értelmem égboltja felett tornyosuló viharfelhőimen
lágy fuvallat nyit szakadást,
megnyílik az égi palást,
fénysugár szárít könnyeket,
színez két, homályos, kék szemet,
láthatóvá tesz emberöltőnyi éveket,
mit zavarossá tett a tökéletlen emlékezet.
hiába Isten alkotta szerkezet,elrontottam.
csalódásom, keserűségem ebből eredezett.
-Jöjj Istenem, szépre, jóra tanítani,Te jó vagy, és türelmes!
-Én voltam, ki vétkezett.
figyelek rád, mint aki elfogadja a segítő kezet.
homlokom megérintette valaki,
s a testben melegség áradt, szeretet.
-Nem kutatom, tudom, hogy ki
adott helyet ,
esélyt újra családban élni,
hinni, remélni.
-Ma egyek vagyunk Veled.
-Ha már nem látsz is, fogom kezed.
szeretetem
az igaz úton vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése