalról a hit reformerei, a világiak részéről pedig a felvilágosodás hirdetői igyekeztek lerázni magukról és Európáról a félreértett kereszténység szabadság- és emberellenes rezsimjeit. Mindkét mozgalom felemás volt: számtalan pozitívumuk mellett rengeteg, azóta hibásnak bizonyult megoldást is beépítettek az új, polgári Európába. A protestánsok nagy tömegei éppúgy elidegenedtek a valódi keresztény megújulás folytatásától, mint elődeik, akik ellen harcoltak; a felvilágosodás hírnökeinek jelentős része pedig kifejezetten keresztényellenessé vált. A hivatalos teológiában is egyre nagyobb teret hódított a bibliakritika, a túlzott racionalizmus és a csodák tagadása; a tudományban pedig mindent eluralt a természettudományos gondolkodásmód materializmusa. A katolikus államegyház ellen indult harc fokozatosan Isten teljes kiszorítása felé terebélyesedett: Európa a fürdővízzel együtt a gyereket is elkezdte kiönteni. A 19. században Darwin evolúciós elmélete az élőlények létrejöttét is természetes folyamatokra vezette vissza, így Isten mintegy „fölöslegessé vált" a teremtésben (Hadüzenet a hitnek. Hetek, 2011. augusztus 5.). Mindezek a tendenciák és maga Darwin három nagy kaliberű gondolkodót ihletett arra majdnem egy időben, hogy az evolúció elméletét az emberre, a társadalomra és a lélekre is továbbfejlesztve megkíséreljenek végleg leszámolni a Mindenhatóval.
A hit, az erkölcs, a tulajdon és a család megsemmisítése
Karl Marx (1818-1883) gondolatrendszerének lényege az volt, hogy az emberi társadalom működését éppúgy teljes egészében anyagi okokra és törvényekre igyekezett visszavezetni, ahogy a darwinizmus és a materialista természettudomány szerint valójában is a puszta anyagból alakult ki. Ezt kombinálta Hegel filozófiai dialektikájával, amely azt tanította, hogy minden fejlődés, változás és mozgás ellentétek küzdelméből jön létre; amiből az is következik, hogy nincs jó rossz nélkül, hanem el kell fogadni mindkettőt a fejlődés érdekében, így végső soron a rossz is jó. Marx szerint az emberi társadalmak azért váltak igazságtalanná, mert az anyagi megélhetésért folytatott küzdelemben az erősebbek mindig elnyomták a gyengébbeket. (Ez a szociáldarwinizmus alaptétele, miszerint mindig a „legrátermettebbek élik túl".) Ezért egyetlen vallás, erkölcs vagy világnézet sem igaz valójában, hanem az anyagi érdekek kivetülése csupán a tudatban: az elnyomó osztályok vallása, erkölcse és világnézete az elnyomás fenntartását szolgáló hazugságok gyűjteménye; az elnyomottaké pedig az ő anyagi érdekeiket, küzdelmeiket szolgáló hamis tudat. Marx szerint magát a társadalmat kell úgy megváltoztatni, hogy ezek az ellentétek megszűnjenek, és akkor végleg megszűnik majd minden vallás és filozófia: ez lesz a kommunizmus. Marx szilárdan hitte, hogy övé az utolsó és egyben befejező világnézet, mely igazságát gyakorlati megvalósulásában fogja beteljesíteni.
„A vallás annak az embernek az öntudata és önérzete, aki még nem szerezte meg önmagát, vagy ismét elveszítette... Az állam, a társadalom teremti a vallást, egy visszájára fordított világtudatot... A vallás ennek a világnak általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerű formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja... A vallás a nép ópiuma. A vallást mint a nép illuzórikus boldogságát megszüntetni annyi, mint a nép valóságos boldogságát keresni." (Marx: A hegeli jogfilozófia kritikájához.)
Marx gazdaságpolitikai fejtegetései szerint a polgári kapitalizmus teszi a legszélsőségesebbé a gazdagok és szegények közötti ellentétet. Így ez a leggonoszabb rendszer, de egyben a legalkalmasabb is arra, hogy elvezessen a végső, kommunista világforradalomhoz. És ezen a ponton magasztalja fel Marx - a jakobinusok nyomán - a forradalmi erőszak és a proletárdiktatúra jogosságát. Hiszen ha minden vallás, erkölcs és filozófia - köztük a Tízparancsolat és a Biblia is! - pusztán az ember anyagi érdekeinek megideologizálása, és egyik sem igaz, akkor szabad ölni és rabolni annak érdekében, hogy végül megteremtsük az igazságos társadalmat. Ezért az elnyomott munkásosztálynak jogában áll megölni, kiirtani és kirabolni mindazokat, akik érdekeikkel (és vallásukkal, erkölcsükkel) akadályozzák a kommunizmus megvalósulását. Marx a leghatározottabban állította, hogy erőszak és diktatúra nélkül nem lehet az igazságos társadalmat megvalósítani; és mélyen lenézte azokat, akik békés úton igyekeztek ezt elérni. Tanítása szerint először egy világméretű erőszakos forradalomnak, majd egy szigorú proletárdiktatúrának kell következnie. Ennek során erőszakkal teljesen át kell nevelni a következő generációkat az ateista, kommunista világnézetre, és aztán lehet átlépni az új világba. Ehhez szerinte minden vallást, hitet és egyházat, minden erkölcstant, sőt magát a család intézményét is meg kell szüntetni (mivel az is az elnyomás intézménye), és minden tulajdont közössé kell tenni.
„A mennyet eljátszottam"
Marx számára nem volt ismeretlen a vallás. Apai nagyapja Trierben, anyai nagyapja pedig Hollandiában volt rabbi (csakúgy, mint felmenői közül többen is). Karl Marx apja, Hirschel Marx, a középosztályhoz tartozó szőlősgazda azonban úgy ítélte meg, hogy zsidó vallása akadálya a további társadalmi felemelkedésnek, ezért nem sokkal Karl születése előtt kikeresztelkedett, és lutheránus lett. Karl Marx zsidóságát később nyíltan is megtagadta, és számos írásában antiszemita kirohanásokat tett, gazdasági érvekkel vegyítve: „A pénz Izrael féltőn szerető istene, aki előtt nem lehetett más isten... A zsidók istene elvilágiasodott, világistenné vált." Szerinte a zsidóság a felelős a gazdasági kizsákmányolás elterjedéséért, mivel korrumpálta a keresztényeket is - a protestantizmus szerepe vitathatatlan volt a kapitalizmus kialakulásában -, és meggyőzte őket arról, hogy nincs más hivatásuk idelenn, mint „gazdagabbá lenni szomszédaiknál". Marx szerint a „pénz-zsidó korunk egyetemes antiszociális eleme lett". De volt, amikor ennél is durvábban fogalmazott: „Lassalle [francia zsidó munkásmozgalmi vezető], miként fejformája és a hajzata is bizonyítja, azoktól a négerektől származik, akik csatlakoztak Mózeshez az Egyiptomból való kivonuláskor (hacsak az anyja vagy az apai nagyanyja nem szűrte össze a levet egy niggerrel). Nos, a zsidóságnak és a germánságnak efféle egyesülése a négerszerű alapszubsztanciával szükségképpen fura produktumot hoz létre" - írta Marx barátjának, Engelsnek 1862. július 30-án küldött levelében.
Marx életműve túlnyomórészt mások műveinek kritikus, gyakran szélsőségesen durva kommentárjaiból áll. A leghíresebb, neki tulajdonított mondásokat szinte mind másoktól vette. Egyik fontos ihletője Jean-Paul Marat, a francia forradalom radikális újságírója (A gyűlölet kultusza. Hetek, 2011. július 15.) írta például először azt, hogy „a munkásoknak nincs hazájuk", és hogy „a proletárok nem veszthetnek mást, mint a láncaikat". Másik híres mondása, miszerint „a vallás a nép ópiuma" a forradalom egy másik hírhedt alakjától, a szexuális perverziókat népszerűsítő műveiről elhíresült francia Sade márkitól származik.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
Készüljünk fel a hidegre
Kedves Kollégák!
Gyermekeink nevelését felelősen vállaló testvéreim!
Érdemes elolvasni a fenti írást. A Román államelnök világosan kimondja, hogy kölcsönökből élünk. Mindenki látja, hogy a nálunk fejlettebb országok hitele is elapadhat, pl. Görögország, Írország, Portugália... De azt is láttátok, hogy mi történik Angliában, hol a jóléti társadalomban felnőtt fiatalok, az angol modern oktatási rendszeren keresztül ment nagyra nőtt emberek, semmit nem kímélve gyújtogatnak, szétvernek mindent. Tudjuk, hogy lassan globalizálódó világunkban, félő, hogy mint minden előbb - utóbb hozzánk is begyűrűzik. Elgondolkodtató!!
Fel kell készülni arra az időre, mikor az állam nem adni, hanem elvenni fog. Mióta a világ a világ, az állam mindig az alattvalóiból élt, és nem külföldről felvett kölcsönöket osztott szét az állampolgárok között. Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk is visszaáll az évezredes szokás. Az állam nem fog adni, osztogatni, hanem csak kérni fog és az adókból kifizeti az adósságot, és ami marad, annak egy részét fogja visszaosztani azoknak, akiknek jónak látja. Ez ilyen egyszerű! Lehet, hogy ezt a kanyart lassan, fokozatosan veszi be a mi államunk, de lehet, hogy nagyon gyorsan átalakul minden, és egyszerre csak nagyon csípős hideg ősz lesz. Persze a nap majd akkor is minden reggel fel fog kelni, az élet megy tovább, csak fagyos hideg lesz, és mindenkinek nagyon ügyesen fel kell öltöznie. Erre kell tudatosan felkészülni!
Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel akarjuk készíteni a holnapra, - ezt jelentené a nevelés, - ismernünk kell a holnapot, és arra kell felkészítenünk őket, hogy akkor is jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a jéghátán is megélő, az életet vállaló emberek legyenek. Tudjátok, nem véletlenül szerveztük meg a "pusztai vándorlás hete" elnevezésű tábort Szovátán! És az "Ábel a rengetegben" nevű tábort is nagyon tudatosan terveztük meg Kászonban. Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem számít. Ezt a feladatot mi, a Szent József-i értelemben vett szülők, becsülettel fel kell vállalnunk és jó végre kell vinnünk.
E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot:
1. Minden napközi otthont, minden családot kértem, hogy a konyhakert művelését vegye komolyan. Istennek legyen hála, házainkat látogatva nagyon sok szép kertet láthatok. A kertben termett hagymát fel kell fonni, a paszulyt szépen leszedni, felszárítani, tárolni, a zöldségekből télire zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni, káposztát sarvalni, hordóba eltenni. Ez és sok más hasonló dolog, mind - mind elsőrendű oktatási célunk. Az állam nem kéri ezt tőlünk számon, de az élet majd számon fogja kérni, és az lenne jó, ha azon a vizsgán is átmennének a gyerekeink. Sok szép kezdeményezés van a házainkban, de ennek ellenére azt mondom, hogy ebben az irányban sokkal bátrabban kellene mennünk. Őseink a földből, az erdőből éltek, és fizették az adókat, tartották el az államot is! Előrelátó bölcs gondolkodás, kemény kétkezi munka tarthatja fent a jövő családjait itt Erdélyben is, és erre meg kellene tanítanunk a gyermekeinket! Ez még fontosabb sok szempontból, mint az iskolák végtelen elméleti oktatása.
2. A gyermekeket, a fiatalokat meg kell tanítani az önfenntartásra. Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel krumplit szedni másoknak, és napszámként egy - egy zsák krumplit kaptak. Almát is szedtünk részibe, és biza télen nagyon finom volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi munkákat. Nemcsak azért kell szépen a családok elmenjenek dolgozni, hogy legyen amit együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek tanulják meg a munka által megtermett anyagi javak megbecsülését. Lehet, hogy a hatóság majd ezt kifogásolni fogja, de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a tanácsok adása mellett átvállalják-e a számláinkat, a gyermekek fenntartási költségeit? És főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20 év múlva el fogják tartani az élhetetlen, naplopó fiatalokat? Vagy mint Angliában, százasával fogják majd őket bezárni?
3. Szeretettel kérlek, szépen menjetek ki az erdőbe, tanítsátok meg a gyerekeket meglátni a természet adta adományokat. Tanítsátok meg meglátni a nyirkos oldalban a forrást, és azt szeretettel befogni egy kis csorgóba, tüzet rakni biztonságosan, üstben ételt készíteni a természethez közeli állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. Az erdőben termett gyümölcsökből télire eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani, finom hecserli lekvárt főzni, mind - mind olyan fontos feladat, mint a szorzótábla megtanítása, vagy az iskolában tanított más tantárgyak.
4. Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített rendszerekről le kell válni. A fűtést már több házunkban is átállítottuk fára. Házainkat biztatom, hogy nézzenek ki szép eladó erdőket, kezdjenek tárgyalásokat és értesítsenek engem is a fejleményekről, lássuk, mit tudunk tenni? Én biztos, hogy megteszek mindent erőm szakadtáig, hogy a téli fűtésrendszerünket szépen önfenntartóvá tegyük. Nem látok más utat, őseink is csak ezen az úton jártak. Így legalább a kevés pénzünket népünk egyszerű fogatosainak, erdőmunkásainak adhatjuk, és nem távoli országok mágnásainak.
5. Vízszámláink hihetetlenül magasak. Csíksomlyón sikerült befogni egy forrást, kis tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához, locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább is szeretnénk lépni ebben az irányban. Minden házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell azt fogni a vizet locsolásra, kocsi mosásra stb. Minden ház a fenntartási költségeit tudatosan le kell faragja. A gyerekeinket is erre az egyszerű, takarékos, fenntartható pályára kell állítanunk. El kell magyarázni, hogy nem kell a csapokat maximumra kinyitni kézmosás alatt. A villanyokat le kell oltani ott ahol nem vagyunk, a fűtés, szelőztetés kérdéseiről sokat beszéltünk, de ti a gyerekekkel ezt tanévkezdéskor újból vegyétek át. Ebben az irányban minden javaslatot hálás szeretettel fogadunk. Rég, hogy kérem a házak vezetőit, hogy ebben az irányban tett lépésekről is be kell számolni irásban, hadd tanuljunk egymástól! Próbáljunk egy fenntartható rendszert működtetni, és gyermekeinket is abba belenevelni.
Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni a közelgő fagyos időtől, de fel kell készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól sem kell pánikolni, - senki nem tudja még, hogy mit hoz a holnap, - de szerintem bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári ruhát, és fel kell készülni a komoly mínuszokra, mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak meglesz a böjtje.
Az Isten adta holnapban bízva, Csaba t.
--
Gyermekeink nevelését felelősen vállaló testvéreim!
Érdemes elolvasni a fenti írást. A Román államelnök világosan kimondja, hogy kölcsönökből élünk. Mindenki látja, hogy a nálunk fejlettebb országok hitele is elapadhat, pl. Görögország, Írország, Portugália... De azt is láttátok, hogy mi történik Angliában, hol a jóléti társadalomban felnőtt fiatalok, az angol modern oktatási rendszeren keresztül ment nagyra nőtt emberek, semmit nem kímélve gyújtogatnak, szétvernek mindent. Tudjuk, hogy lassan globalizálódó világunkban, félő, hogy mint minden előbb - utóbb hozzánk is begyűrűzik. Elgondolkodtató!!
Fel kell készülni arra az időre, mikor az állam nem adni, hanem elvenni fog. Mióta a világ a világ, az állam mindig az alattvalóiból élt, és nem külföldről felvett kölcsönöket osztott szét az állampolgárok között. Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk is visszaáll az évezredes szokás. Az állam nem fog adni, osztogatni, hanem csak kérni fog és az adókból kifizeti az adósságot, és ami marad, annak egy részét fogja visszaosztani azoknak, akiknek jónak látja. Ez ilyen egyszerű! Lehet, hogy ezt a kanyart lassan, fokozatosan veszi be a mi államunk, de lehet, hogy nagyon gyorsan átalakul minden, és egyszerre csak nagyon csípős hideg ősz lesz. Persze a nap majd akkor is minden reggel fel fog kelni, az élet megy tovább, csak fagyos hideg lesz, és mindenkinek nagyon ügyesen fel kell öltöznie. Erre kell tudatosan felkészülni!
Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel akarjuk készíteni a holnapra, - ezt jelentené a nevelés, - ismernünk kell a holnapot, és arra kell felkészítenünk őket, hogy akkor is jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a jéghátán is megélő, az életet vállaló emberek legyenek. Tudjátok, nem véletlenül szerveztük meg a "pusztai vándorlás hete" elnevezésű tábort Szovátán! És az "Ábel a rengetegben" nevű tábort is nagyon tudatosan terveztük meg Kászonban. Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem számít. Ezt a feladatot mi, a Szent József-i értelemben vett szülők, becsülettel fel kell vállalnunk és jó végre kell vinnünk.
E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot:
1. Minden napközi otthont, minden családot kértem, hogy a konyhakert művelését vegye komolyan. Istennek legyen hála, házainkat látogatva nagyon sok szép kertet láthatok. A kertben termett hagymát fel kell fonni, a paszulyt szépen leszedni, felszárítani, tárolni, a zöldségekből télire zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni, káposztát sarvalni, hordóba eltenni. Ez és sok más hasonló dolog, mind - mind elsőrendű oktatási célunk. Az állam nem kéri ezt tőlünk számon, de az élet majd számon fogja kérni, és az lenne jó, ha azon a vizsgán is átmennének a gyerekeink. Sok szép kezdeményezés van a házainkban, de ennek ellenére azt mondom, hogy ebben az irányban sokkal bátrabban kellene mennünk. Őseink a földből, az erdőből éltek, és fizették az adókat, tartották el az államot is! Előrelátó bölcs gondolkodás, kemény kétkezi munka tarthatja fent a jövő családjait itt Erdélyben is, és erre meg kellene tanítanunk a gyermekeinket! Ez még fontosabb sok szempontból, mint az iskolák végtelen elméleti oktatása.
2. A gyermekeket, a fiatalokat meg kell tanítani az önfenntartásra. Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel krumplit szedni másoknak, és napszámként egy - egy zsák krumplit kaptak. Almát is szedtünk részibe, és biza télen nagyon finom volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi munkákat. Nemcsak azért kell szépen a családok elmenjenek dolgozni, hogy legyen amit együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek tanulják meg a munka által megtermett anyagi javak megbecsülését. Lehet, hogy a hatóság majd ezt kifogásolni fogja, de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a tanácsok adása mellett átvállalják-e a számláinkat, a gyermekek fenntartási költségeit? És főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20 év múlva el fogják tartani az élhetetlen, naplopó fiatalokat? Vagy mint Angliában, százasával fogják majd őket bezárni?
3. Szeretettel kérlek, szépen menjetek ki az erdőbe, tanítsátok meg a gyerekeket meglátni a természet adta adományokat. Tanítsátok meg meglátni a nyirkos oldalban a forrást, és azt szeretettel befogni egy kis csorgóba, tüzet rakni biztonságosan, üstben ételt készíteni a természethez közeli állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. Az erdőben termett gyümölcsökből télire eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani, finom hecserli lekvárt főzni, mind - mind olyan fontos feladat, mint a szorzótábla megtanítása, vagy az iskolában tanított más tantárgyak.
4. Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített rendszerekről le kell válni. A fűtést már több házunkban is átállítottuk fára. Házainkat biztatom, hogy nézzenek ki szép eladó erdőket, kezdjenek tárgyalásokat és értesítsenek engem is a fejleményekről, lássuk, mit tudunk tenni? Én biztos, hogy megteszek mindent erőm szakadtáig, hogy a téli fűtésrendszerünket szépen önfenntartóvá tegyük. Nem látok más utat, őseink is csak ezen az úton jártak. Így legalább a kevés pénzünket népünk egyszerű fogatosainak, erdőmunkásainak adhatjuk, és nem távoli országok mágnásainak.
5. Vízszámláink hihetetlenül magasak. Csíksomlyón sikerült befogni egy forrást, kis tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához, locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább is szeretnénk lépni ebben az irányban. Minden házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell azt fogni a vizet locsolásra, kocsi mosásra stb. Minden ház a fenntartási költségeit tudatosan le kell faragja. A gyerekeinket is erre az egyszerű, takarékos, fenntartható pályára kell állítanunk. El kell magyarázni, hogy nem kell a csapokat maximumra kinyitni kézmosás alatt. A villanyokat le kell oltani ott ahol nem vagyunk, a fűtés, szelőztetés kérdéseiről sokat beszéltünk, de ti a gyerekekkel ezt tanévkezdéskor újból vegyétek át. Ebben az irányban minden javaslatot hálás szeretettel fogadunk. Rég, hogy kérem a házak vezetőit, hogy ebben az irányban tett lépésekről is be kell számolni irásban, hadd tanuljunk egymástól! Próbáljunk egy fenntartható rendszert működtetni, és gyermekeinket is abba belenevelni.
Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni a közelgő fagyos időtől, de fel kell készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól sem kell pánikolni, - senki nem tudja még, hogy mit hoz a holnap, - de szerintem bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári ruhát, és fel kell készülni a komoly mínuszokra, mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak meglesz a böjtje.
Az Isten adta holnapban bízva, Csaba t.
--
2011. augusztus 6., szombat
2011. augusztus 5., péntek
2011. augusztus 3., szerda
2011. augusztus 2., kedd
2011. augusztus 1., hétfő
Ez nem vicc
Kábítsák csak a népet! Én benyomok délelőtt 4, azaz négy rozé kisfröccsöt, délután ugyanebből 5-öt, hogy jól aludjak.
A vizet saját ásott kutamból iszom 1969 óta gyerekeimmel együtt.
A nyaralómba sem engedek be klóros szennyvizet ott is saját ásott kútból merítem.
78 éves vagyok, a gyerekeim 42 és 38 évesek.
Tojok a zöldségekre. Disznózsíros birkapörkölt. Csülkös velős pacal, ami belefér.
A doktornő meg nyaljon sót!
Nagyapám parasztkolbászon és szalonnán élt 92 évet. Apám úgyszintén 86 évet, anyám 84 évet.
Ne meséljetek baromságot! Disznózsír és házi víz!
Egy doktornő írta hozzá ezt a megjegyzést.
Úgy vélem , amit ebben a levélben leírtak , sajnos megállja a helyét.
ÉRDEMES!
Volt egy nagyon érdekes beszélgetés február 22-én a Hír Tv-ben, Dr. Csáky István professzorral (Állatorvos tudományi Egyetem) beszélgetett Pataki Enikő a SZÓJA szerepéről. Ugyanis, több mint egy éve már Angliában felfigyeltek arra, hogy nemcsak a felnőtt sportolók, de 13-14 éves gyerekek közül is évente 3-4-en halnak meg sportpályán szívelégtelenségben Mivel a szívelégtelenség okát a boncolásnál nem találtak, elkezdték vizsgálni, mi lehet közös az áldozatokban. Egyetlen ilyen volt: az étrendjükben a szója! Arányos mennyiségű SZÓJA (nem mellékesen) 4-5-ször annyi női nemi hormont (vagy azzal azonos hatású alkaloidot) tartalmaz, mint 1 db Anti bébi tabletta. Ez férfiakra nézve még veszélyesebb, mint a nőkre!
Ezek után, amerikai kutatók elvégeztek egy tesztsorozatot 30-30 egérrel (30 minta és 30 kontrollállat). A 30 kísérleti egér - melyeket SZÓJÁVAL etettek - MINDEGYIKE elpusztult szívelégtelenségben. A kontroll csoport, amely normál kaját kapott, semmilyen problémát nem mutatott.
A professzor összerakta az információkat, és javasolja, vizsgálják a sportolókat étrendjük vonatkozásában is. A végén, csak, mint érdekességet megemlítette, hogy az allergiás megbetegedések óriási méretűre növekedésének kezdete szignifikánsan egybeesik a SZÓJA fogyasztásának általánossá válásával.
Múltkor körbement egy nagyon jó cikk a margarinról, mint mesterséges élelmiszerről (kőolajszármazék). Itt ez a szója, mely szintén az élelmiszeripar "találmánya".
Miből lehet olcsón, nagy tömegben "élelmiszert" előállítani? Hát kőolajból, gombamód szaporodó szójababból... Főleg, ha még gén kezelik is, az már abszolút katasztrófa.
A Greenpeace-esek egy áruházban egy csomó konzervet ragasztottak tele figyelmeztető cetlikkel, hogy a termék génkezelt szóját tartalmaz. Persze kiverték őket onnan és az érintett gyártó mindent tagad. Nahát! Miért nem csodálkozom én ezen...
Szóval ne egyetek szóját, használjatok margarin helyett vajat!
Más! Egy pohár Kólát szeretnél, vagy inkább egy pohár tiszta vizet?
A vízről:
Az emberek 55-65%-a krónikusan vízhiányos.
Az emberek 37%-ánál a szomjúságérzet annyira gyenge, hogy gyakran összetévesztik az éhségérzettel, ezért akkor is esznek, amikor csak egy pohár vizet kellene inniuk - sokan ezért híznak el. A Washingtoni Egyetem felmérése szerint egy pohár víz maradandóan csökkentette a diétázók 100%-ának éhségérzetét.
A nappali fáradtság első számú okozója a vízhiány.
Folyamatban lévő tanulmányok kimutatják, hogy a hát- és ízületi fájdalmakban szenvedők 80%-ánál naponta 8-10 pohár víz csökkenti a fájdalmakat.
Már 2% folyadékvesztés megzavarhatja a rövidtávú emlékezetet, nehézségeket okozhat az alapműveletek elvégzésénél, és összpontosítási zavarokat egy képernyő, vagy egy kinyomtatott oldal felfogásánál.
Naponta 5 pohár víz elfogyasztása 45%-kal csökkenti a vastagbélrák veszélyét, a mellrákét 79%-kal és 50%-kal kevesebb a rizikó a hólyagrákra.
Tényleg annyi vizet iszol, mint amennyi szükséges lenne? Általában 8-10 pohár víz minden nap elengedhetetlen.
A Coláról:
Vizsgáljuk meg a Coca-Cola-t. Az USA több államában a rendőrség baleseti helyszínelői 2 gallon (kb. 7 liter ) Cola-t visznek magukkal, hogy a baleseteknél az úttestre folyt vért azzal távolítsák el.
Ha egy steak-et egy tálba tesznek és Cola-val leöntik, két nap alatt feloldódik.
A WC kagyló tisztítása: önts bele egy dobozos Cola-t a kagylóba és hagyd ezt az igazi(?) csodaszert(?) egy óráig hatni, utána öblítsd le. A kagyló maradéktalanul tiszta lesz.
Rozsdafoltok eltávolítása egy krómozott felületről: dörzsöld be a felületet egy Cola-ba áztatott alumíniumfóliával.
Az autóakkumulátor pólusairól könnyedén eltávolíthatod a korróziót, ha egy doboz Cola-t ráöntesz. Figyeld, ahogy pezseg.
Egy berozsdásodott csavart könnyen meglazíthatsz, ha egy pár percig egy Cola-ba áztatott rongyot teszel rá.
Ha kenőanyagokat akarsz eltávolítani egy szövetből, önts bele a mosógépbe, a mosószer mellé egy doboz Cola-t, és futtasd le a programot.
Eltávolítja a szélvédő szennyeződéseit is.
*Hasznos információ:
A Cola aktív hatóanyaga a foszforsav, melynek pH értéke 2,8. Egy vasszöget négy nap alatt old fel.
A foszforsav kioldja a csontokban lévő kalciumot és hozzájárul a csontritkulás kialakulásához
A Coca-Cola szirupot koncentrált formában szállító tartálykocsikat különösen korrodáló, veszélyes anyagokat jelző táblával kell ellátni.
A Cola-t már 20 éve használják a teherautók motorterének tisztítására!
Szóval, mit szeretnél inkább, egy pohár tiszta vizet, vagy egy Cola-t?
Küldd tovább, hogy egészségesek legyenek Mindazok, akik fontosak
számodra!
Ez a neurológus orvos azt is mondta, hogy ez a levél, ha eljut legalább 100 címre, szinte biztos, hogy legalább egy életet megment. Én is beálltam a sorba, hogy eljusson 100 emberhez. Köszönöm, hogy elolvastad. Remélem, továbbítod TE is!
A vizet saját ásott kutamból iszom 1969 óta gyerekeimmel együtt.
A nyaralómba sem engedek be klóros szennyvizet ott is saját ásott kútból merítem.
78 éves vagyok, a gyerekeim 42 és 38 évesek.
Tojok a zöldségekre. Disznózsíros birkapörkölt. Csülkös velős pacal, ami belefér.
A doktornő meg nyaljon sót!
Nagyapám parasztkolbászon és szalonnán élt 92 évet. Apám úgyszintén 86 évet, anyám 84 évet.
Ne meséljetek baromságot! Disznózsír és házi víz!
Egy doktornő írta hozzá ezt a megjegyzést.
Úgy vélem , amit ebben a levélben leírtak , sajnos megállja a helyét.
ÉRDEMES!
Volt egy nagyon érdekes beszélgetés február 22-én a Hír Tv-ben, Dr. Csáky István professzorral (Állatorvos tudományi Egyetem) beszélgetett Pataki Enikő a SZÓJA szerepéről. Ugyanis, több mint egy éve már Angliában felfigyeltek arra, hogy nemcsak a felnőtt sportolók, de 13-14 éves gyerekek közül is évente 3-4-en halnak meg sportpályán szívelégtelenségben Mivel a szívelégtelenség okát a boncolásnál nem találtak, elkezdték vizsgálni, mi lehet közös az áldozatokban. Egyetlen ilyen volt: az étrendjükben a szója! Arányos mennyiségű SZÓJA (nem mellékesen) 4-5-ször annyi női nemi hormont (vagy azzal azonos hatású alkaloidot) tartalmaz, mint 1 db Anti bébi tabletta. Ez férfiakra nézve még veszélyesebb, mint a nőkre!
Ezek után, amerikai kutatók elvégeztek egy tesztsorozatot 30-30 egérrel (30 minta és 30 kontrollállat). A 30 kísérleti egér - melyeket SZÓJÁVAL etettek - MINDEGYIKE elpusztult szívelégtelenségben. A kontroll csoport, amely normál kaját kapott, semmilyen problémát nem mutatott.
A professzor összerakta az információkat, és javasolja, vizsgálják a sportolókat étrendjük vonatkozásában is. A végén, csak, mint érdekességet megemlítette, hogy az allergiás megbetegedések óriási méretűre növekedésének kezdete szignifikánsan egybeesik a SZÓJA fogyasztásának általánossá válásával.
Múltkor körbement egy nagyon jó cikk a margarinról, mint mesterséges élelmiszerről (kőolajszármazék). Itt ez a szója, mely szintén az élelmiszeripar "találmánya".
Miből lehet olcsón, nagy tömegben "élelmiszert" előállítani? Hát kőolajból, gombamód szaporodó szójababból... Főleg, ha még gén kezelik is, az már abszolút katasztrófa.
A Greenpeace-esek egy áruházban egy csomó konzervet ragasztottak tele figyelmeztető cetlikkel, hogy a termék génkezelt szóját tartalmaz. Persze kiverték őket onnan és az érintett gyártó mindent tagad. Nahát! Miért nem csodálkozom én ezen...
Szóval ne egyetek szóját, használjatok margarin helyett vajat!
Más! Egy pohár Kólát szeretnél, vagy inkább egy pohár tiszta vizet?
A vízről:
Az emberek 55-65%-a krónikusan vízhiányos.
Az emberek 37%-ánál a szomjúságérzet annyira gyenge, hogy gyakran összetévesztik az éhségérzettel, ezért akkor is esznek, amikor csak egy pohár vizet kellene inniuk - sokan ezért híznak el. A Washingtoni Egyetem felmérése szerint egy pohár víz maradandóan csökkentette a diétázók 100%-ának éhségérzetét.
A nappali fáradtság első számú okozója a vízhiány.
Folyamatban lévő tanulmányok kimutatják, hogy a hát- és ízületi fájdalmakban szenvedők 80%-ánál naponta 8-10 pohár víz csökkenti a fájdalmakat.
Már 2% folyadékvesztés megzavarhatja a rövidtávú emlékezetet, nehézségeket okozhat az alapműveletek elvégzésénél, és összpontosítási zavarokat egy képernyő, vagy egy kinyomtatott oldal felfogásánál.
Naponta 5 pohár víz elfogyasztása 45%-kal csökkenti a vastagbélrák veszélyét, a mellrákét 79%-kal és 50%-kal kevesebb a rizikó a hólyagrákra.
Tényleg annyi vizet iszol, mint amennyi szükséges lenne? Általában 8-10 pohár víz minden nap elengedhetetlen.
A Coláról:
Vizsgáljuk meg a Coca-Cola-t. Az USA több államában a rendőrség baleseti helyszínelői 2 gallon (kb. 7 liter ) Cola-t visznek magukkal, hogy a baleseteknél az úttestre folyt vért azzal távolítsák el.
Ha egy steak-et egy tálba tesznek és Cola-val leöntik, két nap alatt feloldódik.
A WC kagyló tisztítása: önts bele egy dobozos Cola-t a kagylóba és hagyd ezt az igazi(?) csodaszert(?) egy óráig hatni, utána öblítsd le. A kagyló maradéktalanul tiszta lesz.
Rozsdafoltok eltávolítása egy krómozott felületről: dörzsöld be a felületet egy Cola-ba áztatott alumíniumfóliával.
Az autóakkumulátor pólusairól könnyedén eltávolíthatod a korróziót, ha egy doboz Cola-t ráöntesz. Figyeld, ahogy pezseg.
Egy berozsdásodott csavart könnyen meglazíthatsz, ha egy pár percig egy Cola-ba áztatott rongyot teszel rá.
Ha kenőanyagokat akarsz eltávolítani egy szövetből, önts bele a mosógépbe, a mosószer mellé egy doboz Cola-t, és futtasd le a programot.
Eltávolítja a szélvédő szennyeződéseit is.
*Hasznos információ:
A Cola aktív hatóanyaga a foszforsav, melynek pH értéke 2,8. Egy vasszöget négy nap alatt old fel.
A foszforsav kioldja a csontokban lévő kalciumot és hozzájárul a csontritkulás kialakulásához
A Coca-Cola szirupot koncentrált formában szállító tartálykocsikat különösen korrodáló, veszélyes anyagokat jelző táblával kell ellátni.
A Cola-t már 20 éve használják a teherautók motorterének tisztítására!
Szóval, mit szeretnél inkább, egy pohár tiszta vizet, vagy egy Cola-t?
Küldd tovább, hogy egészségesek legyenek Mindazok, akik fontosak
számodra!
Ez a neurológus orvos azt is mondta, hogy ez a levél, ha eljut legalább 100 címre, szinte biztos, hogy legalább egy életet megment. Én is beálltam a sorba, hogy eljusson 100 emberhez. Köszönöm, hogy elolvastad. Remélem, továbbítod TE is!
2011. július 30., szombat
2011. július 28., csütörtök
2011. július 27., szerda
2011. július 26., kedd
2011. július 25., hétfő
2011. július 24., vasárnap
2011. július 23., szombat
2011. július 22., péntek
2011. július 19., kedd
2011. július 18., hétfő
2011. július 15., péntek
2011. július 14., csütörtök
A magyar magbankok lehetnek Noe bárkái
Soha nem tapasztalt éhínség közeledik
Kultúrnövényeink többsége nem tud alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz, és gyenge a kórokozókkal szemben. A két ok együtt soha nem tapasztalt éhínséget eredményezhet.
Mára a száz éve termelt kultúrnövényeink 90 százaléka eltűnt, aminek legfőbb oka, hogy a gazdaságok többsége a nagyobb haszon reményében felhagyott az őshonos növények ültetésével, és áttért a nagyobb hozamot hozó fajták termesztésére. Az ember ilyet nem tehet büntetlenül: az évezredek alatt kitermesztett fajták sokkal életképesebbek, a betegségekkel szemben ellenállóbbak voltak a maiaknál.
A sokféleség másik előnye lenne, hogyha az egyiket megtámadja egy járvány, a másik nagy valószínűséggel ellenáll annak, s így mindig van termés, míg ha kevés növényfajtát termesztünk, akkor az akárcsak egyet is érintő, világméretű betegség végzetes lehet az emberre.
Drámaian szűkül a választék
A fajtakihalást jól jelzi egy nemrég készült felmérés, amiből megtudhatjuk, hogy az Egyesült Államokban száz éve még hétezer almafajtát termeltek, ma pedig alig százfélét, de a világ többi részén sem jobb a helyzet: például a Fülöp-szigeteken szintén száz éve még közel háromezer rizsfajtát termesztettek, mára száznál is kevesebbet. Kínában a száz éve termesztett búzafajták 90 százaléka ugyancsak eltűnt. Európában még súlyosabb a helyzet: egyes szakértői jelentések a gyümölcs- és zöldségfajták 95 százalékos eltűnéséről számolnak be.
A National Geographic magazin legfrissebb számában megjelent tanulmány szerint ha nem teszünk mielőbb gyors lépéseket a kultúrnövények fajtáinak napjainkban tapasztalt rohamos eltűnése ellen, soha nem látott éhínség köszönthet földünkre. Annál is inkább, mivel bolygónk népessége az idén eléri a hét-, becslések szerint 2045-re pedig a kilencmilliárdot. A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a fejlődő országok egyre növekvő igényeivel csak akkor tarthatunk lépést, ha a közeljövőben megduplázzuk az élelemadó növények termesztését.
Támad a szárrozsda
A tudósok leginkább a búzafajták gyors eltűnése miatt aggódnak, mivel világszerte egyre inkább terjed a búza nagy ellensége, az úgynevezett szárrozsdát okozó Puccinia graminis gomba. Az 1999-ben Ugandában azonosított gombatörzs azóta megjelent Kenyában, Etiópiában, Szudánban, Jemenben és nemrég Iránban is. A szakemberek szerint nagy rá az esély, hogy hamarosan India és Pakisztán gabonatermő vidékein is felüti a fejét, onnan pedig már könnyűszerrel átjuthat Oroszországba és Kínába, ha pedig ez bekövetkezik, akkor a járványt akár egy turista cipőjén megtapadt gomba is átviheti az Egyesült Állomokba vagy Európába. Ha a gomba elterjed, úgy Ázsiában és Afrikában egymilliárd ember kenyere kerülhet veszélybe; Amerikában úgy becsülik, hogy a gomba egymilliárd dollár értékű terményt veszélyeztet. Rick Ward, a Cornell Egyetem munkatársa a szárrozsdának ellenálló búzaváltozatot keres, véleménye szerint azonban a kereséssel már elkéstünk, a válság elkerülhetetlen.
Van kiút?
A tudósok jelenleg világszerte gőzerővel kutatják, hogyan lehetne úgy fokozni az élelmiszerek termelését, hogy közben nem szűkítik tovább a genetikai választékot, sőt ha lehet, rég elfeledett fajtákat is újrahonosítanak. A probléma megoldásában kulcsszerep juthat a világon már működő − Noé bárkáiként is emlegetett − 1400 növénygénbanknak, ahol olyan növények magvait őrzik, amelyek részlegesen vagy teljesen eltűntek mezőgazdaságunkból. Az egyik legjelentősebb központ a Spitzbergákon található nemzetközi magtár. Az Északi-sarktól mintegy ezer kilométerre található, Norvégiához tartozó Spitzbergák egyik szigetén a világ többi vetőmagbankjától kapott mintakészleteket őrzik. Az „ítéletnapi vetőmagszéfet” a tengerszint felett 122 méter magasan tárolják, így a magok még akkor is szárazon maradnak, ha teljesen elolvad a sarkvidék jégsapkája.
A vetőmagok védelmének élharcosaként számon tartott Cary Fowler által létrehozott Globális Kultúrnövény Diverzitási Megőrzési Alap a közeljövőben világméretű maggyűjtő expedícióra készül, aminek célja, hogy tízévi rohammunkával felkutassák a búza, a rizs, az árpa, a lencse és a csicseriborsó utolsó vadon élő rokonait. A kutatók véleménye szerint az akcióra azért van mielőbb szükség, hogy felvértezzék a mezőgazdaságot a következő években, évtizedekben bekövetkező klímaváltozásra, amikor kultúrnövényeink a jelenleginél is sokkal nagyobb veszélynek lesznek kitéve. Az alap tudósai azon fognak dolgozni, hogy átplántálják a jó hozamú, de gyengébb genetikai tulajdonságokkal rendelkező növényekbe az ősi növények olyan szívós tulajdonságait, mint például az aszály- vagy az árvíztűrő képesség.
A magyarországi Noé bárkája
Jánossy Andor agrármérnök és agrobotanikus kezdeményezésének köszönhetően Tápiószelén 1958 óta működik magbank, ahol jelenleg mintegy 900 szántóföldi és zöldségnövény, illetve azok vad rokonfajának százezer magmintáját tárolják. A mintákat hűtött magtárolókban őrzik, részben fagyponton, részben pedig – biztonsági tartalékként – mínusz 20 fokon. Az intézet a termesztett növények géngyűjteménye mellett tavaly megalapította a Pannon Magbankot, hogy a Kárpát-medence vadon élő növényeinek a magjait is megőrizzék.
Forrás: mindennapi.hu
Kultúrnövényeink többsége nem tud alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz, és gyenge a kórokozókkal szemben. A két ok együtt soha nem tapasztalt éhínséget eredményezhet.
Mára a száz éve termelt kultúrnövényeink 90 százaléka eltűnt, aminek legfőbb oka, hogy a gazdaságok többsége a nagyobb haszon reményében felhagyott az őshonos növények ültetésével, és áttért a nagyobb hozamot hozó fajták termesztésére. Az ember ilyet nem tehet büntetlenül: az évezredek alatt kitermesztett fajták sokkal életképesebbek, a betegségekkel szemben ellenállóbbak voltak a maiaknál.
A sokféleség másik előnye lenne, hogyha az egyiket megtámadja egy járvány, a másik nagy valószínűséggel ellenáll annak, s így mindig van termés, míg ha kevés növényfajtát termesztünk, akkor az akárcsak egyet is érintő, világméretű betegség végzetes lehet az emberre.
Drámaian szűkül a választék
A fajtakihalást jól jelzi egy nemrég készült felmérés, amiből megtudhatjuk, hogy az Egyesült Államokban száz éve még hétezer almafajtát termeltek, ma pedig alig százfélét, de a világ többi részén sem jobb a helyzet: például a Fülöp-szigeteken szintén száz éve még közel háromezer rizsfajtát termesztettek, mára száznál is kevesebbet. Kínában a száz éve termesztett búzafajták 90 százaléka ugyancsak eltűnt. Európában még súlyosabb a helyzet: egyes szakértői jelentések a gyümölcs- és zöldségfajták 95 százalékos eltűnéséről számolnak be.
A National Geographic magazin legfrissebb számában megjelent tanulmány szerint ha nem teszünk mielőbb gyors lépéseket a kultúrnövények fajtáinak napjainkban tapasztalt rohamos eltűnése ellen, soha nem látott éhínség köszönthet földünkre. Annál is inkább, mivel bolygónk népessége az idén eléri a hét-, becslések szerint 2045-re pedig a kilencmilliárdot. A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a fejlődő országok egyre növekvő igényeivel csak akkor tarthatunk lépést, ha a közeljövőben megduplázzuk az élelemadó növények termesztését.
Támad a szárrozsda
A tudósok leginkább a búzafajták gyors eltűnése miatt aggódnak, mivel világszerte egyre inkább terjed a búza nagy ellensége, az úgynevezett szárrozsdát okozó Puccinia graminis gomba. Az 1999-ben Ugandában azonosított gombatörzs azóta megjelent Kenyában, Etiópiában, Szudánban, Jemenben és nemrég Iránban is. A szakemberek szerint nagy rá az esély, hogy hamarosan India és Pakisztán gabonatermő vidékein is felüti a fejét, onnan pedig már könnyűszerrel átjuthat Oroszországba és Kínába, ha pedig ez bekövetkezik, akkor a járványt akár egy turista cipőjén megtapadt gomba is átviheti az Egyesült Állomokba vagy Európába. Ha a gomba elterjed, úgy Ázsiában és Afrikában egymilliárd ember kenyere kerülhet veszélybe; Amerikában úgy becsülik, hogy a gomba egymilliárd dollár értékű terményt veszélyeztet. Rick Ward, a Cornell Egyetem munkatársa a szárrozsdának ellenálló búzaváltozatot keres, véleménye szerint azonban a kereséssel már elkéstünk, a válság elkerülhetetlen.
Van kiút?
A tudósok jelenleg világszerte gőzerővel kutatják, hogyan lehetne úgy fokozni az élelmiszerek termelését, hogy közben nem szűkítik tovább a genetikai választékot, sőt ha lehet, rég elfeledett fajtákat is újrahonosítanak. A probléma megoldásában kulcsszerep juthat a világon már működő − Noé bárkáiként is emlegetett − 1400 növénygénbanknak, ahol olyan növények magvait őrzik, amelyek részlegesen vagy teljesen eltűntek mezőgazdaságunkból. Az egyik legjelentősebb központ a Spitzbergákon található nemzetközi magtár. Az Északi-sarktól mintegy ezer kilométerre található, Norvégiához tartozó Spitzbergák egyik szigetén a világ többi vetőmagbankjától kapott mintakészleteket őrzik. Az „ítéletnapi vetőmagszéfet” a tengerszint felett 122 méter magasan tárolják, így a magok még akkor is szárazon maradnak, ha teljesen elolvad a sarkvidék jégsapkája.
A vetőmagok védelmének élharcosaként számon tartott Cary Fowler által létrehozott Globális Kultúrnövény Diverzitási Megőrzési Alap a közeljövőben világméretű maggyűjtő expedícióra készül, aminek célja, hogy tízévi rohammunkával felkutassák a búza, a rizs, az árpa, a lencse és a csicseriborsó utolsó vadon élő rokonait. A kutatók véleménye szerint az akcióra azért van mielőbb szükség, hogy felvértezzék a mezőgazdaságot a következő években, évtizedekben bekövetkező klímaváltozásra, amikor kultúrnövényeink a jelenleginél is sokkal nagyobb veszélynek lesznek kitéve. Az alap tudósai azon fognak dolgozni, hogy átplántálják a jó hozamú, de gyengébb genetikai tulajdonságokkal rendelkező növényekbe az ősi növények olyan szívós tulajdonságait, mint például az aszály- vagy az árvíztűrő képesség.
A magyarországi Noé bárkája
Jánossy Andor agrármérnök és agrobotanikus kezdeményezésének köszönhetően Tápiószelén 1958 óta működik magbank, ahol jelenleg mintegy 900 szántóföldi és zöldségnövény, illetve azok vad rokonfajának százezer magmintáját tárolják. A mintákat hűtött magtárolókban őrzik, részben fagyponton, részben pedig – biztonsági tartalékként – mínusz 20 fokon. Az intézet a termesztett növények géngyűjteménye mellett tavaly megalapította a Pannon Magbankot, hogy a Kárpát-medence vadon élő növényeinek a magjait is megőrizzék.
Forrás: mindennapi.hu
2011. július 13., szerda
2011. július 12., kedd
Haragkezelés új módszerrel
Tudjuk, hogy a harag rossz tanácsadó, de mit csináljunk, ha mégis elönt minket az indulat? Van-e más megoldás az "üss vagy fuss" reakción kívül?
Riekje Boswijk-Hummel, holland pszichoterapeuta Harag című könyvében azt írja, akkor keletkezik bennünk harag, ha a vágyaink elé valamiféle akadály gördül. Ha például egy fárasztó nap után arra vágysz, hogy csobbanj egyet a tó hűvös vizében, de egy kerítés állja utadat, akkor bizony nagyon haragos leszel. Hogy mit kezdesz a haragoddal, az vérmérséklet és egyéni döntés kérdése. Vannak, akik összetűzésbe keverednek a kerítés őrével, kiabálni, veszekedni kezdenek, mások durcássá válnak és visszavonulnak, esetleg panaszkodnak, sajnálják magukat.
A holland pszichológusnő szerint ezek a megoldások egytől egyig károsak, mert rontják az emberi kapcsolatokat. A szerző felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a haraggal kapcsolatban a leggyakoribb tévhit, hogy egy kiadós veszekedés megtisztítja a levegőt, mindenki kikiabálja magából a fájdalmát, és utána mehet tovább az élet. Valójában egy veszekedés során további sérüléseket okozunk egymásnak, amelyeket egyesek elraktároznak magukban, és adandó alkalommal sérelmeiket leverik a másikon. Vagyis nagyobb az érzelmi kár, mint a haszon.
Kérj időt! Figyelj befelé!
Mit lehet akkor tenni? A holland pszichológusnő egy cseppet sem könnyű, ám annál hatékonyabb megoldást javasol. Szerinte a harag észlelésének pillanatában érdemes jelezned a másiknak, hogy itt most valami olyasmi történt, ami mellett nem mehetsz el szó nélkül, és ha lehetséges, kérd meg a másikat, iktassatok néhány perc szünetet a társalgásba. Ezzel megfékezheted indulataidat, figyelmedet befelé fordítod, és megvizsgálod, mi okozza haragodat.
A szerző szerint a harag oka rendszerint valamiféle fájdalom, csalódottság, amely abból fakad, hogy a vágyaink nem teljesülhetnek. A befelé fordulás pár percét érdemes azzal töltened, hogy megkeresd, miféle vágyad nem talált kielégülésre. A harag helyett ekkor már csalódottságot, fájdalmat, szomorúságot fogsz érezni. Sokan félnek a fájdalomtól, ezért ilyenkor azt mondják maguknak: "Nem is olyan fontos az egész, ne húzd fel magad!". Ezzel nemcsak a fájdalmukat tagadják meg, hanem a probléma létezését is.
Helyezd át a nézőpontod!
Ha elismered a haragodat, fájdalmadat, akkor empátiát tanúsítasz magad iránt, és valamelyest már le is nyugszol. Hogy mit teszel ezután, már nem a dühöd fogja irányítani. Elterelheted a figyelmedet a történtekről, más célokat tűzhetsz ki, de akár neki is láthatsz a probléma megoldásának.
Ahhoz, hogy meg tudd oldani a konfliktust, szemügyre kell venned azt, aki vagy ami akadályozza a vágyad teljesítését. Ha az akadály egy személy, akkor nincs könnyű dolgod, mert meg kell őrizned a nyugalmadat, és ugyanazzal a nyílt figyelemmel kell fordulnod a másik felé, amellyel az imént befelé fordultál. Először is át kell helyezned a nézőpontodat. Ha a haragodból tekintesz a másikra, akkor csupa olyan dolgot látsz benne, ami igazolja a haragodat. Újra csak azt az önző, agyafúrt gazembert fogod látni, aki mindent elkövet, hogy téged kihozzon a sodrodból. Ha azonban nyílt, semleges figyelemmel próbálod őt szemlélni, akkor már nem csak azt fogod látni, amit tesz, hanem azt is észreveszed, hogy mi rejlik a viselkedése hátterében. Megláthatod például, hogy az illető alapvetően jóindulatú, de jelenlegi viselkedését az elszenvedett fájdalmas tapasztalatok okozzák, és korábbi, dühítő viselkedését már máshogy fogod értelmezni.
Szabadulj meg az ellenségképtől!
A nézőpont áthelyezése néha magától megy, könnyen meglátod a másik esendőségét, néha azonban tudatos erőfeszítésre van szükséged. Nem könnyű ez azért sem, mert ilyenkor szembesülsz azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket te vetítettél rá a másikra. Ez bizony azzal jár, hogy át kell értékelned magadban a másikról alkotott képedet. Ha tartós haragról, ellentétről van szó, bizony meg kell küzdened azért, hogy a jól bevált ellenségképedet lebontsd.
Oldd meg a konfliktust!
A haragodat tehát azzal engeded el, ha áthelyezed a nézőpontodat. Ettől ugyan még nem érted el a vágyadat, a konfliktus esetleg még mindig köztetek áll, de most már a haragod lila ködje nélkül tudsz hozzálátni a probléma megoldásának. Ha a magad iránt tanúsított empátiával fordulsz a másikhoz, akkor meglátod, hogy az "ellenséged" viselkedése mögött milyen vágyak, szükségletek húzódnak meg. Ezt összevetve a saját vágyaiddal, lehet, hogy már nem is olyan nehéz megtalálni a megoldást.
Riekje Boswijk-Hummel, holland pszichoterapeuta Harag című könyvében azt írja, akkor keletkezik bennünk harag, ha a vágyaink elé valamiféle akadály gördül. Ha például egy fárasztó nap után arra vágysz, hogy csobbanj egyet a tó hűvös vizében, de egy kerítés állja utadat, akkor bizony nagyon haragos leszel. Hogy mit kezdesz a haragoddal, az vérmérséklet és egyéni döntés kérdése. Vannak, akik összetűzésbe keverednek a kerítés őrével, kiabálni, veszekedni kezdenek, mások durcássá válnak és visszavonulnak, esetleg panaszkodnak, sajnálják magukat.
A holland pszichológusnő szerint ezek a megoldások egytől egyig károsak, mert rontják az emberi kapcsolatokat. A szerző felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a haraggal kapcsolatban a leggyakoribb tévhit, hogy egy kiadós veszekedés megtisztítja a levegőt, mindenki kikiabálja magából a fájdalmát, és utána mehet tovább az élet. Valójában egy veszekedés során további sérüléseket okozunk egymásnak, amelyeket egyesek elraktároznak magukban, és adandó alkalommal sérelmeiket leverik a másikon. Vagyis nagyobb az érzelmi kár, mint a haszon.
Kérj időt! Figyelj befelé!
Mit lehet akkor tenni? A holland pszichológusnő egy cseppet sem könnyű, ám annál hatékonyabb megoldást javasol. Szerinte a harag észlelésének pillanatában érdemes jelezned a másiknak, hogy itt most valami olyasmi történt, ami mellett nem mehetsz el szó nélkül, és ha lehetséges, kérd meg a másikat, iktassatok néhány perc szünetet a társalgásba. Ezzel megfékezheted indulataidat, figyelmedet befelé fordítod, és megvizsgálod, mi okozza haragodat.
A szerző szerint a harag oka rendszerint valamiféle fájdalom, csalódottság, amely abból fakad, hogy a vágyaink nem teljesülhetnek. A befelé fordulás pár percét érdemes azzal töltened, hogy megkeresd, miféle vágyad nem talált kielégülésre. A harag helyett ekkor már csalódottságot, fájdalmat, szomorúságot fogsz érezni. Sokan félnek a fájdalomtól, ezért ilyenkor azt mondják maguknak: "Nem is olyan fontos az egész, ne húzd fel magad!". Ezzel nemcsak a fájdalmukat tagadják meg, hanem a probléma létezését is.
Helyezd át a nézőpontod!
Ha elismered a haragodat, fájdalmadat, akkor empátiát tanúsítasz magad iránt, és valamelyest már le is nyugszol. Hogy mit teszel ezután, már nem a dühöd fogja irányítani. Elterelheted a figyelmedet a történtekről, más célokat tűzhetsz ki, de akár neki is láthatsz a probléma megoldásának.
Ahhoz, hogy meg tudd oldani a konfliktust, szemügyre kell venned azt, aki vagy ami akadályozza a vágyad teljesítését. Ha az akadály egy személy, akkor nincs könnyű dolgod, mert meg kell őrizned a nyugalmadat, és ugyanazzal a nyílt figyelemmel kell fordulnod a másik felé, amellyel az imént befelé fordultál. Először is át kell helyezned a nézőpontodat. Ha a haragodból tekintesz a másikra, akkor csupa olyan dolgot látsz benne, ami igazolja a haragodat. Újra csak azt az önző, agyafúrt gazembert fogod látni, aki mindent elkövet, hogy téged kihozzon a sodrodból. Ha azonban nyílt, semleges figyelemmel próbálod őt szemlélni, akkor már nem csak azt fogod látni, amit tesz, hanem azt is észreveszed, hogy mi rejlik a viselkedése hátterében. Megláthatod például, hogy az illető alapvetően jóindulatú, de jelenlegi viselkedését az elszenvedett fájdalmas tapasztalatok okozzák, és korábbi, dühítő viselkedését már máshogy fogod értelmezni.
Szabadulj meg az ellenségképtől!
A nézőpont áthelyezése néha magától megy, könnyen meglátod a másik esendőségét, néha azonban tudatos erőfeszítésre van szükséged. Nem könnyű ez azért sem, mert ilyenkor szembesülsz azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket te vetítettél rá a másikra. Ez bizony azzal jár, hogy át kell értékelned magadban a másikról alkotott képedet. Ha tartós haragról, ellentétről van szó, bizony meg kell küzdened azért, hogy a jól bevált ellenségképedet lebontsd.
Oldd meg a konfliktust!
A haragodat tehát azzal engeded el, ha áthelyezed a nézőpontodat. Ettől ugyan még nem érted el a vágyadat, a konfliktus esetleg még mindig köztetek áll, de most már a haragod lila ködje nélkül tudsz hozzálátni a probléma megoldásának. Ha a magad iránt tanúsított empátiával fordulsz a másikhoz, akkor meglátod, hogy az "ellenséged" viselkedése mögött milyen vágyak, szükségletek húzódnak meg. Ezt összevetve a saját vágyaiddal, lehet, hogy már nem is olyan nehéz megtalálni a megoldást.
2011. július 11., hétfő
2011. július 10., vasárnap
2011. július 9., szombat
2011. július 8., péntek
" Megtértél, hogy másokat megtéríts"
2009. április 18-án XVI. Benedek pápa a következő szavakkal üdvözölte a Ferences Családot a Gyékényes Káptalan alkalmából:
„Drága barátaim, az utolsó szó, amit meg szeretnék hagyni számotokra, az ugyanaz a szó, amit a Feltámadt Krisztus intézett tanítványaihoz: „Menjetek!” (Mt 28:19; Mk 16:15) ... és folytassátok a mi Urunk Jézus Krisztus házának, az Egyháznak a megújítását ... és csakúgy mint Ferenc, mindig önmagatokkal kezdjétek.”
Mint az Egyház Élő Kövei, a Ferences Világi Rend része ennek a missziónak.
A XIII. Általános Káptalan, amely Brazíliában, az aparecidai Mi Asszonyunk templom közelében kerül megtartásra, a következő témával fog foglakozni: „Megtértél, hogy másokat megtéríts”. Annak érdekében, hogy az esemény gyümölcsöző legyen, kérünk minden Helyi, Regionális és Nemzeti testvéri közösséget, hogy foglalkozzon az említett témával és gazdagítsa ezen elmélkedést a Káptalant megelőzően.
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ1
Az „új evangelizáció” azt a bátorságságot jelenti, amivel új utakat törünk a változó körülményekre és feltételekre adandó válaszainkban, amelyekkel az Egyház szembesül abban a hivatásában, hogy hirdesse és élje a Szentírást napjainkban.
Az „új evangelizáció” elsősorban egy lelki, spirituális tevékenység, amely képessé tesz bennünket a mi időnkben, hogy visszaszerezzük az első keresztények és misszionáriusok bátorságát és erőteljességét.
Az „új evangelizáció” azt is jelenti, hogy vesszük a merészséget, hogy Isten kérdését felvessük ezen problémák összefüggésében, ezáltal teljesítve az Egyház küldetésének különös jellegét és megmutatva, hogy a keresztény távlat, hogyan világosítja meg, példa nélkül álló módon, a történelem nagy problémáit.
Az „új evangelizáció” felszólít bennünket ezzel a világgal való párbeszédre, hogy ne maradjunk bezárva közösségeinkbe és intézményeinkbe, hanem vállaljuk a kihívását az ezen valóságokban való részvételnek, hogy így mondjunk és tegyünk tanúságot ezeken a területeken, belülről. Ez a keresztény martyria formája a mai világban; kapcsolatban, dialógusban maradni még a harcias ateizmus vagy a szélsőséges elvilágiasodás legutóbbi jelenségeivel is, amelynek célja, hogy száműzze Istent az emberi életből.
Az „új evangelizáció” azt jelenti, hogy az Egyháznak meggyőzően fenn kell tartania erőfeszítéseit minden keresztényeknek egy közös tanúságtétellé egyesítésében a világ felé, amellyel tanúságot tesznek az evangéliumi üzenet prófétai és átalakító erejéről. Igazság, béke, együttélés másokkal és a teremtmények védelme jellemezte az ökumenizmust az évtizedek során.
Az „új evangelizáció” egy meghívás minden keresztény közösség számára, hogy nagyobb bizalmat helyezzen a Szentlélekbe, aki vezeti őket a történelem folyamán. Így felül tudnak kerekedni a félelem kísértésén.
Az „új evangelizáció” ezek után azt jelenti, hogy a helyi Egyházainkban arra törekszünk, hogy felállítsunk egy tervet az előzőekben említett jelenségek kiértékeléséhez oly módon, hogy az a remény evangéliumát közvetítse gyakorlati módon.
Az „új evangelizáció” Szt. Pál lángoló felfogásának személyes megújítását jelenti, azt hirdetve: „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!”(1Kor 9:16)
ELENGEDHETETLEN ALAPOK AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓHOZ2
„Azok, akik valódi kapcsolatba kerültek Krisztussal, nem tarthatják meg őt önmaguknak; hirdetniük kell őt. Ezért itt tehát nem egy ’új program’ feltalálásáról van szó. A program már létezik; az a terv, amelyet a Szentírásban és az Élő Hagyományokban találunk, és amely mindig ugyanaz marad. Végső soron ennek központja magában Krisztusban van. Őt kell megismernünk, megszeretnünk és utánoznunk, hogy benne megélhessük a szentháromságos életet és vele átalakítsuk a történelmet a mennyei Jeruzsálem beteljesüléséig. Ez egy olyan program, ami nem változik az idő és a kultúrák múlásával, bár figyelembe veszi ezeket az igazi párbeszéd és a hatékony kommunikáció érdekében.”
Ezek az elvek aláhúzzák, hogy amire a Szentlélek hív bennünket a fogadalom által az az, hogy megéljük a Szentírást a Ferences Világi Rendben annak regulája szerint. Ez annak a kérdése, hogy határozottan elköteleződünk-e?
Szentség
Az új evangelizáció fő céljának kell lennie, hogy a hívők számára új életet adjon a szentség ideáljának, a hétköznapi keresztény élet eme magasabb szintjének. Szentség, mely tanúságtételben nyilvánul meg a saját hitünkről, a határtalan jótékonyságról és a szeretetről, amelyet a mindennapi tevékenységeink során megélünk és a gyakorlatban megvalósítunk.(Regula 2. pont)
Imádság
„Keresztény közösségeinknek az ima kimagasló ’iskoláivá’ kell válniuk, amelyben a Krisztussal való találkozás nem csak segítségkérésben fejeződik ki, hanem hálaadásban, dicséretben, imádásba, szemlélődésben, meghallgatásban és lelkes áhítatban is, amíg a szív valóban ’szerelembe esik’. Intenzív ima, igen, de ez nem von el bennünket a történelem eseményei iránti elkötelezettségünktől: szívünknek az isteni szeretetre való megnyílása megnyitja azt a testvéreink iránti szeretetre, és képessé tesz bennünket a történelem alakítására az Isten terve szerint.” „Ha az igehirdető nem imádkozik, végül „önmagát fogja hirdetni”(2Kor4:5 és szavai ’istentelen fecsegéssé’3 silányulnak.”(Regula 8. pont)
A vasárnapi Eucharisztia
„Krisztus feltámadásának igazsága az az eredeti tény, amelyen a keresztény hit alapszik. Nem tudjuk, hogy az új évezred mit tartogat számunkra, de bizonyosak vagyunk abban, hogy Krisztus kezeiben biztonságban van; halálát ünnepelve minden vasárnap az Egyház továbbra is fel fogja mutatni minden generáció számára „ a történelem valódi támpontját, amelyhez a világ eredetének és végső sorsának rejtélye vezet”.. „Amire a világnak szüksége van az Isten szeretete; az, hogy találkozzon Krisztussal és higgyen benne. Ezen oknál fogva az Eucharisztia az Egyház küldetésének forrása és csúcspontja.”4 (Regula 8. pont)
A kiengesztelődés szentsége
„Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lk18:13) A ’bűntudat’ válságával szemben a kiengesztelődés kegyelmének újrafelfedezésére szólítunk fel. Az Úr ajándékai Attól jönnek, aki jól ismeri az emberi szívet.(Regula 7. pont)
Hallgatni az Igét
„Ebben az Istennel folytatott párbeszédben megértjük önmagunkat és válaszokat találunk szívünk legmélyebben elrejtett kérdéseire. Isten csak válaszol a szomjúságra, amely minden ember szívében megtalálható.” „A bűn gyökere az Isten szavára hallgatás hiányában van.” 5 (Regula 4. pont)
Hirdetni az Igét
„Felelősségünk nem korlátozódik pusztán közös értékek ajánlására a világ számára, hanem el kell jutnunk Isten Igéjének nyílt hirdetéséhez. Csak így leszünk hűek Krisztus megbízásához: nem beszélhetünk igazi evangelizációról, ha nem hirdetjük a názáreti Jézusnak, Isten fiának, a nevét, tanítását, életét, ígéreteit, Országát és misztériumát.”6
„Jézus azt parancsolta nekünk, hogy ezt a kinyilatkoztatást az ő saját tekintélyével közvetítsük másoknak. Minden kereszténynek imádkoznia kell a következő gondolatról: az emberek megváltást nyerhetnek más módokon is, Isten kegyelméből, ha nem is oktatjuk őket a Szentírásra, de a magunk számára nyerhetünk-e megváltást, ha nemtörődömségből, félelemből vagy szégyen miatt-amit Szent Pál a Szentírás miatti szégyenpírnek hívott- vagy téves eszmék eredményeként, nem hirdetjük azt?” 7 „Az a tény, hogy az Isten Igéjének hirdetése emberi életünk tanúságára hív, olyan adottság, ami a keresztény lelkiismeretben egyértelműen jelen van a kezdetek óta, még az üldöztetés körülményei között is. Ezek nem szabad, hogy eltántorítsanak bennünket. Jézus maga mondta tanítványainak:”Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn15:20) ( Regula 6. pont)
A közösségi lét
A gyakorlati tervek készítése előtt egy közösségi lelkiség kialakulását szükséges elősegítenünk. Ez jelzi mindenek felett, hogy a szívnek a Szentháromság misztériumában elmélyülése bennünk lakozik, és amelynek fényét látnunk is kell ragyogni körülöttünk a testvérek arcán.[…] Ne legyenek illúzióink: ha nem követjük ezt a lelki ösvényt, a pusztán külsőséges közösségi formáknak nem sok értelme lesz. Azok hamarosan lélek nélküli szerkezetekké, ’díszlet’ közösségekké válnának, ahelyett hogy a növekedés és önkifejezés eszközei lennének. (Regula 5. és 8. pont)
A küldetés
Kezdve az Egyházon belüli közösség kialakulásával, annak emberbaráti természetéből eredően a közösség megnyílik a misszióra, amely egyetemes szolgálat. Ha ismét igazán Isten szemléléséből indulunk ki, akkor abból meg kell tanulnunk látni őt, különösen azoknak az arcában, akikkel maga is kívánta, hogy azonosítsák: a szegények. […] Az evangelizációnak az emberbaráti szereteten keresztül vezető formája nélkül és a keresztény szegénység tanúsága nélkül az Örömhír hirdetése - amely önmagában az emberszeretet legkiválóbb formája- azt kockáztatja, hogy félreértik.(Regula 6.-19. pont)
Mária nyomdokában
„Apostoli és pasztorális tevékenységünk soha nem lesz termékeny, ha nem tanulunk Máriától; hogy engedjük magunkat alakítani Isten bennünk végbemenő munkája által.8 Az új evangelizációban, csakúgy, mint az első Pünkösdkor, Máriának helye van.”9 (Regula 9. pont)
A kegyelem elsődlegessége
„Fennáll a kísértés, mely minden lelki utazást és pasztorális munkát állandóan elkísér, nevezetesen az a gondolat, hogy az eredmény a mi tervezési és cselekvési képességeinktől függ. Végzetes annak elfelejtése, hogy „nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15:5)” (Regula 4. pont)
FERENCES VILÁGI RENDI KÜLDETÉSÜNK
Amikor II. János Pál Pápa, 2002. november 22-én audiencián fogadta az FVR Általános Káptalan résztvevőit, a kérdésekre adott válaszaiban határozottan vezette az FVR-t a jövő felé, ami Krisztus. Háromszor buzdított bennünket: Az Egyház vár rátok….a Regula 3. pontja szerint. „ A jelenlegi regula hozzáigazítja a Ferences Világi Rendet az Anyaszentegyház szükségleteihez és elvárásaihoz a változó idő feltételei között.”
„A jövőbe kell tekintenetek és evezzetek a mélyre: Duc in altum! (Lk 5:4)
Az Egyház nagy szolgálatot vár a maga nemében páratlan Ferences Világi Rendtől Isten Országának ügyében a mai világban. Az Egyház azt várja a Rendetektől, hogy minden szinten modellje legyen a fejlődő, szervezett és karizmatikus egységnek, hogy mint „ a szeretet közössége” mutatkozzatok be a világnak ( Regula 22.pont). Tőletek, ferences világi rendiek, az Egyház a keresztény és ferences élet bátor és következetes tanúságát várja, amelynek célja egy még inkább testvéri és evangéliumi világot építeni Isten Országának megvalósulásáért.[…]
Meghívást kaptatok saját hozzájárulásotok teljesítésére, hogy siettessétek olyan civilizáció eljövetelét, amelyben az emberi személy méltósága, az egymásért érzett felelősség és szeretet élő valósággá válhat. Az egyetemes testvéri együttérzés igazi alapjait kell elmélyítenetek és a vendégszeretet és testvériség lelkületét kell kialakítanotok mindenhol. Határozottan szálljatok szembe mindenfajta kizsákmányolással, megkülönböztetéssel és marginalizálással és a másokkal szembeni közöny magatartásával. Világi Ferencesek, hivatásotoknál fogva az Egyházhoz és a társadalomhoz tartozásotokat, mint elválaszthatatlan valóságot élitek meg.
Ebből eredően mindenekelőtt arra kaptatok meghívást, hogy személyes tanúságot hordozzatok ott, ahol éltek: mindenek előtt: a családi életben, a munkában, az örömben és szenvedésben, az emberekkel való találkozásban, akik mind testvérek ugyanazon Atyában; a társadalmi életben való jelenlét és részvétel által és a minden teremtménnyel való testvéri kapcsolatban.” (Ált. Konst. 12.1.) Talán nem kell majd mártírként a véreteket ontanotok, de arra biztosan
meghívást kaptok, hogy egyértelmű és állhatatos tanúságot tegyetek a keresztségi és bérmálási fogadalmaitok teljesítésében, amelyeket megújítottatok és megerősítettetek a ferences világi rendi fogadalmatokkal. […]
„MIT TEGYÜNK, TESTVÉREK?” (Apcsel 2:37)
Megállapodhatunk közösségi szinten-helyi, regionális, nemzeti vagy nemzetközi- a pasztorális tevékenység alkotóelemeiről (célok és módszerek, minden testvér képzése és méltatása, és a szükséges eszközök előteremtése) annak érdekében, hogy megkönnyítsük Jézus hirdetését, amelynek el kellene érnie azon embereket, akik a közösségeket formálják, akik a társadalmat és a kultúrát mélyítik az evangeliumi értékekről tett tanúbizonyságuknak köszönhetően, amint azt a Pápa is kérte Szt. Ferenctől. Egy megújult merészség tüzelje mindannyiónkat, közösségeinket, az FVR-t és a Ferences Ifjúságot. „A hit lelkes önbizalmának párosulnia kell az ész merészségével.”10
A fiatalok, a családok, akik szenvednek, a politika és kultúra világa stb., mindezen emberi közegek hívják a világi ferenceseket. Az erős hívás, amely a „menjetek az Evangéliumból az élet felé, és az életből az Evangélium felé” szabályból ered, az egy bölcs gyakorlat - amikor az embernek választania kell személyes vagy közösségi szinten – és amely előnybe részesíti azt az odafigyelést, ami az ’idők jelei’-t megilleti.
Szükség van az evangelizációra:
a családokért - melyek az élet és szeretet szentélyei
A család az élet és a szeretet szentélye, amelynek manapság nagyobb támogatásra van szüksége, mint valaha. A házasság intézményét számos irányból támadják abból az uralkodó felfogásból és abból a gondolkodásmód elterjedéséből eredően, amely eljelentékteleníti az emberi testet és nemi különbözőséget (gender). Isten szava újra megerősíti az emberi lény eredeti istenségét - férfinek és nőnek teremtve-, amely hűséges, kölcsönös és gyümölcsöző szerelemre hivatott. 11
A család pótolhatatlan. Intenzív és életerős család-pasztorációs szolgálatra van szükség. A hiteles családpolitikát támogatni kell és a családnak, mint társadalmi alanynak, jogokat kell biztosítani. A Regulánk szólít fel erre bennünket (Regula 17. pont; Ált.Konst. 24.p):
„Menj Ferenc és újítsd meg családi Egyházamat, mely romokban van.”
,hogy pártoljuk a Ferences Ifjúság és a ferences gyermekek csoportjainak megszületését
Oktatási vészhelyzet van, ezért sürgős szükség van az élethez és a helyes viselkedéshez szükséges alapvető értékek továbbadására az új generációk számára. Amikor a lelkiismeretet többé nem képezzük, az igazság fénye elhalványul. Az igazságról beszélve sokan úgy gondolják, hogy az túl „tekintélyelvű”. Ilyen gondolkodás vezet az élet jóságának kétségbe vonásához (Jó élni?). Bizonyos kultúrák egyfajta ’önutálat’ jellemvonása terjed és a kapcsolatok és elköteleződések érvényessége, amely az életet teljessé teszi, viszonylagossá válik. Valóban szükség van igaz oktatókra, akik képesek formálni az egyéneket, akik aztán az életet a maga teljességében képesek megélni, akik képesek élő kapcsolatba lépni Jézus Krisztussal, és akik képesek meghozni a maguk egyedi hozzájárulásukat a közjóért.
Közösségeinket szólítjuk: sok tagunk maga is szülő, akik némelyike személyesen is megtapasztalja ezt az oktatási zűrzavart. És mégis Szent Ferenc és az FVR szentjeinek tapasztalata a lelkesítés rendkívüli forrása az oktatási gyakorlatra és cselekvésre.
a későbbi oktatók képzőiért
„Egy valóban hatékony pasztorális szolgálat felállításáért, támogatnunk kell a későbbi oktatók képzését, amely felöleli speciális iskolák és tanfolyamok szervezését is.”12 Közösségeinket olyan helyekké kell tennünk, ahol felnőtt személyek ingyenes képzése folyik, akik aztán cserében képesek mások oktatására, Isten kérdésének felvetésére azok életében, munkájában és családjában. Ez egész biztosan egyike azon elkötelezettségeknek, amely jellemzője az új evangelizációnak (2Tim 2:2). Közösségeinknek az is kötelessége, hogy támogassák azon személyeket, akik elkötelezik magukat az oktatási feladatokra, amelyek alapvetőek az Egyház és az emberiség jövője számára. Képzésük nem korlátozódhat egyszerű technikai felkészítésre. Ez elsősorban és leginkább egy integráló, egységbe rendező képzés.
az emberi és környezeti felfogásért
Ha hiányzik a tisztelet az élet és a természetes halál jogához, ha az emberi fogantatás, terhesség és szülés mesterséges, ha emberi embriókat áldoznak fel a kutatáshoz, a társadalom lelkiismerete zsákutcába kerül, elveszítve az emberi és vele együtt a környezeti felfogás fogalmát. A környezet iránti kötelességeink szorosan összefüggenek az ember iránti kötelességeinkkel, tekintettel önmagára és másokkal való kapcsolatára. Helytelen lenne, ha egyes kötelességeket betartanánk miközben más kötelességeket elhanyagolunk. Ezen a ponton mély ellentmondás húzódik mai felfogásunkban és gyakorlatunkban: aki megalázza az embert, az pusztítja a környezetet és károsítja a társadalmat is. Ez azt jelenti, hogy nekünk ferenceseknek, közvetítenünk kell a Szentírás logikáját a közéletben, a politikában, a kultúra, az egészségügy és az oktatás területén…bátor kezdeményezések és tevékenységeken keresztül, amely a szeretet civilizációját fogja felépíteni (Regula 14.pont).
a Krisztust nélkülözők szolgálatáért
Ha mi valóban ismét Krisztus szemléléséből indulunk ki, akkor meg kell tanulnunk Őt látni különösen azok arcában, akikkel Ő maga is azt akarta, hogy azonosítsák: a szegények.
Krisztus különleges jelenléte fedezhető fel a szegényekben, és ez azt igényli az Egyháztól, hogy előnybe részesítse őket. A mai időkben, a szegénység hagyományos formái mellett, a szegénység új keletű megnyilvánulásaira gondolunk: az élet értelmének hiányából eredő kétségbeesés, drogfüggőség, az elhagyatottságtól való félelem öregkorban vagy betegség esetén, a társadalom peremére szorulás vagy társadalmi megkülönböztetés, diszkrimináció.
Most egy újfajta ’ötletességre’(kreativitásra) van szükség az emberszeretet gyakorlásában, amely hatékony segítséget nyújt, de egyúttal ’közelébe is kerül’ azoknak, akik szenvednek. Ezért biztosítanunk kell, hogy minden keresztény közösségben a szegények ’otthon érezzék’ magukat.13 Ez Szent Ferenc életének és tanításának igazi jele: „Ismerem a szegény és megfeszített Krisztust.”. A világi ferenceseknek, Ferenc példáját követve, szintén ’otthon kell érezniük magukat’ a szegények között és nagylelkűen eljárni velük.
Ezért szükséges az Egyház szociális tanításának oktatása közösségeinkben.
a tömegtájékoztatásért, hogy elvigyük Jézust mindenkihez
A jelenlegi kultúra mély és naprakész megértése szükséges ahhoz, hogy az új evangelizáció hatékony lehessen. A különböző kommunikációs eszközök szerepe döntő. Ismerni kell ezen eszközöket szokványos formájukban (Ferenc levelet írt a követőinek, a vezetőknek stb.) és azok legfrissebb formáiban (Maximilian Kolbe használta a nyomtatást, a rádiót és a televíziót) valamint képesnek is kell lenni azok használatára. Az internet oldalakat, fórumokat és más rendszereket fel kell használni arra, hogy hatékonyan közvetíteni tudjuk Krisztus üzenetét nagyszámú ember felé.14
Támpontok egy közös áttekintéshez az új evangelizációról, kérdések formájában
Közösségeink jelentős változásokat tapasztalnak
1. Milyen következtetéseket lehet levonni a különböző FVR helyi közösségek jelenlegi
helyzetének kiértékeléséből az új evangelizáció szemszögéből?
A világ jelentős változásokon megy keresztül, amelyek új helyzeteket és kihívásokat jelentenek: kultúra (elvilágiasodás), társadalom (népek keveredése), tömegtájékoztatás, gazdaság, tudomány és városi élet.
2. Milyen kérdéseket és problémákat vetnek fel ezek? Milyen válaszok születnek ezekre?
Az új evangelizációban közösségeinknek át kell alakulniuk gondolkodásukban, hogy így folytatni tudják az igehirdetés küldetésének teljesítését ezeken az új területeken.
3. Közösségeink hogyan fogtak bele és hajtották végre II. János Pál pápa felhívását „az új
evangelizációra, amely új annak buzgalmában, módszereiben és megnyilvánulásaiban.”
Milyen tettekkel vagy konkrét változtatásokkal?
A mai idők arra szólítják fel az Egyházat, hogy megújítsa hittérítési módját és formáit, és hogy új készségességet mutasson hitünk és reményünk bemutatására.
4. A missziós lelkületű igehirdetés szorgalmazása közösségeink pasztorális tevékenységeinek
szokásos elemévé vált? Vagy csökkent az abbéli meggyőződés, hogy ezt a missziót a saját
közösségeinkben, helyi keresztény gyülekezetekben és életünk mindennapi helyzeteiben is
végeznünk kell? Hogy tud ez konkrét valósággá válni?
Az új evangelizáció azt igényli, hogy meghalljuk és megvalósítsuk ezt a hívást az igehirdetésre és tanúságtevésre, ami gazdag termést ígér.
5. Milyen evangelizációs terveket javasolnak közösségeink? A közösségek, hogyan érik el
tagjaikat és hogyan képzik őket, hogy családokat, YouFra fiataljait és gyerekeket
térítsenek?
6. Hogyan tudjuk felkészíteni közösségeinket erre a bővülésre, az evangelizáció bőséges
termésére, új testvérek fogadására?
Záró következtetések
Duc in altum! A pasztorális munka lelkes újjáalakítása vár ránk. Ez egy olyan munka, amelynek mindannyian részesei vagyunk. A Szent Lélek személyesen – aki Ferenc szívét megvilágosította az Ő fénye által, aki a minden teremtménnyel átélt testvéri közösségben megismertette őt a szegény és megfeszített Jézus misztériumával is, és aki rábízta az Egyház megújításának legnagyobb küldetését – hívja a Ferences Világi Rendet és a Ferences Ifjúságot. A Szent Lélek megragadott bennünket ferences fogadalmunk pillanatában és küld bennünket az egész világra az Egyház nevében.
„A rám eső részt megtettem, Krisztus mutassa meg nektek a ti részeteket.” (Szent Ferenc Legendája 14,3)
Mária, az új evangelizáció csillaga, támogatni és vezetni fog bennünket ezen a hűséges úton, hogy megéljünk egy még merészebb életet az Evangélium szerint.
„Mindenható, örök, igazságos és könyörülő Isten, add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy éretted mindig azt tegyük, amiről tudjuk, hogy megfelel akaratodnak, és mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, hogy így bensőleg megtisztítva, bensőleg megvilágosítva és a Szentlélek tüzétől lángra lobbantva nyomába szegődhessünk a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, és kizárólag a te kegyelmedből eljussunk hozzád, ó, Fölséges, ki tökéletes Háromságban és egyszerű Egységben élsz és uralkodol és dicsőségben ragyogsz mindenható Istenünk, minden századokon át. Ámen.” ( Az egész rendhez írt levél, 50-52)
„Drága barátaim, az utolsó szó, amit meg szeretnék hagyni számotokra, az ugyanaz a szó, amit a Feltámadt Krisztus intézett tanítványaihoz: „Menjetek!” (Mt 28:19; Mk 16:15) ... és folytassátok a mi Urunk Jézus Krisztus házának, az Egyháznak a megújítását ... és csakúgy mint Ferenc, mindig önmagatokkal kezdjétek.”
Mint az Egyház Élő Kövei, a Ferences Világi Rend része ennek a missziónak.
A XIII. Általános Káptalan, amely Brazíliában, az aparecidai Mi Asszonyunk templom közelében kerül megtartásra, a következő témával fog foglakozni: „Megtértél, hogy másokat megtéríts”. Annak érdekében, hogy az esemény gyümölcsöző legyen, kérünk minden Helyi, Regionális és Nemzeti testvéri közösséget, hogy foglalkozzon az említett témával és gazdagítsa ezen elmélkedést a Káptalant megelőzően.
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ1
Az „új evangelizáció” azt a bátorságságot jelenti, amivel új utakat törünk a változó körülményekre és feltételekre adandó válaszainkban, amelyekkel az Egyház szembesül abban a hivatásában, hogy hirdesse és élje a Szentírást napjainkban.
Az „új evangelizáció” elsősorban egy lelki, spirituális tevékenység, amely képessé tesz bennünket a mi időnkben, hogy visszaszerezzük az első keresztények és misszionáriusok bátorságát és erőteljességét.
Az „új evangelizáció” azt is jelenti, hogy vesszük a merészséget, hogy Isten kérdését felvessük ezen problémák összefüggésében, ezáltal teljesítve az Egyház küldetésének különös jellegét és megmutatva, hogy a keresztény távlat, hogyan világosítja meg, példa nélkül álló módon, a történelem nagy problémáit.
Az „új evangelizáció” felszólít bennünket ezzel a világgal való párbeszédre, hogy ne maradjunk bezárva közösségeinkbe és intézményeinkbe, hanem vállaljuk a kihívását az ezen valóságokban való részvételnek, hogy így mondjunk és tegyünk tanúságot ezeken a területeken, belülről. Ez a keresztény martyria formája a mai világban; kapcsolatban, dialógusban maradni még a harcias ateizmus vagy a szélsőséges elvilágiasodás legutóbbi jelenségeivel is, amelynek célja, hogy száműzze Istent az emberi életből.
Az „új evangelizáció” azt jelenti, hogy az Egyháznak meggyőzően fenn kell tartania erőfeszítéseit minden keresztényeknek egy közös tanúságtétellé egyesítésében a világ felé, amellyel tanúságot tesznek az evangéliumi üzenet prófétai és átalakító erejéről. Igazság, béke, együttélés másokkal és a teremtmények védelme jellemezte az ökumenizmust az évtizedek során.
Az „új evangelizáció” egy meghívás minden keresztény közösség számára, hogy nagyobb bizalmat helyezzen a Szentlélekbe, aki vezeti őket a történelem folyamán. Így felül tudnak kerekedni a félelem kísértésén.
Az „új evangelizáció” ezek után azt jelenti, hogy a helyi Egyházainkban arra törekszünk, hogy felállítsunk egy tervet az előzőekben említett jelenségek kiértékeléséhez oly módon, hogy az a remény evangéliumát közvetítse gyakorlati módon.
Az „új evangelizáció” Szt. Pál lángoló felfogásának személyes megújítását jelenti, azt hirdetve: „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!”(1Kor 9:16)
ELENGEDHETETLEN ALAPOK AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓHOZ2
„Azok, akik valódi kapcsolatba kerültek Krisztussal, nem tarthatják meg őt önmaguknak; hirdetniük kell őt. Ezért itt tehát nem egy ’új program’ feltalálásáról van szó. A program már létezik; az a terv, amelyet a Szentírásban és az Élő Hagyományokban találunk, és amely mindig ugyanaz marad. Végső soron ennek központja magában Krisztusban van. Őt kell megismernünk, megszeretnünk és utánoznunk, hogy benne megélhessük a szentháromságos életet és vele átalakítsuk a történelmet a mennyei Jeruzsálem beteljesüléséig. Ez egy olyan program, ami nem változik az idő és a kultúrák múlásával, bár figyelembe veszi ezeket az igazi párbeszéd és a hatékony kommunikáció érdekében.”
Ezek az elvek aláhúzzák, hogy amire a Szentlélek hív bennünket a fogadalom által az az, hogy megéljük a Szentírást a Ferences Világi Rendben annak regulája szerint. Ez annak a kérdése, hogy határozottan elköteleződünk-e?
Szentség
Az új evangelizáció fő céljának kell lennie, hogy a hívők számára új életet adjon a szentség ideáljának, a hétköznapi keresztény élet eme magasabb szintjének. Szentség, mely tanúságtételben nyilvánul meg a saját hitünkről, a határtalan jótékonyságról és a szeretetről, amelyet a mindennapi tevékenységeink során megélünk és a gyakorlatban megvalósítunk.(Regula 2. pont)
Imádság
„Keresztény közösségeinknek az ima kimagasló ’iskoláivá’ kell válniuk, amelyben a Krisztussal való találkozás nem csak segítségkérésben fejeződik ki, hanem hálaadásban, dicséretben, imádásba, szemlélődésben, meghallgatásban és lelkes áhítatban is, amíg a szív valóban ’szerelembe esik’. Intenzív ima, igen, de ez nem von el bennünket a történelem eseményei iránti elkötelezettségünktől: szívünknek az isteni szeretetre való megnyílása megnyitja azt a testvéreink iránti szeretetre, és képessé tesz bennünket a történelem alakítására az Isten terve szerint.” „Ha az igehirdető nem imádkozik, végül „önmagát fogja hirdetni”(2Kor4:5 és szavai ’istentelen fecsegéssé’3 silányulnak.”(Regula 8. pont)
A vasárnapi Eucharisztia
„Krisztus feltámadásának igazsága az az eredeti tény, amelyen a keresztény hit alapszik. Nem tudjuk, hogy az új évezred mit tartogat számunkra, de bizonyosak vagyunk abban, hogy Krisztus kezeiben biztonságban van; halálát ünnepelve minden vasárnap az Egyház továbbra is fel fogja mutatni minden generáció számára „ a történelem valódi támpontját, amelyhez a világ eredetének és végső sorsának rejtélye vezet”.. „Amire a világnak szüksége van az Isten szeretete; az, hogy találkozzon Krisztussal és higgyen benne. Ezen oknál fogva az Eucharisztia az Egyház küldetésének forrása és csúcspontja.”4 (Regula 8. pont)
A kiengesztelődés szentsége
„Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lk18:13) A ’bűntudat’ válságával szemben a kiengesztelődés kegyelmének újrafelfedezésére szólítunk fel. Az Úr ajándékai Attól jönnek, aki jól ismeri az emberi szívet.(Regula 7. pont)
Hallgatni az Igét
„Ebben az Istennel folytatott párbeszédben megértjük önmagunkat és válaszokat találunk szívünk legmélyebben elrejtett kérdéseire. Isten csak válaszol a szomjúságra, amely minden ember szívében megtalálható.” „A bűn gyökere az Isten szavára hallgatás hiányában van.” 5 (Regula 4. pont)
Hirdetni az Igét
„Felelősségünk nem korlátozódik pusztán közös értékek ajánlására a világ számára, hanem el kell jutnunk Isten Igéjének nyílt hirdetéséhez. Csak így leszünk hűek Krisztus megbízásához: nem beszélhetünk igazi evangelizációról, ha nem hirdetjük a názáreti Jézusnak, Isten fiának, a nevét, tanítását, életét, ígéreteit, Országát és misztériumát.”6
„Jézus azt parancsolta nekünk, hogy ezt a kinyilatkoztatást az ő saját tekintélyével közvetítsük másoknak. Minden kereszténynek imádkoznia kell a következő gondolatról: az emberek megváltást nyerhetnek más módokon is, Isten kegyelméből, ha nem is oktatjuk őket a Szentírásra, de a magunk számára nyerhetünk-e megváltást, ha nemtörődömségből, félelemből vagy szégyen miatt-amit Szent Pál a Szentírás miatti szégyenpírnek hívott- vagy téves eszmék eredményeként, nem hirdetjük azt?” 7 „Az a tény, hogy az Isten Igéjének hirdetése emberi életünk tanúságára hív, olyan adottság, ami a keresztény lelkiismeretben egyértelműen jelen van a kezdetek óta, még az üldöztetés körülményei között is. Ezek nem szabad, hogy eltántorítsanak bennünket. Jézus maga mondta tanítványainak:”Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn15:20) ( Regula 6. pont)
A közösségi lét
A gyakorlati tervek készítése előtt egy közösségi lelkiség kialakulását szükséges elősegítenünk. Ez jelzi mindenek felett, hogy a szívnek a Szentháromság misztériumában elmélyülése bennünk lakozik, és amelynek fényét látnunk is kell ragyogni körülöttünk a testvérek arcán.[…] Ne legyenek illúzióink: ha nem követjük ezt a lelki ösvényt, a pusztán külsőséges közösségi formáknak nem sok értelme lesz. Azok hamarosan lélek nélküli szerkezetekké, ’díszlet’ közösségekké válnának, ahelyett hogy a növekedés és önkifejezés eszközei lennének. (Regula 5. és 8. pont)
A küldetés
Kezdve az Egyházon belüli közösség kialakulásával, annak emberbaráti természetéből eredően a közösség megnyílik a misszióra, amely egyetemes szolgálat. Ha ismét igazán Isten szemléléséből indulunk ki, akkor abból meg kell tanulnunk látni őt, különösen azoknak az arcában, akikkel maga is kívánta, hogy azonosítsák: a szegények. […] Az evangelizációnak az emberbaráti szereteten keresztül vezető formája nélkül és a keresztény szegénység tanúsága nélkül az Örömhír hirdetése - amely önmagában az emberszeretet legkiválóbb formája- azt kockáztatja, hogy félreértik.(Regula 6.-19. pont)
Mária nyomdokában
„Apostoli és pasztorális tevékenységünk soha nem lesz termékeny, ha nem tanulunk Máriától; hogy engedjük magunkat alakítani Isten bennünk végbemenő munkája által.8 Az új evangelizációban, csakúgy, mint az első Pünkösdkor, Máriának helye van.”9 (Regula 9. pont)
A kegyelem elsődlegessége
„Fennáll a kísértés, mely minden lelki utazást és pasztorális munkát állandóan elkísér, nevezetesen az a gondolat, hogy az eredmény a mi tervezési és cselekvési képességeinktől függ. Végzetes annak elfelejtése, hogy „nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15:5)” (Regula 4. pont)
FERENCES VILÁGI RENDI KÜLDETÉSÜNK
Amikor II. János Pál Pápa, 2002. november 22-én audiencián fogadta az FVR Általános Káptalan résztvevőit, a kérdésekre adott válaszaiban határozottan vezette az FVR-t a jövő felé, ami Krisztus. Háromszor buzdított bennünket: Az Egyház vár rátok….a Regula 3. pontja szerint. „ A jelenlegi regula hozzáigazítja a Ferences Világi Rendet az Anyaszentegyház szükségleteihez és elvárásaihoz a változó idő feltételei között.”
„A jövőbe kell tekintenetek és evezzetek a mélyre: Duc in altum! (Lk 5:4)
Az Egyház nagy szolgálatot vár a maga nemében páratlan Ferences Világi Rendtől Isten Országának ügyében a mai világban. Az Egyház azt várja a Rendetektől, hogy minden szinten modellje legyen a fejlődő, szervezett és karizmatikus egységnek, hogy mint „ a szeretet közössége” mutatkozzatok be a világnak ( Regula 22.pont). Tőletek, ferences világi rendiek, az Egyház a keresztény és ferences élet bátor és következetes tanúságát várja, amelynek célja egy még inkább testvéri és evangéliumi világot építeni Isten Országának megvalósulásáért.[…]
Meghívást kaptatok saját hozzájárulásotok teljesítésére, hogy siettessétek olyan civilizáció eljövetelét, amelyben az emberi személy méltósága, az egymásért érzett felelősség és szeretet élő valósággá válhat. Az egyetemes testvéri együttérzés igazi alapjait kell elmélyítenetek és a vendégszeretet és testvériség lelkületét kell kialakítanotok mindenhol. Határozottan szálljatok szembe mindenfajta kizsákmányolással, megkülönböztetéssel és marginalizálással és a másokkal szembeni közöny magatartásával. Világi Ferencesek, hivatásotoknál fogva az Egyházhoz és a társadalomhoz tartozásotokat, mint elválaszthatatlan valóságot élitek meg.
Ebből eredően mindenekelőtt arra kaptatok meghívást, hogy személyes tanúságot hordozzatok ott, ahol éltek: mindenek előtt: a családi életben, a munkában, az örömben és szenvedésben, az emberekkel való találkozásban, akik mind testvérek ugyanazon Atyában; a társadalmi életben való jelenlét és részvétel által és a minden teremtménnyel való testvéri kapcsolatban.” (Ált. Konst. 12.1.) Talán nem kell majd mártírként a véreteket ontanotok, de arra biztosan
meghívást kaptok, hogy egyértelmű és állhatatos tanúságot tegyetek a keresztségi és bérmálási fogadalmaitok teljesítésében, amelyeket megújítottatok és megerősítettetek a ferences világi rendi fogadalmatokkal. […]
„MIT TEGYÜNK, TESTVÉREK?” (Apcsel 2:37)
Megállapodhatunk közösségi szinten-helyi, regionális, nemzeti vagy nemzetközi- a pasztorális tevékenység alkotóelemeiről (célok és módszerek, minden testvér képzése és méltatása, és a szükséges eszközök előteremtése) annak érdekében, hogy megkönnyítsük Jézus hirdetését, amelynek el kellene érnie azon embereket, akik a közösségeket formálják, akik a társadalmat és a kultúrát mélyítik az evangeliumi értékekről tett tanúbizonyságuknak köszönhetően, amint azt a Pápa is kérte Szt. Ferenctől. Egy megújult merészség tüzelje mindannyiónkat, közösségeinket, az FVR-t és a Ferences Ifjúságot. „A hit lelkes önbizalmának párosulnia kell az ész merészségével.”10
A fiatalok, a családok, akik szenvednek, a politika és kultúra világa stb., mindezen emberi közegek hívják a világi ferenceseket. Az erős hívás, amely a „menjetek az Evangéliumból az élet felé, és az életből az Evangélium felé” szabályból ered, az egy bölcs gyakorlat - amikor az embernek választania kell személyes vagy közösségi szinten – és amely előnybe részesíti azt az odafigyelést, ami az ’idők jelei’-t megilleti.
Szükség van az evangelizációra:
a családokért - melyek az élet és szeretet szentélyei
A család az élet és a szeretet szentélye, amelynek manapság nagyobb támogatásra van szüksége, mint valaha. A házasság intézményét számos irányból támadják abból az uralkodó felfogásból és abból a gondolkodásmód elterjedéséből eredően, amely eljelentékteleníti az emberi testet és nemi különbözőséget (gender). Isten szava újra megerősíti az emberi lény eredeti istenségét - férfinek és nőnek teremtve-, amely hűséges, kölcsönös és gyümölcsöző szerelemre hivatott. 11
A család pótolhatatlan. Intenzív és életerős család-pasztorációs szolgálatra van szükség. A hiteles családpolitikát támogatni kell és a családnak, mint társadalmi alanynak, jogokat kell biztosítani. A Regulánk szólít fel erre bennünket (Regula 17. pont; Ált.Konst. 24.p):
„Menj Ferenc és újítsd meg családi Egyházamat, mely romokban van.”
,hogy pártoljuk a Ferences Ifjúság és a ferences gyermekek csoportjainak megszületését
Oktatási vészhelyzet van, ezért sürgős szükség van az élethez és a helyes viselkedéshez szükséges alapvető értékek továbbadására az új generációk számára. Amikor a lelkiismeretet többé nem képezzük, az igazság fénye elhalványul. Az igazságról beszélve sokan úgy gondolják, hogy az túl „tekintélyelvű”. Ilyen gondolkodás vezet az élet jóságának kétségbe vonásához (Jó élni?). Bizonyos kultúrák egyfajta ’önutálat’ jellemvonása terjed és a kapcsolatok és elköteleződések érvényessége, amely az életet teljessé teszi, viszonylagossá válik. Valóban szükség van igaz oktatókra, akik képesek formálni az egyéneket, akik aztán az életet a maga teljességében képesek megélni, akik képesek élő kapcsolatba lépni Jézus Krisztussal, és akik képesek meghozni a maguk egyedi hozzájárulásukat a közjóért.
Közösségeinket szólítjuk: sok tagunk maga is szülő, akik némelyike személyesen is megtapasztalja ezt az oktatási zűrzavart. És mégis Szent Ferenc és az FVR szentjeinek tapasztalata a lelkesítés rendkívüli forrása az oktatási gyakorlatra és cselekvésre.
a későbbi oktatók képzőiért
„Egy valóban hatékony pasztorális szolgálat felállításáért, támogatnunk kell a későbbi oktatók képzését, amely felöleli speciális iskolák és tanfolyamok szervezését is.”12 Közösségeinket olyan helyekké kell tennünk, ahol felnőtt személyek ingyenes képzése folyik, akik aztán cserében képesek mások oktatására, Isten kérdésének felvetésére azok életében, munkájában és családjában. Ez egész biztosan egyike azon elkötelezettségeknek, amely jellemzője az új evangelizációnak (2Tim 2:2). Közösségeinknek az is kötelessége, hogy támogassák azon személyeket, akik elkötelezik magukat az oktatási feladatokra, amelyek alapvetőek az Egyház és az emberiség jövője számára. Képzésük nem korlátozódhat egyszerű technikai felkészítésre. Ez elsősorban és leginkább egy integráló, egységbe rendező képzés.
az emberi és környezeti felfogásért
Ha hiányzik a tisztelet az élet és a természetes halál jogához, ha az emberi fogantatás, terhesség és szülés mesterséges, ha emberi embriókat áldoznak fel a kutatáshoz, a társadalom lelkiismerete zsákutcába kerül, elveszítve az emberi és vele együtt a környezeti felfogás fogalmát. A környezet iránti kötelességeink szorosan összefüggenek az ember iránti kötelességeinkkel, tekintettel önmagára és másokkal való kapcsolatára. Helytelen lenne, ha egyes kötelességeket betartanánk miközben más kötelességeket elhanyagolunk. Ezen a ponton mély ellentmondás húzódik mai felfogásunkban és gyakorlatunkban: aki megalázza az embert, az pusztítja a környezetet és károsítja a társadalmat is. Ez azt jelenti, hogy nekünk ferenceseknek, közvetítenünk kell a Szentírás logikáját a közéletben, a politikában, a kultúra, az egészségügy és az oktatás területén…bátor kezdeményezések és tevékenységeken keresztül, amely a szeretet civilizációját fogja felépíteni (Regula 14.pont).
a Krisztust nélkülözők szolgálatáért
Ha mi valóban ismét Krisztus szemléléséből indulunk ki, akkor meg kell tanulnunk Őt látni különösen azok arcában, akikkel Ő maga is azt akarta, hogy azonosítsák: a szegények.
Krisztus különleges jelenléte fedezhető fel a szegényekben, és ez azt igényli az Egyháztól, hogy előnybe részesítse őket. A mai időkben, a szegénység hagyományos formái mellett, a szegénység új keletű megnyilvánulásaira gondolunk: az élet értelmének hiányából eredő kétségbeesés, drogfüggőség, az elhagyatottságtól való félelem öregkorban vagy betegség esetén, a társadalom peremére szorulás vagy társadalmi megkülönböztetés, diszkrimináció.
Most egy újfajta ’ötletességre’(kreativitásra) van szükség az emberszeretet gyakorlásában, amely hatékony segítséget nyújt, de egyúttal ’közelébe is kerül’ azoknak, akik szenvednek. Ezért biztosítanunk kell, hogy minden keresztény közösségben a szegények ’otthon érezzék’ magukat.13 Ez Szent Ferenc életének és tanításának igazi jele: „Ismerem a szegény és megfeszített Krisztust.”. A világi ferenceseknek, Ferenc példáját követve, szintén ’otthon kell érezniük magukat’ a szegények között és nagylelkűen eljárni velük.
Ezért szükséges az Egyház szociális tanításának oktatása közösségeinkben.
a tömegtájékoztatásért, hogy elvigyük Jézust mindenkihez
A jelenlegi kultúra mély és naprakész megértése szükséges ahhoz, hogy az új evangelizáció hatékony lehessen. A különböző kommunikációs eszközök szerepe döntő. Ismerni kell ezen eszközöket szokványos formájukban (Ferenc levelet írt a követőinek, a vezetőknek stb.) és azok legfrissebb formáiban (Maximilian Kolbe használta a nyomtatást, a rádiót és a televíziót) valamint képesnek is kell lenni azok használatára. Az internet oldalakat, fórumokat és más rendszereket fel kell használni arra, hogy hatékonyan közvetíteni tudjuk Krisztus üzenetét nagyszámú ember felé.14
Támpontok egy közös áttekintéshez az új evangelizációról, kérdések formájában
Közösségeink jelentős változásokat tapasztalnak
1. Milyen következtetéseket lehet levonni a különböző FVR helyi közösségek jelenlegi
helyzetének kiértékeléséből az új evangelizáció szemszögéből?
A világ jelentős változásokon megy keresztül, amelyek új helyzeteket és kihívásokat jelentenek: kultúra (elvilágiasodás), társadalom (népek keveredése), tömegtájékoztatás, gazdaság, tudomány és városi élet.
2. Milyen kérdéseket és problémákat vetnek fel ezek? Milyen válaszok születnek ezekre?
Az új evangelizációban közösségeinknek át kell alakulniuk gondolkodásukban, hogy így folytatni tudják az igehirdetés küldetésének teljesítését ezeken az új területeken.
3. Közösségeink hogyan fogtak bele és hajtották végre II. János Pál pápa felhívását „az új
evangelizációra, amely új annak buzgalmában, módszereiben és megnyilvánulásaiban.”
Milyen tettekkel vagy konkrét változtatásokkal?
A mai idők arra szólítják fel az Egyházat, hogy megújítsa hittérítési módját és formáit, és hogy új készségességet mutasson hitünk és reményünk bemutatására.
4. A missziós lelkületű igehirdetés szorgalmazása közösségeink pasztorális tevékenységeinek
szokásos elemévé vált? Vagy csökkent az abbéli meggyőződés, hogy ezt a missziót a saját
közösségeinkben, helyi keresztény gyülekezetekben és életünk mindennapi helyzeteiben is
végeznünk kell? Hogy tud ez konkrét valósággá válni?
Az új evangelizáció azt igényli, hogy meghalljuk és megvalósítsuk ezt a hívást az igehirdetésre és tanúságtevésre, ami gazdag termést ígér.
5. Milyen evangelizációs terveket javasolnak közösségeink? A közösségek, hogyan érik el
tagjaikat és hogyan képzik őket, hogy családokat, YouFra fiataljait és gyerekeket
térítsenek?
6. Hogyan tudjuk felkészíteni közösségeinket erre a bővülésre, az evangelizáció bőséges
termésére, új testvérek fogadására?
Záró következtetések
Duc in altum! A pasztorális munka lelkes újjáalakítása vár ránk. Ez egy olyan munka, amelynek mindannyian részesei vagyunk. A Szent Lélek személyesen – aki Ferenc szívét megvilágosította az Ő fénye által, aki a minden teremtménnyel átélt testvéri közösségben megismertette őt a szegény és megfeszített Jézus misztériumával is, és aki rábízta az Egyház megújításának legnagyobb küldetését – hívja a Ferences Világi Rendet és a Ferences Ifjúságot. A Szent Lélek megragadott bennünket ferences fogadalmunk pillanatában és küld bennünket az egész világra az Egyház nevében.
„A rám eső részt megtettem, Krisztus mutassa meg nektek a ti részeteket.” (Szent Ferenc Legendája 14,3)
Mária, az új evangelizáció csillaga, támogatni és vezetni fog bennünket ezen a hűséges úton, hogy megéljünk egy még merészebb életet az Evangélium szerint.
„Mindenható, örök, igazságos és könyörülő Isten, add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy éretted mindig azt tegyük, amiről tudjuk, hogy megfelel akaratodnak, és mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, hogy így bensőleg megtisztítva, bensőleg megvilágosítva és a Szentlélek tüzétől lángra lobbantva nyomába szegődhessünk a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, és kizárólag a te kegyelmedből eljussunk hozzád, ó, Fölséges, ki tökéletes Háromságban és egyszerű Egységben élsz és uralkodol és dicsőségben ragyogsz mindenható Istenünk, minden századokon át. Ámen.” ( Az egész rendhez írt levél, 50-52)
2011. július 7., csütörtök
2011. július 6., szerda
2011. július 5., kedd
2011. július 4., hétfő
2011. július 3., vasárnap
Scheffler János boldoggá avatása
A mai szentírási részek középpontjában Szent Máté evangéliumának egy gyöngyszeme áll, mégpedig az, amely lehetővé teszi, hogy bepillantsunk Krisztus személyének misztériumába, az Atyával való bensőséges kapcsolatába. Az a legmegindítóbb, hogy ennek kinyilatkoztatását, feltárását a kicsinyeknek, az egyszerű embereknek, az alázatosaknak tartotta fenn, azoknak, akiket a világ bölcsei megvetnek és lenéznek, ezen utóbbiakat viszont határozottan kizárta: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és az okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!”(25)
Isten megtagadja önmaga megismertetését a tudásuk miatt felfuvalkodott bölcsektől, akik meg vannak győződve arról, hogy mindent tudnak, és azoknak az egyszerű embereknek nyilatkoztatja ki magát, akik a gyermek készségével nyílnak meg előtte, mivel tudatában vannak egyszerűségüknek, kicsinységüknek. Az ő számukra tartotta fenn azt a csodálatos megismerést, ami Jézus és a mennyei Atya között fennáll, s amit kizárólag Isten tud közölni az emberrel: „nem ismeri a Fiút senki más, mint az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” (27)
Itt a szeretetben gyökerező megismerésről van szó, a kölcsönös megismerésről, amely által az Atya teljesen ismeri a Fiút és a Fiú az Atyát. Ez az ismeret arra utal, hogy Jézus, a megtestesült Fiú lénye mélységében tökéletesen egyenlő az Atyával. Talán ez az, az evangéliumi szakasz, amely a legvilágosabban állítja Jézus istenségét. Míg a bölcsek és okosak, az akkori és a mai írástudók és farizeusok, csupán embert látnak Jézusban, „az ács fiát” (Mt 13,55), az akkori és mindenkori egyszerű emberek mindig felismerik benne Isten Fiát: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Jézus pedig pontosan ezeknek nyilatkoztatja ki, mutatja be önmagát és az Atyát.
Az Úr Jézus egyidejűleg gondol a szenvedés és a szorongatás földi körülményeire is, hiszen a kicsinyeknek, a szegényeknek és a megalázottaknak gyakran ezek közepette kell vergődniük, így hívogatja őket: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!” Felüdíti őket szeretetével, kinyilatkoztatva nekik az Atya szeretetét, és megtanítva őket arra, hogy gyermekként viszontszeressék Őt. A kinyilatkoztatás itt elsősorban nem értelmi és szóbeli közlést jelent, hanem azt, hogy Jézusban látható lett az Isten, akit csak Jézusban érthetünk meg igazán, vagyis akkor, ha elsajátítjuk Jézus életét és tanítását. S amennyire Jézushoz hasonlóak leszünk lelkületileg, gondolkodásban és magatartásban, annyira ismerjük meg az Atyát. Így senki sem részesedhet Isten közelségének vigasztalásában, felemelő boldogságában, csak az, aki közel kerül Jézushoz.
Kt. A győzedelmes Isten Fia nemcsak Jeruzsálembe vonult be szelíden és alázatosan, mint ahogy a próféta előre megjövendölte, hanem titokzatos módón a mai szentmisén is bevonul az Egyház ünneplő közösségébe, az átváltoztatás csendjében, melyet megelőzött az ujjongó ének: „Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magasságban! – s majd a szentáldozás pillanatában betér mindazok szívébe, akik készek őt befogadni, hogy szelídségébe és alázatába, sőt isteni életébe részesítse őket.
A szent, erős és halhatatlan Isten szelídsége abban nyilvánult meg, hogy sebezhetővé vált, amikor szabad akarattal ruházta fel az embert, s amikor elküldte és kiszolgáltatta a teremtménynek Szent Fiát. Ezért Jézus szájából a kijelentés, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, nem csupán emberi tulajdonságára vonatkozik, hanem az isteni lényeg kinyilatkoztatása.
Az emberi lélek is sebezhető, de leggyakrabban úgy keres sebére gyógyulást, hogy viszonozza az őt ért megbántást. Ha megbántanak, megsértődöm, és nem beszélek, ha erélyesebben szólnak ránk, visszaszólunk, ha megütnek visszaütünk, hogy ne tűnjünk gyáváknak: amilyen a mosdó olyan a törölköző – mondjuk olykor, de a lelkünk ennek következtében békétlenné, nyugtalanná válik. Ilyenkor, ha érzékeny a lelkiismeret, lelkiismeret furdalást érzünk: miért nem tudtam hallgatni, miért is viszonoztam a rosszat rosszal?
Az Úr Jézus a Zakariás próféta által megjövendölt Messiásként mutatja meg magát (9,9): szelíd és alázatos király, aki nem a földi nagyságok pompájával és hatalmával lép fel, nem karddal oszt igazságot, hanem mindenhova békét visz: „Békét hirdet a népeknek” (10). Arra tanítja az embereket, hogy úgy viselkedjenek, mint ő, szelíden, alázatosan, szeretettel hajoljanak Isten akaratának igája alá, amint ő is meghajolt a kereszt súlya alatt…
Kt. hogy, mindezt hogyan kell érteni, s még inkább megélni a hétköznapi életben, a szentek és boldogok életéből olvashatjuk ki, akiket az Egyház elénk állit követendő példaként.
Az igazak is sokszor elbátortalanodnak. Lesz-e erejük kitartani a jó úton? Szent Ágoston biztatja őket: „Nem szakadt le a híd, amelyen az egykori szentek átmentek. Nem apadt ki az a forrás, amiből ők ittak. Ők példájukkal vonzzanak, bátorítanak bennünket és imáikkal közbenjárnak értünk.”
„Minden keresztény meghívatott az életszentségre, amelyet nem pusztán rendkívüli tettekkel lehet elérni. Egyetlen igazán fontos feltétele van a szentté válásnak: Jézus Krisztusra kell hallgatnunk, Őt kell követnünk, akkor is, amikor súlyos gondjaink vannak, akkor is, amikor ez nehéz feladat. A tragédiák és a boldogtalanság oka mindig az, hogy az ember eltávolodott Istentől” – mondta XVI Benedek pápa.
Nagyon jól tudta ezt vértanú püspökünk Scheffler János, akit ma emel az egyház Szatmárnémetiben, volt püspöki székhelyén a boldogok sorába. Mivel nem akart boldogtalan életet élni, látszólag hatalommal rendelkezve, ezért inkább hallgatott keresztre feszítet Mesterére, s követte őt a keskeny, göröngyös és meredek úton a golgotára és onnan a boldog mennyországba.
Amikor 1942. március 26-án Scheffler Jánost XII. Pius pápa a szatmári egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki, a világban nehéz idők jártak. Mindenfele mérhetetlen szenvedést okozott a háború. Amikor pedig véget ért a háború, mindenki egy jobb életben reménykedett. De csakhamar bebizonyosodott, hogy egy másik nehéz idő következik, a kommunista terror ideje.
A visszatérő közigazgatás szabad kezet adott a szovjeteknek, akik egyházmegyénk híveinek egy jelentős részét elhurcolták a dicső Szovjetunióba kényszermunkára. Rövidesen megszüntették a romániai katolikus püspökségeket, feloszlatták a szerzetesrendeket, elvették iskoláinkat, és kidolgozták a Rómától való elszakadás forgatókönyvét.
Püspökeink és papjaink egy része börtönbe került. Itt mérhetetlen szenvedés és megaláztatás várt rájuk. Ezekben a nehéz időkben a Sátán Scheffler püspök elé állt és miután megmutatta neki „a világ valamennyi kincsét”, így szólt hozzá: „Ezt mind neked adom, ha leborulva imádsz engem!” De János püspökünk megtanulta Mesterétől azt, hogy hogyan kell egy Krisztust követő főpásztornak viselkednie, ezért így válaszolt: „Nem tehetem!” Takarodj Sátán.
Vagyis, a kommunista hatalom el akarta szakítani a romániai Katolikus Egyházat Rómától. Azt szerette volna elérni, amit a kínai kommunistáknak sikerült megvalósítani és fenntartani mind a mai napig, vagyis leválasztani a „hazafias” katolikusokat Rómától. Valószínűleg biztosra vették, hogy itt is menni fog. Ennek érdekében a püspököket börtönbe zárták, megalázták és megkínozták. Scheffler püspöknek felajánlották: ismét hatalmat kaphatsz a kezedbe és learathatod a nép dicsőítését, ha elvállalod a Rómától elszakított Katolikus Egyház vezetését. Újból püspök lehetsz, szabad és mindenki által tisztelt, ha vállalod, hogy kiszolgálod az istentagadó és emberi jogokat semmibe vevő hatalmat. Az is nyilvánvaló volt mindenki számára, mi vár rá, ha mégis nemet mond.
Talán meg is magyarázhatta volna magának is, másoknak is, hogy azért fogadja el Erdély bebörtönzött püspökének Márton Áronnak a székét, hogy majd új kapcsolatait felhasználva előnyöket alkudjon ki az egyháznak, hogy a pásztor nélkül maradt nyájakat, püspökségeket összefogja, kormányozza. De ő, nem így tett. Erre a csábításra válaszolta, Uraim: „Nem tehetem!”
Ma, amikor egy kis kényelemért, szórakozásért, anyagi előnyökért, olyan könnyen megalkuszunk, felhagyunk a vallás gyakorlásával, az imával, templomba járással, ma amikor egyéni, vagy politikai érdekekért háttérbe szorítjuk hitbeli meggyőződésünket és készek vagyunk a másik ember becsületébe belegázolni, képesek vagyunk egy kanál vízbe megfojtani, csakhogy céljainkat elérjük, akkor emberi ésszel nehéz felfogni, hogyan tudta visszautasítani a látszatra nagyszerű ajánlatot és választani a kényszerlakhelyt, majd a börtönt a „földalatti pokolba”, a kényszermunkát és a vértanúhalált.
Úgy tűnt, hogy a börtönből nincs menekvés, mindennek vége, világi szemmel nézve a helyzet reménytelen volt, úgy tűnt, hogy ő veszített… De valóban így volt? Ki volt a győztes és ki a legyőzött? Ki volt az erős és ki a gyenge? Hol vannak a győztesek és hol a legyőzött?
Vértanú püspökünknek a mai napon történő boldoggá avatásával a Jó Isten válaszol ezekre, a kérdésekre. Isten szolgája Scheffler János messze elnyomói fölé emelkedve, „hegyen állva” várta az ellenséget, és mindvégig, még a „földalatti pokol” celláiban, kihallgató termeiben is magasan elnyomói fölött állt a megpróbáltatások napjaiban. Olyan megrendítő életrajzában az a mozzanat, amikor felültetik a rabszállítóra, mellyel a Jilava-i börtönbe szállították, rabtársait arra kéri, hogy énekeljék el vele együtt az „Ó Mária, drága név” kezdetű éneket. A püspök érezte, hitte, hogy Isten vele van, még ha a látszat mást is mutat. Egy evilági, Isten és Egyházellenes sereggel szemben, a hite legyőzhetetlenné tette a püspököt.
És ez az, amiért a mai napon a boldogok sorába, azaz oltárra emeli az egyház és ez az, amiért mi a szatmári egyházmegye hívei, papja és szerzetesei büszkék lehetünk rá, és életpéldáját bátran követhetjük.
Mert ma – sokkal inkább, mint korábban – fennáll az a veszély, hogy az ember egyedül a téveszmék hálójába kerül – mondta a szentatya nem régen. A keresztények ezért tekintsék példaképüknek a szenteket és boldogokat, akik megmutatják, hogy mi is az emberi lét valódi célja.
Mert a szentek olyan személyek, akik végsőkig megélik emberi mivoltukat, tökéletesen megvalósítják önmagukat. A siker nem egy bajnokcsapat, egy film hírneve, hanem az életszentségben maradéktalanul megvalósuló emberség. Ezért hívja Jézus boldogoknak a szenteket. A nyolc boldogság nem más, mint a szentek jellemzője. A lélekben szegények azok, akik nem rabjai a pénznek, a hatalomnak, a sikernek, a mítoszoknak, az erőszaknak, akik irgalmasak, nem gyűlölködnek, tiszta szívűek és boldogok. A szentek azok, akik hitelesen megvalósították Isten tervét, vagyis saját emberségüket. Vajon ki teljesebb ember, mint Assisi Szent Ferenc, mint vértanú püspökünk: Scheffler János vagy melyik nő valósította meg jobban önmagát, mint kalkuttai Teréz anya? A szentek és boldogok személyében olyan példaképekről van szó, akik megmutatják, hogy melyik úton járjunk, ha el akarunk jutni az életszentségre”.
Kt. Visszatérve az evangéliumi szakaszhoz: nyugalmat, békét talál a lelketek, ígéri Jézus azoknak, akik tőle akarnak tanulni. Természetesen egészen másfajta nyugalom az, amelyről Jézus beszél, mint az igazság érzetünk pillanatnyi kielégülése. De ez csak úgy érhető el, ha vállalom azt az olykor már-már kibírhatatlan feszültséget, mely abból fakad, hogy visszautasítom a nagy kísértő csábításait, hogy megválaszolatlanul hagyom az engem ért sérelmet.
Ez a test szerinti élet, az úgynevezett Ádámi, megváltás előtti, önistenítő emberi magatartás elutasítását jelenti és a lélek – az istengyermeki, az elkötelezett, tudatos hit szerinti élet vállalását. Tehát, ahelyett, hogy a könnyebbik részt vállasztanánk, vagy éppenséggel visszavágnánk – akár fizikailag, akár szellemileg – lemondunk az elégtétel vételéről és felkínáljuk a bocsánatot, a békét, miként Tanító Mesterünk, Jézus Krisztus is tette a kereszten.
Kt. Krisztus hívása mindenkinek szól, aki fáradt és terhek súlya alatt görnyedezik, éppen ezért vegyük fontolóra fölszólítását, és valóban tanuljunk tőle. De ne csak úgy, hogy megpróbáljuk őt utánozni, hanem még inkább azzal, hogy belőle élve, az Ő testével táplálkozva, engedjük megvalósulni magunkban az ő szelíd és alázatos uralmát, a Lélek szerinti életet, azaz engedjük, hogy szentté tegyen bennünket.
Elmélkedésünket Léon Bloy francia konvertitának egy mondatával szeretném befejezni: „Csak egy fajta szomorúság létezik, mégpedig az, ha nem vagyunk szentek. Én azt szeretném, hogy senki ne ismerje ezt a szomorúságot, szeretném, ha mindenki szent lenne”.
Isten megtagadja önmaga megismertetését a tudásuk miatt felfuvalkodott bölcsektől, akik meg vannak győződve arról, hogy mindent tudnak, és azoknak az egyszerű embereknek nyilatkoztatja ki magát, akik a gyermek készségével nyílnak meg előtte, mivel tudatában vannak egyszerűségüknek, kicsinységüknek. Az ő számukra tartotta fenn azt a csodálatos megismerést, ami Jézus és a mennyei Atya között fennáll, s amit kizárólag Isten tud közölni az emberrel: „nem ismeri a Fiút senki más, mint az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” (27)
Itt a szeretetben gyökerező megismerésről van szó, a kölcsönös megismerésről, amely által az Atya teljesen ismeri a Fiút és a Fiú az Atyát. Ez az ismeret arra utal, hogy Jézus, a megtestesült Fiú lénye mélységében tökéletesen egyenlő az Atyával. Talán ez az, az evangéliumi szakasz, amely a legvilágosabban állítja Jézus istenségét. Míg a bölcsek és okosak, az akkori és a mai írástudók és farizeusok, csupán embert látnak Jézusban, „az ács fiát” (Mt 13,55), az akkori és mindenkori egyszerű emberek mindig felismerik benne Isten Fiát: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Jézus pedig pontosan ezeknek nyilatkoztatja ki, mutatja be önmagát és az Atyát.
Az Úr Jézus egyidejűleg gondol a szenvedés és a szorongatás földi körülményeire is, hiszen a kicsinyeknek, a szegényeknek és a megalázottaknak gyakran ezek közepette kell vergődniük, így hívogatja őket: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!” Felüdíti őket szeretetével, kinyilatkoztatva nekik az Atya szeretetét, és megtanítva őket arra, hogy gyermekként viszontszeressék Őt. A kinyilatkoztatás itt elsősorban nem értelmi és szóbeli közlést jelent, hanem azt, hogy Jézusban látható lett az Isten, akit csak Jézusban érthetünk meg igazán, vagyis akkor, ha elsajátítjuk Jézus életét és tanítását. S amennyire Jézushoz hasonlóak leszünk lelkületileg, gondolkodásban és magatartásban, annyira ismerjük meg az Atyát. Így senki sem részesedhet Isten közelségének vigasztalásában, felemelő boldogságában, csak az, aki közel kerül Jézushoz.
Kt. A győzedelmes Isten Fia nemcsak Jeruzsálembe vonult be szelíden és alázatosan, mint ahogy a próféta előre megjövendölte, hanem titokzatos módón a mai szentmisén is bevonul az Egyház ünneplő közösségébe, az átváltoztatás csendjében, melyet megelőzött az ujjongó ének: „Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magasságban! – s majd a szentáldozás pillanatában betér mindazok szívébe, akik készek őt befogadni, hogy szelídségébe és alázatába, sőt isteni életébe részesítse őket.
A szent, erős és halhatatlan Isten szelídsége abban nyilvánult meg, hogy sebezhetővé vált, amikor szabad akarattal ruházta fel az embert, s amikor elküldte és kiszolgáltatta a teremtménynek Szent Fiát. Ezért Jézus szájából a kijelentés, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, nem csupán emberi tulajdonságára vonatkozik, hanem az isteni lényeg kinyilatkoztatása.
Az emberi lélek is sebezhető, de leggyakrabban úgy keres sebére gyógyulást, hogy viszonozza az őt ért megbántást. Ha megbántanak, megsértődöm, és nem beszélek, ha erélyesebben szólnak ránk, visszaszólunk, ha megütnek visszaütünk, hogy ne tűnjünk gyáváknak: amilyen a mosdó olyan a törölköző – mondjuk olykor, de a lelkünk ennek következtében békétlenné, nyugtalanná válik. Ilyenkor, ha érzékeny a lelkiismeret, lelkiismeret furdalást érzünk: miért nem tudtam hallgatni, miért is viszonoztam a rosszat rosszal?
Az Úr Jézus a Zakariás próféta által megjövendölt Messiásként mutatja meg magát (9,9): szelíd és alázatos király, aki nem a földi nagyságok pompájával és hatalmával lép fel, nem karddal oszt igazságot, hanem mindenhova békét visz: „Békét hirdet a népeknek” (10). Arra tanítja az embereket, hogy úgy viselkedjenek, mint ő, szelíden, alázatosan, szeretettel hajoljanak Isten akaratának igája alá, amint ő is meghajolt a kereszt súlya alatt…
Kt. hogy, mindezt hogyan kell érteni, s még inkább megélni a hétköznapi életben, a szentek és boldogok életéből olvashatjuk ki, akiket az Egyház elénk állit követendő példaként.
Az igazak is sokszor elbátortalanodnak. Lesz-e erejük kitartani a jó úton? Szent Ágoston biztatja őket: „Nem szakadt le a híd, amelyen az egykori szentek átmentek. Nem apadt ki az a forrás, amiből ők ittak. Ők példájukkal vonzzanak, bátorítanak bennünket és imáikkal közbenjárnak értünk.”
„Minden keresztény meghívatott az életszentségre, amelyet nem pusztán rendkívüli tettekkel lehet elérni. Egyetlen igazán fontos feltétele van a szentté válásnak: Jézus Krisztusra kell hallgatnunk, Őt kell követnünk, akkor is, amikor súlyos gondjaink vannak, akkor is, amikor ez nehéz feladat. A tragédiák és a boldogtalanság oka mindig az, hogy az ember eltávolodott Istentől” – mondta XVI Benedek pápa.
Nagyon jól tudta ezt vértanú püspökünk Scheffler János, akit ma emel az egyház Szatmárnémetiben, volt püspöki székhelyén a boldogok sorába. Mivel nem akart boldogtalan életet élni, látszólag hatalommal rendelkezve, ezért inkább hallgatott keresztre feszítet Mesterére, s követte őt a keskeny, göröngyös és meredek úton a golgotára és onnan a boldog mennyországba.
Amikor 1942. március 26-án Scheffler Jánost XII. Pius pápa a szatmári egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki, a világban nehéz idők jártak. Mindenfele mérhetetlen szenvedést okozott a háború. Amikor pedig véget ért a háború, mindenki egy jobb életben reménykedett. De csakhamar bebizonyosodott, hogy egy másik nehéz idő következik, a kommunista terror ideje.
A visszatérő közigazgatás szabad kezet adott a szovjeteknek, akik egyházmegyénk híveinek egy jelentős részét elhurcolták a dicső Szovjetunióba kényszermunkára. Rövidesen megszüntették a romániai katolikus püspökségeket, feloszlatták a szerzetesrendeket, elvették iskoláinkat, és kidolgozták a Rómától való elszakadás forgatókönyvét.
Püspökeink és papjaink egy része börtönbe került. Itt mérhetetlen szenvedés és megaláztatás várt rájuk. Ezekben a nehéz időkben a Sátán Scheffler püspök elé állt és miután megmutatta neki „a világ valamennyi kincsét”, így szólt hozzá: „Ezt mind neked adom, ha leborulva imádsz engem!” De János püspökünk megtanulta Mesterétől azt, hogy hogyan kell egy Krisztust követő főpásztornak viselkednie, ezért így válaszolt: „Nem tehetem!” Takarodj Sátán.
Vagyis, a kommunista hatalom el akarta szakítani a romániai Katolikus Egyházat Rómától. Azt szerette volna elérni, amit a kínai kommunistáknak sikerült megvalósítani és fenntartani mind a mai napig, vagyis leválasztani a „hazafias” katolikusokat Rómától. Valószínűleg biztosra vették, hogy itt is menni fog. Ennek érdekében a püspököket börtönbe zárták, megalázták és megkínozták. Scheffler püspöknek felajánlották: ismét hatalmat kaphatsz a kezedbe és learathatod a nép dicsőítését, ha elvállalod a Rómától elszakított Katolikus Egyház vezetését. Újból püspök lehetsz, szabad és mindenki által tisztelt, ha vállalod, hogy kiszolgálod az istentagadó és emberi jogokat semmibe vevő hatalmat. Az is nyilvánvaló volt mindenki számára, mi vár rá, ha mégis nemet mond.
Talán meg is magyarázhatta volna magának is, másoknak is, hogy azért fogadja el Erdély bebörtönzött püspökének Márton Áronnak a székét, hogy majd új kapcsolatait felhasználva előnyöket alkudjon ki az egyháznak, hogy a pásztor nélkül maradt nyájakat, püspökségeket összefogja, kormányozza. De ő, nem így tett. Erre a csábításra válaszolta, Uraim: „Nem tehetem!”
Ma, amikor egy kis kényelemért, szórakozásért, anyagi előnyökért, olyan könnyen megalkuszunk, felhagyunk a vallás gyakorlásával, az imával, templomba járással, ma amikor egyéni, vagy politikai érdekekért háttérbe szorítjuk hitbeli meggyőződésünket és készek vagyunk a másik ember becsületébe belegázolni, képesek vagyunk egy kanál vízbe megfojtani, csakhogy céljainkat elérjük, akkor emberi ésszel nehéz felfogni, hogyan tudta visszautasítani a látszatra nagyszerű ajánlatot és választani a kényszerlakhelyt, majd a börtönt a „földalatti pokolba”, a kényszermunkát és a vértanúhalált.
Úgy tűnt, hogy a börtönből nincs menekvés, mindennek vége, világi szemmel nézve a helyzet reménytelen volt, úgy tűnt, hogy ő veszített… De valóban így volt? Ki volt a győztes és ki a legyőzött? Ki volt az erős és ki a gyenge? Hol vannak a győztesek és hol a legyőzött?
Vértanú püspökünknek a mai napon történő boldoggá avatásával a Jó Isten válaszol ezekre, a kérdésekre. Isten szolgája Scheffler János messze elnyomói fölé emelkedve, „hegyen állva” várta az ellenséget, és mindvégig, még a „földalatti pokol” celláiban, kihallgató termeiben is magasan elnyomói fölött állt a megpróbáltatások napjaiban. Olyan megrendítő életrajzában az a mozzanat, amikor felültetik a rabszállítóra, mellyel a Jilava-i börtönbe szállították, rabtársait arra kéri, hogy énekeljék el vele együtt az „Ó Mária, drága név” kezdetű éneket. A püspök érezte, hitte, hogy Isten vele van, még ha a látszat mást is mutat. Egy evilági, Isten és Egyházellenes sereggel szemben, a hite legyőzhetetlenné tette a püspököt.
És ez az, amiért a mai napon a boldogok sorába, azaz oltárra emeli az egyház és ez az, amiért mi a szatmári egyházmegye hívei, papja és szerzetesei büszkék lehetünk rá, és életpéldáját bátran követhetjük.
Mert ma – sokkal inkább, mint korábban – fennáll az a veszély, hogy az ember egyedül a téveszmék hálójába kerül – mondta a szentatya nem régen. A keresztények ezért tekintsék példaképüknek a szenteket és boldogokat, akik megmutatják, hogy mi is az emberi lét valódi célja.
Mert a szentek olyan személyek, akik végsőkig megélik emberi mivoltukat, tökéletesen megvalósítják önmagukat. A siker nem egy bajnokcsapat, egy film hírneve, hanem az életszentségben maradéktalanul megvalósuló emberség. Ezért hívja Jézus boldogoknak a szenteket. A nyolc boldogság nem más, mint a szentek jellemzője. A lélekben szegények azok, akik nem rabjai a pénznek, a hatalomnak, a sikernek, a mítoszoknak, az erőszaknak, akik irgalmasak, nem gyűlölködnek, tiszta szívűek és boldogok. A szentek azok, akik hitelesen megvalósították Isten tervét, vagyis saját emberségüket. Vajon ki teljesebb ember, mint Assisi Szent Ferenc, mint vértanú püspökünk: Scheffler János vagy melyik nő valósította meg jobban önmagát, mint kalkuttai Teréz anya? A szentek és boldogok személyében olyan példaképekről van szó, akik megmutatják, hogy melyik úton járjunk, ha el akarunk jutni az életszentségre”.
Kt. Visszatérve az evangéliumi szakaszhoz: nyugalmat, békét talál a lelketek, ígéri Jézus azoknak, akik tőle akarnak tanulni. Természetesen egészen másfajta nyugalom az, amelyről Jézus beszél, mint az igazság érzetünk pillanatnyi kielégülése. De ez csak úgy érhető el, ha vállalom azt az olykor már-már kibírhatatlan feszültséget, mely abból fakad, hogy visszautasítom a nagy kísértő csábításait, hogy megválaszolatlanul hagyom az engem ért sérelmet.
Ez a test szerinti élet, az úgynevezett Ádámi, megváltás előtti, önistenítő emberi magatartás elutasítását jelenti és a lélek – az istengyermeki, az elkötelezett, tudatos hit szerinti élet vállalását. Tehát, ahelyett, hogy a könnyebbik részt vállasztanánk, vagy éppenséggel visszavágnánk – akár fizikailag, akár szellemileg – lemondunk az elégtétel vételéről és felkínáljuk a bocsánatot, a békét, miként Tanító Mesterünk, Jézus Krisztus is tette a kereszten.
Kt. Krisztus hívása mindenkinek szól, aki fáradt és terhek súlya alatt görnyedezik, éppen ezért vegyük fontolóra fölszólítását, és valóban tanuljunk tőle. De ne csak úgy, hogy megpróbáljuk őt utánozni, hanem még inkább azzal, hogy belőle élve, az Ő testével táplálkozva, engedjük megvalósulni magunkban az ő szelíd és alázatos uralmát, a Lélek szerinti életet, azaz engedjük, hogy szentté tegyen bennünket.
Elmélkedésünket Léon Bloy francia konvertitának egy mondatával szeretném befejezni: „Csak egy fajta szomorúság létezik, mégpedig az, ha nem vagyunk szentek. Én azt szeretném, hogy senki ne ismerje ezt a szomorúságot, szeretném, ha mindenki szent lenne”.
2011. július 1., péntek
Jézus szíve tisztelet
1. Története. A középkorban már kimutatható bizonyos körökben a kifejezett Jé-
zus Szíve tisztelet, különösen a “német misztikusoknál” (1250-1350). Elmélkedésük
anyaga az Énekek éneke: az Egyház, mint Krisztus jegyese. A jezsuiták és a karthauziak átvették a Jézus Szíve tiszteletet, és elterjesztették az Egyházban. Eudes Szent Já-
nos is buzgólkodott ebben. Itt kapcsolódtak be a Jézus Szíve tiszteletbe Alacoque
Szent Margit látomásai (1673-75), melyekben Jézus különösen az emberi hálátlansá-
got fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. A ~ terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a
jezsuita Colombière-nek A felvilágosodás, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus
Szíve tisztelet terjedésének. Az 1814: visszaállított Jézus Szíve tisztelet azonban ismét
legfőbb tömegpasztorációs programjának tekintette, s a társad. szolidaritás és megbé-
kélés, a szociális megújhodás orvosságaként hirdette meg Jézus Szíve tiszteletét. Az-
óta alig van templom, ahol ne lenne jelen a Jézus Szíve tisztelete. - Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus Szíve teológiája nem volt
kidolgozva. 1765: engedélyezte XIII. Kelemen pápa (1758-69) a lengyel püspököknek,
hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius
pápa. 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa
(1878-1903) 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. XI.
Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a
Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. XII. Pius pápa ( 1939-58) a Haurietis aquas
enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről. - Főünnepe
a pünkösd utáni 2. vasárnapot (úrnap nyolcadát) követő péntek (az egyházi év utolsó
változó ünnepe). Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június
hónap.
2. A Jézus Szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza és a
hagyomány adataira támaszkodott. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet
szimbóluma. Ahogy Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg Isten lelkét,
úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is. - A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenem-bert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A szemé-
lyes egység révén Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valósá-
gos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont
fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a
megtestesülés titkát is. Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas arra, hogy a személyiséget a maga emberségében kifejezze. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre
tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a Jézus Szíve tisztelet a
szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt a latreutikus, vagyis imádó
kultusz körébe soroljuk.
A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszontszeretet,
Krisztus követése és önmagunk fölajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsoló-
dás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is. Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Kerülni kell, hogy az
ájtatosság elszakadjon a teljes Istenembertől, és csak a szívre, mintegy jelképre irá-
nyuljon. Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok
és nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába
ajánlotta.
Lédeczi Dénes
zus Szíve tisztelet, különösen a “német misztikusoknál” (1250-1350). Elmélkedésük
anyaga az Énekek éneke: az Egyház, mint Krisztus jegyese. A jezsuiták és a karthauziak átvették a Jézus Szíve tiszteletet, és elterjesztették az Egyházban. Eudes Szent Já-
nos is buzgólkodott ebben. Itt kapcsolódtak be a Jézus Szíve tiszteletbe Alacoque
Szent Margit látomásai (1673-75), melyekben Jézus különösen az emberi hálátlansá-
got fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. A ~ terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a
jezsuita Colombière-nek A felvilágosodás, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus
Szíve tisztelet terjedésének. Az 1814: visszaállított Jézus Szíve tisztelet azonban ismét
legfőbb tömegpasztorációs programjának tekintette, s a társad. szolidaritás és megbé-
kélés, a szociális megújhodás orvosságaként hirdette meg Jézus Szíve tiszteletét. Az-
óta alig van templom, ahol ne lenne jelen a Jézus Szíve tisztelete. - Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus Szíve teológiája nem volt
kidolgozva. 1765: engedélyezte XIII. Kelemen pápa (1758-69) a lengyel püspököknek,
hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius
pápa. 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa
(1878-1903) 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. XI.
Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a
Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. XII. Pius pápa ( 1939-58) a Haurietis aquas
enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről. - Főünnepe
a pünkösd utáni 2. vasárnapot (úrnap nyolcadát) követő péntek (az egyházi év utolsó
változó ünnepe). Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június
hónap.
2. A Jézus Szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza és a
hagyomány adataira támaszkodott. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet
szimbóluma. Ahogy Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg Isten lelkét,
úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is. - A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenem-bert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A szemé-
lyes egység révén Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valósá-
gos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont
fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a
megtestesülés titkát is. Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas arra, hogy a személyiséget a maga emberségében kifejezze. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre
tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a Jézus Szíve tisztelet a
szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt a latreutikus, vagyis imádó
kultusz körébe soroljuk.
A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszontszeretet,
Krisztus követése és önmagunk fölajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsoló-
dás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is. Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Kerülni kell, hogy az
ájtatosság elszakadjon a teljes Istenembertől, és csak a szívre, mintegy jelképre irá-
nyuljon. Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok
és nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába
ajánlotta.
Lédeczi Dénes
2011. június 30., csütörtök
Az egyedülállók öt szeretetnyelve
Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen, és hogy viszontszeressék. Mégis sokan vannak, akik soha nem tanultak meg igazán szeretni, és szenvednek a magánytól. De mint Gary Chapman könyvéből ( Szólóban Az egyedülállók öt szeretetnyelve) kiderül sohasem késő, hogy megtanuljunk kommunikálni a szeretet nyelvén.
Te mikor fejezted ki utoljára valaki felé a szereteted? Ez a kérdés valóban elgondolkodtató. Természetünkből adódóan hajlamosak vagyunk arra, hogy azon a nyelven fejezzük ki szeretetünket mások iránt, ami számunkra a legkifejezőbb. De ez nem feltétlenül a leghatékonyabb módszer, hiszen nem biztos, hogy társunk is ezen a csatornán keresztül „veszi az adást”.
A könyv szerzője öt szeretetnyelvet különböztet meg. Kifejti, hogy minden emberben megtalálható mind az ötféle nyelv, de nem mindegy hogy melyik, milyen súllyal szerepel. Ennek megfelelően minden személynél más sorrend alakul ki arról, hogy kinek melyik a legkifejezőbb.
Az első, az elismerő szavak. Szóban többféle képpen fejezhetjük ki magunkat. Kimutathatjuk megbecsülésünket, bátorításunkat, dicséretünket, kedvességünket. Minden ember számára jól esnek a pozitív csengésű szavak, azokról nem is beszélve, akiknek ez a nyelv az elsődleges szeretetnyelvük. Az ilyen embernek pár jó szavunkkal csodálatos pillanatokat tudunk szerezni, és mély fájdalmat okozhatunk hallgatásunkkal, vagy negatív véleményünkkel.
A második, az ajándékozás. A leggyakoribb kifejezési formája a szeretetnek. Minden kultúrában megtalálható. Némelyik ajándék nem tart sokáig, mégis felbecsülhetetlen értéket képvisel. Gondoljunk csak az édesanyákra, akik egy szál virágot kapnak gyermeküktől. A virág gyorsan elhervad, de az emléke sokáig megmarad. A valódi ajándék mindig a szeretetről szól, hiszen annak a személynek, akinek az ajándékozás az elsődleges szeretetnyelve, közömbös, hogy milyen ajándékot kap. A legkisebb és saját kezűleg készített ajándéknak is egyformán tud örülni, hiszen számára legjobban ez fejezi ki a szeretetet.
A harmadik, a szívességek. Szolgálatkészség a szeretet egyik legközvetlenebb kifejezése és talán a legegyszerűbb, hiszen elkísérhetjük édesanyánkat vásárolni, vagy egy idős beteg ismerősünket az orvoshoz, és meglátjuk mennyire sokat jelent számukra segítségünk. Érezni fogják, hogy fontosak a számunkra.
A negyedik, a minőségi idő. Az ilyen ember számára felbecsülhetetlen értéket képvisel minden perc vele töltött idő. Minden egyes pillanat, amit együtt töltünk, emlékké válik, az emlékek pedig a szeretetről szólnak, és különösen fontosak azok számára, akiknek a minőségi idő a szeretetnyelve. Sokszor nem is muszáj, hogy beszéljünk, elég csupán, ha figyelmesen végighallgatjuk.
Az ötödik, a testi érintés. Elindíthat, de ketté is törhet egy kapcsolatot, és vannak, akik számára az érintés a szavaknál is kifejezőbb. A gyengéd érintés megvonása kétségessé teszi a szeretetet, míg egy bátorító ölelés erősíti. Aki elhúzódik tőlünk, az érzelmileg is távol tart magától. A szeretet érintése sokféle lehet, de ne felejtsük el, hogy az érintések nem ugyan azt jelentik mindenki számára.
Minden emberben található egy úgynevezett „szeretet tank”, ami olykor bizony kiürül, de a szeretetnyelvek segítségével a „tank” feltölthető, hogyha a megfelelő nyelvet alkalmazzunk.
Véleményem szerint ezek a dolgok nagyon fontosak ahhoz, hogy valaki lélekben egészséges életet tudjon élni. Kíváncsi lettem, és elvégeztem a könyv végén található szeretettesztet, hogy kiderüljön, melyek az én elsődleges szeretetnyelveim, és mi az én sorrendem. Az eredményen nem lepődtem meg, hiszen jól ismerem magam, csak az volt a meglepő számomra, hogy még nem hallottam a szeretetnyelvekről, pedig nap, mint nap alkalmazom őket, és örülök, hogy ennyivel gazdagabb ismereteket mondhatok a magaménak.
Forrás: Zalaegerszegi ferencesek
2011. június 29., szerda
2011. június 28., kedd
Magyar Világtalálkozó
12+1 érv,
amiért érdemes Önnek, Családjának és Barátainak is ellátogatnia a Magyar Világtalálkozó rendezvénysorozatára
(Balatonlelle, június 30-július 3. (csütörtök-vasárnap)
Mert minden korosztály bőséggel talál kedvének megfelelő programot: a gyermekműsoroktól a koncerteken át a konferenciákig.
Mert a Találka Téren felállított nagysátorban bárki egész nap találkozhat a világ számos országából érkezett személyekkel, neves hazai és külhoni személyiségekkel.
Mert a zenei élet legjobbjai adnak koncerteket: Demjén, Pataki, Tamás Gábor,a Kormorán együttes, Szikora Robi és az R-GO Gidák, Poór Péter, Komáromi, Kefir, Király
Viktor, Iván, Galambos Lajos –és még sokan mások.
Mert a Folklórfesztiválon a legjobb néptáncegyüttesek, énekesek, zenekarok mutatkoznak be , s fergeteges táncházzal zárul minden nap. Csárdáskirálynő előadás.
Mert végig kóstolhatja a Kárpát-medence konyháit: erdélyi ízek, hun ételek, ökörsütés, grillek, halételek, bográcsok…Bor és Pálinkafalu. Magyar Ízek Utcája.
Mert Magyar-Lengyel Barátság Nappal indul a rendezvénysorozat –ünnepségek, koncertek, beszédek a két nép barátsága kapcsán.
Mert, akik párjukkal szívesen átélnék az esküvői ceremónia és a hozzátartozó népszokások élményeit, most pazar külsőségek mellett megerősíthetik kapcsolatukat is, sétahajózhatnak is.
Mert kiderül, hogy ki a legjobb lovag az országban? - a lovagi torna küzdelmei kelnek életre a Nemzeti Lovagi Torna Bajnokságon.
Mert megtudhatja a Magyarok Szépe versenyen, hogy ki a legszebb magyar származású lány?
Mert láthatjuk a futball pályán arégi idők nagy focistáit: Magyar Öregfiúk Válogatott a Balaton Öregfiúk válogatottal méri össze tudását.
Mert a jurta sátrak világábanmindig történik valami érdekesség, s megelevenedik a régi magyar élet, lesz zene, tánc, mesterségek bemutatói.
Mert ott lesz Lelle puliés társai - A Világtalálkozó szerencsét hozó kabalakutyája. Lehet simogatni, fotózni, sétáltatni.
+1 érv
A tombolán kaliforniai, új-zélandi, venezuelai egyhetes vendéglátás, wellness hotel hétvégék, puli kutyusok,háromszázezer forintos Szász szőnyeg, a Klapka ház 50 ezer forintos ajándékcsomagja - és még sok mértékes nyereményt sorsolnak ki.
Érdemes hát a hét végén ellátogatni Balatonlellére, a Magyar Világtalálkozóra.
Várjuk szeretettel Önt, Barátait, Ismerőseit !
Tisztelettel,
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)