Nem néztem el a naptárat, nem a tavaszvárás motivált.
Délelőtt egy középkorú hölgy csöngetett be hozzánk.
Az erkélyen méltóságteljesen mozgó gólya figura keltette fel az érdeklődését.
Leánya gyermeket vár, mondta, szerette volna őt egy ilyennel meglepni.
Hazaköltözésemkor függesztettem ki ezt a kedves figurát, amely tiszadobi éveim emléke.
Amatőr kertépítő koromban készítettem műhelyemben, egy gyermekjáték alapján.
Mindig csodáltam a házunk melletti villanyoszlopon fészkelő gólyapárt,
Az élet folytonosságát, szülő és gyermek elválaszthatatlanságát jelképezték számomra.
Elmeséltem a kedves hölgynek gólyám készítésének körülményeit, életemben bekövetkezett tragédiámat.
Szomorúan csak annyit ígérhettem, hogy ha talál megfelelő mesterembert, mintaként rendelkezésre bocsátom gólyámat.
Magam is szeretném, ha képességeim visszatérnének még, mint azok a tiszadobi gólyák minden év tavaszán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése