" Megtértél, hogy másokat megtéríts"

2009. április 18-án XVI. Benedek pápa a következő szavakkal üdvözölte a Ferences Családot a Gyékényes Káptalan alkalmából:

„Drága barátaim, az utolsó szó, amit meg szeretnék hagyni számotokra, az ugyanaz a szó, amit a Feltámadt Krisztus intézett tanítványaihoz: „Menjetek!” (Mt 28:19; Mk 16:15) ... és folytassátok a mi Urunk Jézus Krisztus házának, az Egyháznak a megújítását ... és csakúgy mint Ferenc, mindig önmagatokkal kezdjétek.”

Mint az Egyház Élő Kövei, a Ferences Világi Rend része ennek a missziónak.

A XIII. Általános Káptalan, amely Brazíliában, az aparecidai Mi Asszonyunk templom közelében kerül megtartásra, a következő témával fog foglakozni: „Megtértél, hogy másokat megtéríts”. Annak érdekében, hogy az esemény gyümölcsöző legyen, kérünk minden Helyi, Regionális és Nemzeti testvéri közösséget, hogy foglalkozzon az említett témával és gazdagítsa ezen elmélkedést a Káptalant megelőzően.
AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ1
Az „új evangelizáció” azt a bátorságságot jelenti, amivel új utakat törünk a változó körülményekre és feltételekre adandó válaszainkban, amelyekkel az Egyház szembesül abban a hivatásában, hogy hirdesse és élje a Szentírást napjainkban.
Az „új evangelizáció” elsősorban egy lelki, spirituális tevékenység, amely képessé tesz bennünket a mi időnkben, hogy visszaszerezzük az első keresztények és misszionáriusok bátorságát és erőteljességét.
Az „új evangelizáció” azt is jelenti, hogy vesszük a merészséget, hogy Isten kérdését felvessük ezen problémák összefüggésében, ezáltal teljesítve az Egyház küldetésének különös jellegét és megmutatva, hogy a keresztény távlat, hogyan világosítja meg, példa nélkül álló módon, a történelem nagy problémáit.
Az „új evangelizáció” felszólít bennünket ezzel a világgal való párbeszédre, hogy ne maradjunk bezárva közösségeinkbe és intézményeinkbe, hanem vállaljuk a kihívását az ezen valóságokban való részvételnek, hogy így mondjunk és tegyünk tanúságot ezeken a területeken, belülről. Ez a keresztény martyria formája a mai világban; kapcsolatban, dialógusban maradni még a harcias ateizmus vagy a szélsőséges elvilágiasodás legutóbbi jelenségeivel is, amelynek célja, hogy száműzze Istent az emberi életből.
Az „új evangelizáció” azt jelenti, hogy az Egyháznak meggyőzően fenn kell tartania erőfeszítéseit minden keresztényeknek egy közös tanúságtétellé egyesítésében a világ felé, amellyel tanúságot tesznek az evangéliumi üzenet prófétai és átalakító erejéről. Igazság, béke, együttélés másokkal és a teremtmények védelme jellemezte az ökumenizmust az évtizedek során.
Az „új evangelizáció” egy meghívás minden keresztény közösség számára, hogy nagyobb bizalmat helyezzen a Szentlélekbe, aki vezeti őket a történelem folyamán. Így felül tudnak kerekedni a félelem kísértésén.



Az „új evangelizáció” ezek után azt jelenti, hogy a helyi Egyházainkban arra törekszünk, hogy felállítsunk egy tervet az előzőekben említett jelenségek kiértékeléséhez oly módon, hogy az a remény evangéliumát közvetítse gyakorlati módon.
Az „új evangelizáció” Szt. Pál lángoló felfogásának személyes megújítását jelenti, azt hirdetve: „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!”(1Kor 9:16)


ELENGEDHETETLEN ALAPOK AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓHOZ2

„Azok, akik valódi kapcsolatba kerültek Krisztussal, nem tarthatják meg őt önmaguknak; hirdetniük kell őt. Ezért itt tehát nem egy ’új program’ feltalálásáról van szó. A program már létezik; az a terv, amelyet a Szentírásban és az Élő Hagyományokban találunk, és amely mindig ugyanaz marad. Végső soron ennek központja magában Krisztusban van. Őt kell megismernünk, megszeretnünk és utánoznunk, hogy benne megélhessük a szentháromságos életet és vele átalakítsuk a történelmet a mennyei Jeruzsálem beteljesüléséig. Ez egy olyan program, ami nem változik az idő és a kultúrák múlásával, bár figyelembe veszi ezeket az igazi párbeszéd és a hatékony kommunikáció érdekében.”

Ezek az elvek aláhúzzák, hogy amire a Szentlélek hív bennünket a fogadalom által az az, hogy megéljük a Szentírást a Ferences Világi Rendben annak regulája szerint. Ez annak a kérdése, hogy határozottan elköteleződünk-e?
Szentség

Az új evangelizáció fő céljának kell lennie, hogy a hívők számára új életet adjon a szentség ideáljának, a hétköznapi keresztény élet eme magasabb szintjének. Szentség, mely tanúságtételben nyilvánul meg a saját hitünkről, a határtalan jótékonyságról és a szeretetről, amelyet a mindennapi tevékenységeink során megélünk és a gyakorlatban megvalósítunk.(Regula 2. pont)
Imádság

„Keresztény közösségeinknek az ima kimagasló ’iskoláivá’ kell válniuk, amelyben a Krisztussal való találkozás nem csak segítségkérésben fejeződik ki, hanem hálaadásban, dicséretben, imádásba, szemlélődésben, meghallgatásban és lelkes áhítatban is, amíg a szív valóban ’szerelembe esik’. Intenzív ima, igen, de ez nem von el bennünket a történelem eseményei iránti elkötelezettségünktől: szívünknek az isteni szeretetre való megnyílása megnyitja azt a testvéreink iránti szeretetre, és képessé tesz bennünket a történelem alakítására az Isten terve szerint.” „Ha az igehirdető nem imádkozik, végül „önmagát fogja hirdetni”(2Kor4:5 és szavai ’istentelen fecsegéssé’3 silányulnak.”(Regula 8. pont)







A vasárnapi Eucharisztia

„Krisztus feltámadásának igazsága az az eredeti tény, amelyen a keresztény hit alapszik. Nem tudjuk, hogy az új évezred mit tartogat számunkra, de bizonyosak vagyunk abban, hogy Krisztus kezeiben biztonságban van; halálát ünnepelve minden vasárnap az Egyház továbbra is fel fogja mutatni minden generáció számára „ a történelem valódi támpontját, amelyhez a világ eredetének és végső sorsának rejtélye vezet”.. „Amire a világnak szüksége van az Isten szeretete; az, hogy találkozzon Krisztussal és higgyen benne. Ezen oknál fogva az Eucharisztia az Egyház küldetésének forrása és csúcspontja.”4 (Regula 8. pont)

A kiengesztelődés szentsége

„Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lk18:13) A ’bűntudat’ válságával szemben a kiengesztelődés kegyelmének újrafelfedezésére szólítunk fel. Az Úr ajándékai Attól jönnek, aki jól ismeri az emberi szívet.(Regula 7. pont)

Hallgatni az Igét

„Ebben az Istennel folytatott párbeszédben megértjük önmagunkat és válaszokat találunk szívünk legmélyebben elrejtett kérdéseire. Isten csak válaszol a szomjúságra, amely minden ember szívében megtalálható.” „A bűn gyökere az Isten szavára hallgatás hiányában van.” 5 (Regula 4. pont)

Hirdetni az Igét

„Felelősségünk nem korlátozódik pusztán közös értékek ajánlására a világ számára, hanem el kell jutnunk Isten Igéjének nyílt hirdetéséhez. Csak így leszünk hűek Krisztus megbízásához: nem beszélhetünk igazi evangelizációról, ha nem hirdetjük a názáreti Jézusnak, Isten fiának, a nevét, tanítását, életét, ígéreteit, Országát és misztériumát.”6

„Jézus azt parancsolta nekünk, hogy ezt a kinyilatkoztatást az ő saját tekintélyével közvetítsük másoknak. Minden kereszténynek imádkoznia kell a következő gondolatról: az emberek megváltást nyerhetnek más módokon is, Isten kegyelméből, ha nem is oktatjuk őket a Szentírásra, de a magunk számára nyerhetünk-e megváltást, ha nemtörődömségből, félelemből vagy szégyen miatt-amit Szent Pál a Szentírás miatti szégyenpírnek hívott- vagy téves eszmék eredményeként, nem hirdetjük azt?” 7 „Az a tény, hogy az Isten Igéjének hirdetése emberi életünk tanúságára hív, olyan adottság, ami a keresztény lelkiismeretben egyértelműen jelen van a kezdetek óta, még az üldöztetés körülményei között is. Ezek nem szabad, hogy eltántorítsanak bennünket. Jézus maga mondta tanítványainak:”Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn15:20) ( Regula 6. pont)

A közösségi lét

A gyakorlati tervek készítése előtt egy közösségi lelkiség kialakulását szükséges elősegítenünk. Ez jelzi mindenek felett, hogy a szívnek a Szentháromság misztériumában elmélyülése bennünk lakozik, és amelynek fényét látnunk is kell ragyogni körülöttünk a testvérek arcán.[…] Ne legyenek illúzióink: ha nem követjük ezt a lelki ösvényt, a pusztán külsőséges közösségi formáknak nem sok értelme lesz. Azok hamarosan lélek nélküli szerkezetekké, ’díszlet’ közösségekké válnának, ahelyett hogy a növekedés és önkifejezés eszközei lennének. (Regula 5. és 8. pont)


A küldetés

Kezdve az Egyházon belüli közösség kialakulásával, annak emberbaráti természetéből eredően a közösség megnyílik a misszióra, amely egyetemes szolgálat. Ha ismét igazán Isten szemléléséből indulunk ki, akkor abból meg kell tanulnunk látni őt, különösen azoknak az arcában, akikkel maga is kívánta, hogy azonosítsák: a szegények. […] Az evangelizációnak az emberbaráti szereteten keresztül vezető formája nélkül és a keresztény szegénység tanúsága nélkül az Örömhír hirdetése - amely önmagában az emberszeretet legkiválóbb formája- azt kockáztatja, hogy félreértik.(Regula 6.-19. pont)

Mária nyomdokában

„Apostoli és pasztorális tevékenységünk soha nem lesz termékeny, ha nem tanulunk Máriától; hogy engedjük magunkat alakítani Isten bennünk végbemenő munkája által.8 Az új evangelizációban, csakúgy, mint az első Pünkösdkor, Máriának helye van.”9 (Regula 9. pont)

A kegyelem elsődlegessége

„Fennáll a kísértés, mely minden lelki utazást és pasztorális munkát állandóan elkísér, nevezetesen az a gondolat, hogy az eredmény a mi tervezési és cselekvési képességeinktől függ. Végzetes annak elfelejtése, hogy „nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15:5)” (Regula 4. pont)


FERENCES VILÁGI RENDI KÜLDETÉSÜNK
Amikor II. János Pál Pápa, 2002. november 22-én audiencián fogadta az FVR Általános Káptalan résztvevőit, a kérdésekre adott válaszaiban határozottan vezette az FVR-t a jövő felé, ami Krisztus. Háromszor buzdított bennünket: Az Egyház vár rátok….a Regula 3. pontja szerint. „ A jelenlegi regula hozzáigazítja a Ferences Világi Rendet az Anyaszentegyház szükségleteihez és elvárásaihoz a változó idő feltételei között.”

„A jövőbe kell tekintenetek és evezzetek a mélyre: Duc in altum! (Lk 5:4)

Az Egyház nagy szolgálatot vár a maga nemében páratlan Ferences Világi Rendtől Isten Országának ügyében a mai világban. Az Egyház azt várja a Rendetektől, hogy minden szinten modellje legyen a fejlődő, szervezett és karizmatikus egységnek, hogy mint „ a szeretet közössége” mutatkozzatok be a világnak ( Regula 22.pont). Tőletek, ferences világi rendiek, az Egyház a keresztény és ferences élet bátor és következetes tanúságát várja, amelynek célja egy még inkább testvéri és evangéliumi világot építeni Isten Országának megvalósulásáért.[…]

Meghívást kaptatok saját hozzájárulásotok teljesítésére, hogy siettessétek olyan civilizáció eljövetelét, amelyben az emberi személy méltósága, az egymásért érzett felelősség és szeretet élő valósággá válhat. Az egyetemes testvéri együttérzés igazi alapjait kell elmélyítenetek és a vendégszeretet és testvériség lelkületét kell kialakítanotok mindenhol. Határozottan szálljatok szembe mindenfajta kizsákmányolással, megkülönböztetéssel és marginalizálással és a másokkal szembeni közöny magatartásával. Világi Ferencesek, hivatásotoknál fogva az Egyházhoz és a társadalomhoz tartozásotokat, mint elválaszthatatlan valóságot élitek meg.

Ebből eredően mindenekelőtt arra kaptatok meghívást, hogy személyes tanúságot hordozzatok ott, ahol éltek: mindenek előtt: a családi életben, a munkában, az örömben és szenvedésben, az emberekkel való találkozásban, akik mind testvérek ugyanazon Atyában; a társadalmi életben való jelenlét és részvétel által és a minden teremtménnyel való testvéri kapcsolatban.” (Ált. Konst. 12.1.) Talán nem kell majd mártírként a véreteket ontanotok, de arra biztosan

meghívást kaptok, hogy egyértelmű és állhatatos tanúságot tegyetek a keresztségi és bérmálási fogadalmaitok teljesítésében, amelyeket megújítottatok és megerősítettetek a ferences világi rendi fogadalmatokkal. […]


„MIT TEGYÜNK, TESTVÉREK?” (Apcsel 2:37)

Megállapodhatunk közösségi szinten-helyi, regionális, nemzeti vagy nemzetközi- a pasztorális tevékenység alkotóelemeiről (célok és módszerek, minden testvér képzése és méltatása, és a szükséges eszközök előteremtése) annak érdekében, hogy megkönnyítsük Jézus hirdetését, amelynek el kellene érnie azon embereket, akik a közösségeket formálják, akik a társadalmat és a kultúrát mélyítik az evangeliumi értékekről tett tanúbizonyságuknak köszönhetően, amint azt a Pápa is kérte Szt. Ferenctől. Egy megújult merészség tüzelje mindannyiónkat, közösségeinket, az FVR-t és a Ferences Ifjúságot. „A hit lelkes önbizalmának párosulnia kell az ész merészségével.”10

A fiatalok, a családok, akik szenvednek, a politika és kultúra világa stb., mindezen emberi közegek hívják a világi ferenceseket. Az erős hívás, amely a „menjetek az Evangéliumból az élet felé, és az életből az Evangélium felé” szabályból ered, az egy bölcs gyakorlat - amikor az embernek választania kell személyes vagy közösségi szinten – és amely előnybe részesíti azt az odafigyelést, ami az ’idők jelei’-t megilleti.

Szükség van az evangelizációra:
a családokért - melyek az élet és szeretet szentélyei

A család az élet és a szeretet szentélye, amelynek manapság nagyobb támogatásra van szüksége, mint valaha. A házasság intézményét számos irányból támadják abból az uralkodó felfogásból és abból a gondolkodásmód elterjedéséből eredően, amely eljelentékteleníti az emberi testet és nemi különbözőséget (gender). Isten szava újra megerősíti az emberi lény eredeti istenségét - férfinek és nőnek teremtve-, amely hűséges, kölcsönös és gyümölcsöző szerelemre hivatott. 11

A család pótolhatatlan. Intenzív és életerős család-pasztorációs szolgálatra van szükség. A hiteles családpolitikát támogatni kell és a családnak, mint társadalmi alanynak, jogokat kell biztosítani. A Regulánk szólít fel erre bennünket (Regula 17. pont; Ált.Konst. 24.p):

„Menj Ferenc és újítsd meg családi Egyházamat, mely romokban van.”
,hogy pártoljuk a Ferences Ifjúság és a ferences gyermekek csoportjainak megszületését

Oktatási vészhelyzet van, ezért sürgős szükség van az élethez és a helyes viselkedéshez szükséges alapvető értékek továbbadására az új generációk számára. Amikor a lelkiismeretet többé nem képezzük, az igazság fénye elhalványul. Az igazságról beszélve sokan úgy gondolják, hogy az túl „tekintélyelvű”. Ilyen gondolkodás vezet az élet jóságának kétségbe vonásához (Jó élni?). Bizonyos kultúrák egyfajta ’önutálat’ jellemvonása terjed és a kapcsolatok és elköteleződések érvényessége, amely az életet teljessé teszi, viszonylagossá válik. Valóban szükség van igaz oktatókra, akik képesek formálni az egyéneket, akik aztán az életet a maga teljességében képesek megélni, akik képesek élő kapcsolatba lépni Jézus Krisztussal, és akik képesek meghozni a maguk egyedi hozzájárulásukat a közjóért.

Közösségeinket szólítjuk: sok tagunk maga is szülő, akik némelyike személyesen is megtapasztalja ezt az oktatási zűrzavart. És mégis Szent Ferenc és az FVR szentjeinek tapasztalata a lelkesítés rendkívüli forrása az oktatási gyakorlatra és cselekvésre.


a későbbi oktatók képzőiért

„Egy valóban hatékony pasztorális szolgálat felállításáért, támogatnunk kell a későbbi oktatók képzését, amely felöleli speciális iskolák és tanfolyamok szervezését is.”12 Közösségeinket olyan helyekké kell tennünk, ahol felnőtt személyek ingyenes képzése folyik, akik aztán cserében képesek mások oktatására, Isten kérdésének felvetésére azok életében, munkájában és családjában. Ez egész biztosan egyike azon elkötelezettségeknek, amely jellemzője az új evangelizációnak (2Tim 2:2). Közösségeinknek az is kötelessége, hogy támogassák azon személyeket, akik elkötelezik magukat az oktatási feladatokra, amelyek alapvetőek az Egyház és az emberiség jövője számára. Képzésük nem korlátozódhat egyszerű technikai felkészítésre. Ez elsősorban és leginkább egy integráló, egységbe rendező képzés.
az emberi és környezeti felfogásért

Ha hiányzik a tisztelet az élet és a természetes halál jogához, ha az emberi fogantatás, terhesség és szülés mesterséges, ha emberi embriókat áldoznak fel a kutatáshoz, a társadalom lelkiismerete zsákutcába kerül, elveszítve az emberi és vele együtt a környezeti felfogás fogalmát. A környezet iránti kötelességeink szorosan összefüggenek az ember iránti kötelességeinkkel, tekintettel önmagára és másokkal való kapcsolatára. Helytelen lenne, ha egyes kötelességeket betartanánk miközben más kötelességeket elhanyagolunk. Ezen a ponton mély ellentmondás húzódik mai felfogásunkban és gyakorlatunkban: aki megalázza az embert, az pusztítja a környezetet és károsítja a társadalmat is. Ez azt jelenti, hogy nekünk ferenceseknek, közvetítenünk kell a Szentírás logikáját a közéletben, a politikában, a kultúra, az egészségügy és az oktatás területén…bátor kezdeményezések és tevékenységeken keresztül, amely a szeretet civilizációját fogja felépíteni (Regula 14.pont).

a Krisztust nélkülözők szolgálatáért

Ha mi valóban ismét Krisztus szemléléséből indulunk ki, akkor meg kell tanulnunk Őt látni különösen azok arcában, akikkel Ő maga is azt akarta, hogy azonosítsák: a szegények.

Krisztus különleges jelenléte fedezhető fel a szegényekben, és ez azt igényli az Egyháztól, hogy előnybe részesítse őket. A mai időkben, a szegénység hagyományos formái mellett, a szegénység új keletű megnyilvánulásaira gondolunk: az élet értelmének hiányából eredő kétségbeesés, drogfüggőség, az elhagyatottságtól való félelem öregkorban vagy betegség esetén, a társadalom peremére szorulás vagy társadalmi megkülönböztetés, diszkrimináció.

Most egy újfajta ’ötletességre’(kreativitásra) van szükség az emberszeretet gyakorlásában, amely hatékony segítséget nyújt, de egyúttal ’közelébe is kerül’ azoknak, akik szenvednek. Ezért biztosítanunk kell, hogy minden keresztény közösségben a szegények ’otthon érezzék’ magukat.13 Ez Szent Ferenc életének és tanításának igazi jele: „Ismerem a szegény és megfeszített Krisztust.”. A világi ferenceseknek, Ferenc példáját követve, szintén ’otthon kell érezniük magukat’ a szegények között és nagylelkűen eljárni velük.

Ezért szükséges az Egyház szociális tanításának oktatása közösségeinkben.





a tömegtájékoztatásért, hogy elvigyük Jézust mindenkihez

A jelenlegi kultúra mély és naprakész megértése szükséges ahhoz, hogy az új evangelizáció hatékony lehessen. A különböző kommunikációs eszközök szerepe döntő. Ismerni kell ezen eszközöket szokványos formájukban (Ferenc levelet írt a követőinek, a vezetőknek stb.) és azok legfrissebb formáiban (Maximilian Kolbe használta a nyomtatást, a rádiót és a televíziót) valamint képesnek is kell lenni azok használatára. Az internet oldalakat, fórumokat és más rendszereket fel kell használni arra, hogy hatékonyan közvetíteni tudjuk Krisztus üzenetét nagyszámú ember felé.14


Támpontok egy közös áttekintéshez az új evangelizációról, kérdések formájában
Közösségeink jelentős változásokat tapasztalnak

1. Milyen következtetéseket lehet levonni a különböző FVR helyi közösségek jelenlegi

helyzetének kiértékeléséből az új evangelizáció szemszögéből?
A világ jelentős változásokon megy keresztül, amelyek új helyzeteket és kihívásokat jelentenek: kultúra (elvilágiasodás), társadalom (népek keveredése), tömegtájékoztatás, gazdaság, tudomány és városi élet.

2. Milyen kérdéseket és problémákat vetnek fel ezek? Milyen válaszok születnek ezekre?

Az új evangelizációban közösségeinknek át kell alakulniuk gondolkodásukban, hogy így folytatni tudják az igehirdetés küldetésének teljesítését ezeken az új területeken.

3. Közösségeink hogyan fogtak bele és hajtották végre II. János Pál pápa felhívását „az új

evangelizációra, amely új annak buzgalmában, módszereiben és megnyilvánulásaiban.”

Milyen tettekkel vagy konkrét változtatásokkal?
A mai idők arra szólítják fel az Egyházat, hogy megújítsa hittérítési módját és formáit, és hogy új készségességet mutasson hitünk és reményünk bemutatására.

4. A missziós lelkületű igehirdetés szorgalmazása közösségeink pasztorális tevékenységeinek

szokásos elemévé vált? Vagy csökkent az abbéli meggyőződés, hogy ezt a missziót a saját

közösségeinkben, helyi keresztény gyülekezetekben és életünk mindennapi helyzeteiben is

végeznünk kell? Hogy tud ez konkrét valósággá válni?
Az új evangelizáció azt igényli, hogy meghalljuk és megvalósítsuk ezt a hívást az igehirdetésre és tanúságtevésre, ami gazdag termést ígér.

5. Milyen evangelizációs terveket javasolnak közösségeink? A közösségek, hogyan érik el

tagjaikat és hogyan képzik őket, hogy családokat, YouFra fiataljait és gyerekeket

térítsenek?

6. Hogyan tudjuk felkészíteni közösségeinket erre a bővülésre, az evangelizáció bőséges

termésére, új testvérek fogadására?







Záró következtetések

Duc in altum! A pasztorális munka lelkes újjáalakítása vár ránk. Ez egy olyan munka, amelynek mindannyian részesei vagyunk. A Szent Lélek személyesen – aki Ferenc szívét megvilágosította az Ő fénye által, aki a minden teremtménnyel átélt testvéri közösségben megismertette őt a szegény és megfeszített Jézus misztériumával is, és aki rábízta az Egyház megújításának legnagyobb küldetését – hívja a Ferences Világi Rendet és a Ferences Ifjúságot. A Szent Lélek megragadott bennünket ferences fogadalmunk pillanatában és küld bennünket az egész világra az Egyház nevében.
„A rám eső részt megtettem, Krisztus mutassa meg nektek a ti részeteket.” (Szent Ferenc Legendája 14,3)

Mária, az új evangelizáció csillaga, támogatni és vezetni fog bennünket ezen a hűséges úton, hogy megéljünk egy még merészebb életet az Evangélium szerint.

„Mindenható, örök, igazságos és könyörülő Isten, add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy éretted mindig azt tegyük, amiről tudjuk, hogy megfelel akaratodnak, és mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, hogy így bensőleg megtisztítva, bensőleg megvilágosítva és a Szentlélek tüzétől lángra lobbantva nyomába szegődhessünk a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, és kizárólag a te kegyelmedből eljussunk hozzád, ó, Fölséges, ki tökéletes Háromságban és egyszerű Egységben élsz és uralkodol és dicsőségben ragyogsz mindenható Istenünk, minden századokon át. Ámen.” ( Az egész rendhez írt levél, 50-52)