Előző írásom nem volt más, mint lecsupaszodásom története, amely válásomhoz vezetett.
Eljutottam Istenhez, ma már életem nem egy út a semmiben.
Az úton, amely ide hozott, apostoli vállalásként megfogadtam, hogy megírom történetem- ez befejeződött.
A következő lépés már nehezebb, szeretném minél több emberhez eljuttatni azt, hiszen tanúságtételem akkor nyer értelmet.
Írásom nem öncélú volt.
Másoknak szeretnék segíteni, hogy elkerüljék az én buktatóimat, tragédiámat.
Hiszem, hogy nem csak egy ilyen megpróbáltatás vezethet el bennünket az igaz útra.
Civisek címmel írt naplómban arról szeretnék írni, hogyan sikerül Debrecenben gyökeret vernem.
Leegyszerűsítve:Válásom története után, civissé válásom története következik.
Szeretném minél előbb megismerni, belakni a várost, mint amikor új otthonunkat elfoglalva lakásunkból igazi otthont igyekszünk kialakítani.
Litera-Túrának nevezem a megismerés egy- egy állomását.
Ma, kiindulópontomnak a Reformátun Nagytemplomot választottam.
Nem túristaként látogattam ide, hanem a vasárnapi szentmisén vettem részt Ágnes és édesanyja oldalán.
Római katolikusként sem éreztem magam idegenül.
A város történetét, kultúráját csak innen kiindulva lehet megérteni, megismerni.
Jól éreztem magam.
Azzal a százegynéhány emberrel, akik körülvettek.
Korábban milliók között is magányos voltam, ma éreztem, hogy nem vagyok egyedül, van segítségem, tartozom valahová, biztonságban vagyok.
Mise után a vasárnap délelőtt kellemes sétával telt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése