Recept a megélhetésre

Ma egy rosszkedvű bejegyzést teszek a naplómba.

Amíg dolgoztam, a hónapnak ezt az időszakát „sokadikának” neveztem.

Ma, amikor nyugdíjból kell megélnem, inkább „nulladikának „ nevezem.

Egy idő óta teljesen kifogytam a pénzemből.

Harmincévi munka után, 2008- ban időnként azt kell megfogalmaznom magamban, hogy éhes vagyok.

A gyermek József Attila a szegénységet megtapasztalva egy szép verset írt.

De szeretnék gazdag lenni..- kezdte.

Tőlem csak egy rosszkedvű blogbejegyzésre futja.

Nem szeretnék gazdag lenni, csak a számláimat „görcsölés” nélkül kifizetni, időnként egy jóízűt enni, néha egy ruhadarabot vásárolni magamnak.

A vasárnapi szentmisén a perselybe úgy betenni kétszáz forintot, hogy ne arra kelljen gondolnom:

Uram, ez az összes vagyonom, Neked adom.

Nem vagyok depressziós.

A szomorú tekintetem láttán Ágnes időnként megkérdezi:

Valami baj van?

Semmi.

Válaszolom.

Mi baj lenne?

Nem vagyok egyedül, dolgozni, pénzt keresni már nem tudok, de már kevéssel beérem.

Nem iszom le magam, régen megtettem, rosszul tettem.

Senkit nem hibáztatok sorsomért.

Nem ragasztok rá matricát, miszerint:

„Gyurcsány a hibás!”

Bizonyára én rontottam el sok mindent.

Tetteinkért pedig egyszer meg kell fizetni.

Én most ezt teszem.

Nemrégiben Debrecen főutcáján sétáltam.

A Kistemplom közelében figyeltem fel, egy beesett arcú, velem egykorú, szomorú férfira.

A kezében egy receptet tartott, előtte edénykéjében aprópénz gyűlt a recept kiváltására.

Eszembe jutott, hogy egyik gyógyszerem receptje hetek óta hányódik asztalomon, mert nincs pénzem kiváltani.

Ez lenne a megoldás?

Nekem is így kellene pénzhez jutnom?

Szégyenlem magam.

Pacemaker

Az angol szó jelenti a szívritmus szabályozó műszert- és békefenntartóként is fordíthatjuk.

Tegnap pszichiáternél voltam.

Amikor átvette zárójelentéseimet, a vaskos dosszié láttán összevonta szemöldökét.

Látszólag nem vagyok egyszerű eset, de nem olyan vészes a helyzet.

Próbáltam tompítani töprengésének élét.

Bea doktornő csinos, fiatal, szimpatikus orvos hatását keltette bennem.

Bizalmam néhány percnyi beszélgetés után kialakult.

Őszintén feltártam előtte életem nehéz időszakát, jelen helyzetemet.

Nem részleteztem, de megemlítettem, mekkora segítséget jelentett és jelent számomra az a keresztény közösség, amelyhez tartoztam, tartozom.

Nem szóltam arról a hitről sem, ami tragédiámat követően kialakult bennem.

Soha azelőtt nem hittem sem Istenben, sem emberben, legfőképpen önmagamban.

Amikor Isten megmutatta magát nekem, már csak benne hittem.

Ettől egész lényem harmóniája helyreállt.

Mint, amikor egy szívbeteg mellkasába szívritmus szabályozó kerül.

Jól érzi magát.

Megszűnik halálfélelme, bátorságot nyer olyan dolgokhoz is melyet azelőtt nem tudott megtenni.

Tudom, hogy az Úr az én pacemakerem.

Elektronikus köldökzsinór

Amióta világom nagyrészt a lakás falai közé szorul, az internet és a számítógépem jelenti a kapcsot a külvilággal.

Nem bíztam teljesen rá magam, de nélkülözhetetlenné vált.

Amikor a kórházból hazatértem, legnagyobb félelmem volt, értelmem el ne hagyjon!

Imáimban kértem Istent, segítsen megőrizni eszem.

Talán egészségemnél is fontosabb, hogy el ne hülyüljek.

Nem hagyom el magam és ebben segít a technika.

Most, amikor ismét pszichiáterhez készülök, gyakran foglalkoztat a kérdés:

Vajon a depressziótól sikerült megszabadulnom?

Vagy csak a környezetváltozás jótékony hatását érzem?

Arról igyekszem meggyőzni magam, hogy bízzak Istenben, Ő eddig is segített.

Nem antidepresszánsokban, pszichiáterekben,

Tebenned bízom hát Istenem!

Tégy velem belátásod, s érdemeim szerint!

Új időszámítás

Vége van a nyárnak….

Dúdolom vidáman a kedves gyermekversből írott dalt.

A hétközi ünnep elmúltával kellemes élményekkel gazdagodva vágok neki életem újabb szakaszának.

Jól éreztem magam az ünnepen.

Számtalan zenei élmény, látványos virágünnep képei, családommal való találkozásom, kialakulóban lévő és régi személyes kapcsolataim erősítenek lélekben.

Aktív éveimben az ősz kezdete tevékeny időszak volt.

Most csak tervezgetek, de van kedvem előre tekinteni, új terveket szőni.

Virágünnep

Debrecen legnagyobb idegenforgalmi attrakciójára készül.

Számomra sem közömbös a virágkarnevál, mert szeretem a virágokat, a zenét, a táncot, a nyarat.

Már tudok örülni az életnek.

A virágokra mindig úgy gondoltam, mint a természet szerelmes pillantására, mosolyára.

Bizonyára a virágokat azért kaptuk az Úrtól, amiért mi is virágot nyújtunk át a számunkra kedves, fontos embereknek.

Nem véletlen a „virágnyelv” kifejezés, mert virággal sok olyan dolgot el tudunk mondani, amire a szó nem képes.

Amikor elfoglaltam új otthonom, első teendőim közé tartozott, hogy az erkélyre egy kis virágoskertet telepítsek.

A Tiszadobról hozott hatalmas dézsákba virágokat ültettem, mára igazi paradicsommá vált.

Az idei nyár utolsó forró leheletével árasztott el bennünket.

Izzadunk, szenvedünk, de várjuk Szent István ünnepét, hogy önfeledt, vidám fiesztával búcsúzzunk a nyártól.

Apám, Anyám nevében

Jó ideje távol tartom magam minden fajta politizálástól, mert a magyarországi közélettől, közállapotoktól émelyeg a gyomrom.

Most apám, anyám nevében emelek szót, akik már ezt nem tehetik meg.

Bár Debrecenben élek, hosszú időn át Szabolcs- Szatmár- Bereg Megye volt szűkebb hazám, otthonom.

Szüleim onnan származnak, nem mindegy hát számomra, mások milyen képet kapnak az országnak eme szegletéről.

Helmeczi doktor? és Veres János úr? csúnyán belerondított a fészkünkbe, helyettük kérek bocsánatot minden jóérzésű magyar embertől.

Kijelentem, ha bárki „ köztiszteletben” álló személyként említi a két urat, engem nem kérdezett meg.

Nekem a megye továbbra is Móricz és Kölcsey szellemiségét jelenti, apám és anyám példáját, az egyszerű, nehézsorsú szabolcsi emberek példáját, akik tisztességét néhány sötét lelkű közszereplő igyekszik bepiszkítani.

Nem kellene már tenünk valamit azért, hogy soha ne politizálhassanak azok, akik számára a politika csak „úri passzió” és saját boldogulásuk eszköze?

Augusztus huszadika közeledtével

Újjászületést Kívánok Mindannyiunknak!

Amikor felvágjuk az ünnepi, szatmári szilvatortát, ne keseredjen meg a szánk íze!

A torta igazi hungarikum, a két úr csak szégyellni való balkanikum.

Célegyenesben a nyár

Az emlékezetes, nyár elejei Labdarúgó Európa Bajnokság után, ma a Pekingi Nyári Olimpiai Játékok veszi kezdetét.

Természetesen férfiemberként lélekben magam is ott leszek.

Ma már csak nézhetem, nem gyakorolhatom a test építését, mert ép? testben épp csak élek.

Legalább a televízióban nyomon követem az eseményeket.

Versenyzőink évek erőfeszítéseire tehetik ki a pontot.

Sikereket remélek, mert azzal én is gazdagabb leszek.

Személyes életemben ez a nyár , nem a jól megérdemelt pihenésről szólt, jórészt azzal töltöttem, hogy megteremtsem annak a feltételeit, hogy életem egy új kerékvágásban, jobb körülmények között élhessem.

Ez még így lesz egy ideig.

Korábban céljaim megvalósításában türelmetlen voltam, nagy vehemenciával vetettem bele magam a munkába.

A díjkiosztásnál csak ritkán állhattam a képzeletbeli dobogóra.

Ma már tudom, hogy tartós, stabil eredményeket csak „sziszifuszi” munkával, kitartással, türelemmel érhetek el.

Talán, ha fiatal éveimben sportoltam volna, korábban rájövök.

Ma, mások sikereinek is tudok örülni.

Egy egészen kerek Csonka család

Tegnapi, Kata unokahúgommal folytatott telefonbeszélgetésem indított arra, hogy ma, a családra gondoljak.

Nem általában a családra, hanem sajátomra.

Nem szociológusként gondolkodom, hanem személyes példánk jut eszembe.

Ha mások számára is mond valamit, az nem a véletlen műve.

Katával, édesanyja egy hónappal ezelőtti temetésén találkoztam.

Második édesanyját veszítette el.

Lehetetlen?

Nem.

Az élet, olykor bebizonyítja, hogy fantáziánk szegényes hozzá képest.

Kata édesanyja, apám legidősebb leánytestvére fiatalon, váratlanul ment el.

Négy gyermeke volt, két fiú, két lány.

Sándor Bátyám, Keresztapám a csapás mellett egyetlen dolgot tartott fontosnak.

A gyermekek nem élhetnek anya nélkül, nem kerülhet veszélybe a család sorsa.

A falu lelkipásztorának tanácsára olyan anyát választott számukra, aki másodikként sem volt mostoha.

Mária testvérét, Júliát vezette oltár elé.

A négy gyermek, majd a második házasságban született még két gyermek nehéz körülmények között, de a legnagyobb szeretetben, egyetértésben nevelkedett.

Júlia Néni már testvére mellett pihen örök nyugalomban.

A gyermekek nagy figyelemmel, szeretettel veszik körül édesapjukat, aki hasonlóan súlyos beteg, mint édesanyjuk volt.

A példa, saját életem is azt bizonyítja, bármilyen vad világban élünk is, ha a család a helyén van, minden rendben van.

Katával folytatott beszélgetésünk arra is figyelmeztet engem, hogy nekünk, gyermekeknek milyen felelősségünk van a szülői példa, tanítás megtartásában, továbbadásában.

Amíg szüleink közöttünk voltak, természetes volt, hogy időről- időre összejöttek, örültek egymásnak.

Sajnos, amióta elmentek, csak a temetések- jó esetben esküvők hozzák össze a nagy családot.

Megbeszéltük, hogy tavasszal összejövünk, mi unokatestvérek, szorosabbá tesszük kapcsolatunkat.

A József keresztnév viselése is erre kötelez.

Ima a keresztény családokért

Ünnepre készül a keresztény közösség, amelyben élek.

Felszentelésének tizedik évfordulójához közeledik a Szent Család Templom.

A tócóskerti katolikus családok számára fontos esemény ez.

A város legnagyobb lakótelepén, amely maga is város a városban, templomot építeni, gyülekezetet alapítani, nemes feladat.

Személyes példám bizonyítja, mit jelent az itt élő emberek számára.

Amikor Debrecenbe hazatértem, ez volt a biztos pont az életemben, amire építhettem.

Ma elmondom, megosztom Veletek a közösség imáját, amely istentiszteleteink első mozzanata.

Ima a keresztény családokért

Szent József légy házunk ura, családunk pártfogója.

Egyetértés, hű szeretet egyesítse szíveinket.

Az ég felé mutass utat,

Bátorítsd az ellankadtat.

Küzdelmünkben légy segélyünk,

erényekben példaképünk.

Átadjuk a ház kulcsait

Oltalmazd és védd lakóit.

Zárd ki mindazt, ami káros,

Ami üdvünkre hátrányos.

Engedd be, az Isten- áldást,

Minden jóban gyarapodást.

Ajánlj minket Jézusodnak, Szeplőtelen szűz Anyádnak,

Hogy családunk kisded háza Názáretnek legyen mása.

Ámen.

Miért blogol egy blogger?

A napokban kaptam meghívást a Propeller nevű portálra, aminek megörültem, mert egy ideje már próbálkoztam, hogy blogomat a szélesebb nyilvánosság előtt is hozzáférhetővé tegyem.

Fontosnak tartom, hogy magamban is tisztázzam motivációimat.

A propeller elnevezésről eszembe jut az a kép, miszerint én, ma a politikai elit tevékenységét leginkább egy propellerhez hasonlítom.

Rossz értelemben persze, mert sokszor nem az a cél, hogy a jármű haladjon, inkább csak a közeget kavarja, a jármű- jobb esetben csak helyben marad.

Nos, én nem ilyen propeller szerepet szánok írásaimnak.

Csak kicsire vállalkozom.

Amolyan „szösszeneteket”, smiley- kat fogalmazok meg, nem rajzolok, mert ahhoz nincs érzékem.

Ha gondolatokat ébresztek az olvasóban, már elértem a célomat.

Nem törekszem másokat megbotránkoztatni, pletykákról, botrányokról tudósítani.

Hogy így unalmassá válhat?

Legjobb tudásom, legtisztább szándékaim kárpótolnak ezek hiányáért.

Debrecenben, A Református Kollégium városában Móricz Zsigmond útravaló intelme az irányadóm:

Légy jó mindhalálig!