Küldetését befejezve,
Rozsdás falevél pottyant fejemre,
Jelezve végérvényesen-
Az ősz átvette hatalmát felettem.
Ha energiám elég, mit félretettem ,
Talán mindent legyőz.
Az ősz színei kápráztatják szemem, hallgatag sétálok a szigeten,
Keresve múló éveim értelmét,
Elmém bölcselkedésre késztetem,
Testem szinte kész tetem, de lelkem tettrekész.
Az őrült patikus kotyvaszthatott ilyen színeket,
Mi most rám hatott,
Baljós végzetként
Okozott olyan hangulatot,
Mi agyamon hirtelen átfutott:
Nem fejeztem be a leckét!
Kezeim lassan megpihennek,
Fárasztó napok után délre mennek
Fecskék, gólyák, vadludak.
Zarándokútra keltek.
Én ittmaradtam röghöz kötötten,
Járom a be nem járt utat.
Ínséges időkre készülődöm,
Kétségek között őrlődöm:
Vajon, maradt elég tartalékom?
Ittragadni ezen a földön,
Ha ködös ősz után hideg tél jön?
Otthonom lesz- e éltető hajlékom?
Vagy gondolataim, mit papírra vetettem ezen a bölcselkedő őszi esten,
Újrahasznosítható hulladék marad.
Őrületben magamra maradva hűl ki testem,
Mint annak a patikusnak
Képeit – csodálva lestem-
Lelkem, néhány nyomot hátrahagyva
Új úton halad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése