Jó ideje távol tartom magam minden fajta politizálástól, mert a magyarországi közélettől, közállapotoktól émelyeg a gyomrom.
Most apám, anyám nevében emelek szót, akik már ezt nem tehetik meg.
Bár Debrecenben élek, hosszú időn át Szabolcs- Szatmár- Bereg Megye volt szűkebb hazám, otthonom.
Szüleim onnan származnak, nem mindegy hát számomra, mások milyen képet kapnak az országnak eme szegletéről.
Helmeczi doktor? és Veres János úr? csúnyán belerondított a fészkünkbe, helyettük kérek bocsánatot minden jóérzésű magyar embertől.
Kijelentem, ha bárki „ köztiszteletben” álló személyként említi a két urat, engem nem kérdezett meg.
Nekem a megye továbbra is Móricz és Kölcsey szellemiségét jelenti, apám és anyám példáját, az egyszerű, nehézsorsú szabolcsi emberek példáját, akik tisztességét néhány sötét lelkű közszereplő igyekszik bepiszkítani.
Nem kellene már tenünk valamit azért, hogy soha ne politizálhassanak azok, akik számára a politika csak „úri passzió” és saját boldogulásuk eszköze?
Augusztus huszadika közeledtével
Újjászületést Kívánok Mindannyiunknak!
Amikor felvágjuk az ünnepi, szatmári szilvatortát, ne keseredjen meg a szánk íze!
A torta igazi hungarikum, a két úr csak szégyellni való balkanikum.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése